Szerző: BARÁT JÓZSEF
2019.02.06.
Miben különbözik és miben hasonlít a magyar, a lengyel és az orosz jogvédő civilek munkája, miközben az állami nyomás mindhárom országban erősödik? Moszkvában ügynöktörvényt fogadtak el a munkájuk nehezítésére, Magyarországon előbb a külföldről támogatott szervezetek megbélyegző minősítéséről döntöttek, majd elfogadták a bevándorlást segítő szervezetekről szóló törvényt. Hogyan tudnak dolgozni a civilek az egyre nehezedő feltételek között? Ezekről a kérdésekről szólt a Magyar Helsinki Bizottság minapi munkaértekezlete. A résztvevők közül a Polgári Ellenőrzés nevű szentpétervári jogvédő szervezet elnökét, Jelena Sakovát kérdeztük.
– Ezen az estén hét bátor emberi jogi aktivista, civil vezető ült az asztalnál különböző országokból. Mindnyájan nők. Hogy van ez? A nők mifelénk manapság bátrabbak a férfiaknál?
– Szerintem a nők mindig is bátrabbak voltak. De a tréfán túl: bár nincs ilyen statisztikám, tapasztalataim szerint a jogvédők között többségben vannak a nők. Alighanem empatikusabbak, erősebb bennük a készség az együttérzésre. Amikor kínzásokról, az önkény áldozatairól van szó, mi könnyebben szánjuk el magunkat a cselekvésre. Ráadásul azok, akiket sérelem ért, talán könnyebben fordulnak felénk. Oroszországban ennek régi hagyományai vannak: a bátor férfiakat börtönbe csukják, a náluk is elszántabb nők pedig megpróbálnak harcolni értük.
– Tulajdonképpen mit csinálnak Budapesten? Külföldi ügynökök tartanak munkaértekezletet?
– Nem kétlem, hogy a hatalmasok közül sokan így látják. De mi azért találkoztunk lengyel és magyar kollégáinkkal, hogy tájékoztassuk egymást, miként gyakorolnak nyomást szervezeteinkre országaink államhatalmi intézményei. Oroszországban a civilek elnyomása korábban kezdődött, mint Magyarországon vagy Lengyelországban, így már kialakítottuk a válasz, az ellenállás bizonyos formáit, kollégáinknak talán segíthetnek a tapasztalataink...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.