Szerző: VITRAI BARBARA
2019.02.05.
Idén az Átlátszónet Alapítvánnyal közösen, az Erste Stiftung támogatásával kerül kiosztásra „A szegénységről méltósággal” sajtódíj, melyet három éve indított útjára a Magyar Szegénységellenes Hálózat (MSZEH). A kezdeményezés keretében olyan 2018. január 1. és december 31. között megjelent cikkeket, riportokat, interjúkat, tudósításokat – és ezen keresztül alkotóikat – díjazzák, amelyek az érintettekből álló zsűri véleménye szerint megfelelő módon, körültekintően, méltósággal és árnyaltan mutatják be a szegénységben élők helyzetét. A díj létrejöttéről, a sajtó aktuális állapotáról, és az újságírók felelősségéről a díj projektmenedzserével, Csordás-Takács Attilával beszélgettünk.
Átlátszó: A sajtódíj felhívásában szerepel, hogy Magyarországon minden harmadik embert érint a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés. Ám a probléma nagyságrendjével szemben a hazai szegénységben élők helyzete korántsem mindig a súlyának megfelelő módon jelenik meg újságcikkekben, tudósításokban; gyakran sztereoptip, klisészerű vagy szenzációhajhász megközelítésekkel találkozunk. Emlékszik arra, hogy konkrétan mi hívta életre ennek a díjnak az ötletét három évvel ezelőtt? Volt olyan konkrét cikk, tudósítás, riport, amitől úgy gondolták, hogy ezt valahogyan muszáj ellensúlyozni?
Csordás-Takács Attila: Először is, ez a sajtódíj egy nemzetközi kezdeményezés része, amely Ausztriában egy kerekasztal beszélgetéssel indult, ahol szegénységben élő emberek újságírókkal beszélgettek a róluk megjelent cikkekről. Ebből nőtte ki magát a sajtódíj, amit később ki szerettek volna terjeszteni más országokra is, ezért nemzetközi partnereket is bevontak. Az első évben, 2017-ben Magyarországon, Horvátországban, Finnországban és Izlandon osztottak díjakat, tavaly pedig csatlakozott Románia és Macedónia is. Tehát azért három éve indult itthon, mert akkor kaptunk rá lehetőséget.
De azért azt látjuk, hogy abban az országban, ahol azt mondják, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér, meg vannak olyan újságok, tévék (például a TV2 riportja az aluljáróban élő hajléktalanokról), amelyek méltóságsértő módon jelenítik meg a szegényeket, plusz összekapcsolják a szegénységet a kilátástalansággal, ott fontos bemutatni, hogy a szegénység nem feltétlenül a saját hibája valakinek, hogy a szegénység ma rendszerszintű Magyarországon. A KSH 2017-es kutatása szerint 2,5 millióan élnek szegénységben, ebből 1,3 millióan a szegénységi küszöb alatt, azaz kevesebb mint 78 ezer forintot tudnak havonta elkölteni...
...Díjazottak 2018-ban
2018 márciusában az első díjat Jakab Villő Hanga, az Átlátszó Erdély újságírója nyerte el. “Vadgalambfalva: a falu fejlődik, a roma telep csak növekszik” című cikke egy kis székelyföldi településen élő roma származású emberek sorstalanságára hívja fel a figyelmet. Neuberger Eszter, az Abcúg munkatársa nyerte a második díjat, aki az “Egy szép kert itt olyan, mint oázis a sivatagban” című cikkéért kapta az elismerést. A harmadik helyezett Laborczi Dóra lett, a Kötőszó blogon megjelent, “A legígéretesebb fiatal magyar kutató segítséget kér” című írásával, amelyben a mozgássérültek anyagi kiszolgáltatottságára hívja fel a figyelmet Muntag Vince, egy fiatal kerekesszékes kutató, irodalmár mindennapjain keresztül. Különdíjat kapott Bakóczy Szilvia “Cigánytelepről a Prezibe” című munkájáért, valamint Dohi Gabriella, aki kisfilmeken keresztül mutatja be a Budapest Bike Maffia Sweet Home nevű kreatív társadalmi projektjét, melyben önkormányzati bérlakások felújításával juttatják otthonhoz a rászoruló családokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.