Szerző: SZELESTEY
2019.02.26.
- Nem ártana, ha Németország tekintettel volna Európa jövőjére és belemenne bizonyos kompromisszumokba Macron tervének valóra váltására, mert különben széteshet az unió
- Közép-Európa lényegesebb a német gazdaság számára, mint Kína, de a jó kilátásokba belezavarnak az illiberális rendszerekből következő hátulütők, lásd a korrupciót
Die Presse
A CSU elnöke nyitva hagyta a kérdést, hogy mi lesz a Fidesszel az Európai Néppártban, miután a magyar párt újból nekiment Junckernek, mondván, hogy az Soros embere. A német uniópártokon belül fokozódik a harag Orbán Viktor idegenellenes kirohanásai miatt. Söder szerint egyáltalán nem biztos, hogy a magyar kormánypárt maradhat a konzervatív pártcsaládban. Csak annyit mondott, hogy majd meglátjuk a végén. A CDU főtitkára pedig kijelentette, hogy a Bizottság elnöke elleni támadások semmiképpen sem felelnek meg a német kereszténydemokraták álláspontjának. Arról azonban még nincs döntés, hogy követeljék-e ultimátumban a magyarok kizárását.
A helyzet igen kényes főként az uniópártok számára, mert ha kirakják a Fideszt, az ronthat a Néppárti jelölt, Weber esélyein, mármint hogy ő legyen a Bizottság következő első embere. Maga az érintett Prágában megismételte, hogy elfogadhatatlanok a Junckert és Sorost ábrázoló plakátok, de nem tartja szükségesnek, hogy megváljanak a magyar tagszervezettől. Ebben egyetért vele a cseh kereszténydemokraták vezére is. A magyar kormányt azonban nem érdeklik a bírálatok, Szíjjártó ismét azt állította, hogy a Bizottság elnöke a Soros-tervet valósítja meg. Ugyanakkor az Európai Tanács korábbi vezetője, Van Rompuy kijelentette, hogy ha Orbán folytatja a jelenlegi politikát, akkor semmi kétség sincs afelől, hogy nincs helye az EPP-ben.
Der Standard
Paul Lendvai szerint senki se tévesszen meg, hogy a legújabb orbáni provokáció miatt úgy tűnik: véglegesen kiéleződött a feszültséget a megosztott Európai Néppárton belül, a felháborodás csupán látszat. Hiába ábrázolják Magyarországon Junckert Soros szövetségeseként, azaz az ország ellenségeként. A kereszténydemokrata többség nem meri eltávolítani Orbán pártját, mert szüksége van a 12 magyar voksra, amikor meg kell választani Webert. De nem hiteles az sem, amikor a szociáldemokraták, Timmermansszal az élen, a konzervatívok képmutatását kifogásolják. Ők sem mennek a szomszédba egy kis alakoskodásért, amikor az Orbán-rezsimet vagy a lengyel kormányt ostorozzák a jogállam megsértése miatt. Hiszen lehetséges volna egy jogállamban az a gusztustalan színjáték, amit a hatalmon lévő, magát szociáldemokratának nevező román párt művel? Még Johannis államfő is tehetetlen az apparátust uraló korrupt klikkel szemben.
Hogy Timmermans, aki Budapesten járt az MSZP támogatására, tudta-e, hogy a magyar párt vezetői vesztegetési ügyekbe keveredtek és független sajtóforrások szerint budapesti vezérük, továbbá ismert képviselők titokban együttműködnek a Fidesszel? Bukarestben, Budapesten és Pozsonyban az ún. szociáldemokratáknak semmi közük azokhoz az értékekhez, amiket egykor Kreisky, Brandt és Palme testesített meg. És amíg a baloldali, illetve liberális EU-politikusok nem foglalkoznak olyan behatóan keleti pártbarátaik erkölcsi és jogállami alapelveivel, mint a nacionalista jobboldali populisták üzelmeivel, addig rossz címke alatt lépnek fel.
New York Times
Elképzelhető, hogy felbomlik a német-francia szövetség, mert a két ország nem tud megegyezni abban, merre vezesse tovább Európát. Az EU kemény időket él át a Brexit, a különutas olasz kormány, valamint amiatt, hogy Magyarország és Lengyelország lassan a tekintélyelvűségbe csúszik át. A májusi választásokon még inkább nyomulhatnak a populisták. Ilyen körülmények között kísértő, hogy reménysugárnak tartsuk a Berlin és Párizs által közzétett tervet, miszerint közös költségvetése lenne az euroövezetnek. Ezt mindenképpen úgy kell tekinteni, hogy a két állam lépéseket tesz a látszólag megállíthatatlan szétesés megállítására.
Csakhogy a német és a francia vezetés egyre inkább szembekerül egymással, főként amiatt, hogy alapvetően eltér egymástól az Európa jövőjéről vallott képük. Abban egyetértenek, hogy a földrész békéjét fenyegető veszélyek kívülről jönnek, csakhogy tökéletesen különbözik a véleményük a követendő politikáról. Legyen szó az Amerikával zajló kereskedelmi vitáról, az Északi Áramlat 2-ről, vagy a védelem- és biztonságpolitikáról. Nyilvánosan persze Macron és Merkel roppant barátságos, egyikük sem figyelmeztet politikai válságra, legalábbis jelenleg. De mivel a kancellár elveti az új európai szerződés tervét, a két állam óhatatlanul más irányba megy. A felbomló unióban Franciaország és Németország feladata volna, hogy egyben tartsa a dolgokat. Ehhez német részről kompromisszumra volna szükség, ami egyetértést és tetteket jelent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.