"A LEGSZEGÉNYEBB RÉTEGEKET HÜLYÍTETTÉK MEG"

NÉPSZAVA
Szerző: CSÁKVÁRI GÉZA
2019.02.02.

Az Európai Filmakadémia elnökségének Tiszteletbeli díját – ezt ritkán szokták kiadni, eddig csak Michel Piccoli, Manoel de Oliviera, Michael Caine és Andrzej Wajda kapott ilyet – tavaly decemberben a görög nagymester, Costa-Gavras vehette át az Európai Filmdíj gálán, Sevillában. Köszönő beszéde csupán ennyi volt: „Ma olyanok vagyunk, mint amilyennek Európának lennie kéne. Együtt vagyunk más-más országokból, tudjuk kedvelni és elfogadni egymást.” Costa-Gavras még a ceremónia előtt adott interjút a Népszavának.

– Mit gondol a szélsőjobb politika és populizmus előretöréséről Európában? 

– Azt, hogy ez nagy probléma. Méghozzá Európa problémája, mivel az Unió nem váltotta be azokat az ígéreteket, melyeket évtizedekkel ezelőtt tettek az alapítók és követőik. Ehelyett az egész kontinens egy szupermarket lett, melyben az emberek nem tudnak vásárolni, mert nincs rá pénzük. A politikusaink leragadtak a mikro ügyeknél, miközben észre sem vették, hogy globálisan milyen folyamatok zajlanak éppen a gazdaságban. Lehet csodálatos liberális elvekről nagy szavakat megfogalmazni, miközben a középosztály elszegényedett és több országban el is tűnt. Viszont a gazdagok száma egyre nagyobb, de ami aggasztó, hogy a vagyonuk brutálisan megnőtt. Amikor ilyen gazdasági helyzet áll fenn, akkor az első áldozat a kultúra, az oktatás. Jó példa az Erasmus program, mely nominálisan egyre kisebb költségvetéssel működik – mondhatják azt, hogy tíz éve változatlan, de akkor még az inflációt sem vettük figyelembe. De hozhattam volna példának a mezőgazdaságot, melyet úgy akartak szabályozni, hogy fogalma sincs az európai tagállamoknak, mi történik a másikban. Na, ezt a kommunikációképtelenséget használta ki a szélsőjobb és a legszegényebb rétegeket hülyítették meg. Akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak emlékezni arra, mi történt korábban, amikor ezek az erők voltak hatalmon. Mussolini, Franco vagy a görög katonai junta katasztrofális következményeket hagyott maga után.

– Van ötlete a megoldásra? 

– Önnek van? Mindenki gondolkodik és ígérget, aztán pedig nem csinál semmit. Mint José Manuel Barroso vagy Jean-Claude Juncker. De nem lenne fair csak az Unió vezetőit felelőssé tenni: minden egyes európai ország kormánya sokat tett azért az elmúlt évtizedekben, hogy ide jussunk. 

– Az Ámen című filmje a náci gépezet és az azzal szembeszálló jezsuiták harcát mutatta be. Mit szól ahhoz, hogy mostanság már egyre erősebbek azok a hangok, melyek szerint nem is volt semmiféle holokauszt? 

– Az Áment elég régen készítettem és számomra sokkal intimebb volt a problémafelvetés: arra voltam kíváncsi, hogy mit tehet két ember, egy SS tiszt és egy jezsuita szerzetes, ha ellenáll a rendszernek, akár az élete feláldozásával is. Ha megnézi a többi filmemet, mindegyikben van egy közös pont: a lázadás. Számom elképesztően fontos mindenféle, bármiféle totalitárius rendszer elleni lázadás. Ha valaki „csupán” hallgat, az már alapvető cinkosság. Amúgy Európa másik nagy problémája az elszegényedés mellett a vallások közötti nyughatatlanság. Nem is olyan régen még a katolikusok és a protestánsok ölték egymást – erre emlékszik az utca embere? Micsoda álszent szöveg manapság a muszlimokat bűnözőkként beállítani? Amikor munkaerőhiány volt, akkor behívtuk őket dolgozni, most, amikor már családjuk és gyerekeik vannak itt, a vendégstátusz helyett most idegeneknek tartjuk őket. Ennek változnia kell, mert ez is csak felesleges feszültséget teremt. Negatív helyzetben nem érdemes negatív helyzeteket teremteni. Ilyenkor szokott jönni a „de, vannak akik nem akarnak beilleszkedni”. Néhány száz akad, igen, de ez elenyésző szám azokkal a milliókkal szemben, akik már túl vannak ezen...

ITT OLVASHATÓ