VISZI A SZÉL A FŰRÉSZPORT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.01.11.

Örömhír örömhír hátán. Termálfürdővel gazdagodik Lezsák Sándor népfőiskolája, adta hírül az mfor.hu, a beruházás nettó négy és fél milliárd forintból valósul meg (bár tizedannyink volna, mint amivel ez az összeg menet közben nőni fog), de most ne a pénzt nézzük, hanem hogy mit kap a népfőiskola mindezért.

Az intézmény a feladata ellátásához nélkülözhetetlen, mondhatni, létfontosságú javakkal gyarapodik. Nyitott termálfürdő, kemping, barlangmedence, ülőmedence, élménymedence, gyerekmedence. Olvasónk nyilván érzi, hogy ebből a felsorolásból valami fájón hiányzik, és bingó: háromezer négyzetméteres zárt termálfürdőt is kap a népfőiskola, nyilván abból a célból, hogy csúz, zsába, reuma és orbánc által gyötört hallgatóiba ne csak tudományt csepegtessen, hanem ugyanevvel a lendülettel az egészségüket is visszaadja.

Lezsák utoljára tavalyelőtt kapott a népfőiskolájára tízmilliárdot, akkor, amikor az összes magyar egyetem és főiskola beruházásaira együttesen negyvenmilliárd jutott. Ez utóbbi összeg innen nézvést kissé alacsonynak tűnik, ám ez nyilván az érintett intézmények vezetőinek a sara, vélhetőleg föl se merült bennük, hogy amennyiben oktatási tevékenységüket iszapkezeléssel, masszázzsal, ivókúrával és effélékkel bővítik, akkor az intézményük fényre derül. (Mellesleg, ha valaki nem tudná, az Alföld tengersík vidékin létesült lezsáki népfőiskola egyebek között a búvárképzést is feladatának tekintette, a merülőtorony talán még most is megvan. Lezsák az államtól korábban is sok-sok milliárdot kapott, és azokat, mint látjuk, a lehető leghasznosabban költötte el.)

Csak a teljesség kedvéért tesszük hozzá, hogy a „népfőiskola” szó eredetileg nem barlangmedencével, ülőmedencével, élménymedencével és hasonló jókkal kiegészített, vagyonokat elnyelő intézményeket jelölt, hanem a református és az evangélikus egyház által a harmincas évek vége felé szervezett néhány hetes tanfolyamokat, melyeken a parasztfiatalokat korszerű gazdasági, természettudományi, sőt történeti, irodalmi és művészeti ismeretekkel próbálták felruházni. Hogy milyen hatékonysággal, arról fogalmunk sincs. Pár kurta esztendő volt az egész, aztán jött a háború, és egyebek között a népfőiskolákat is annihilálta. Hozzájuk képest a lezsáki alma mater – múltját, anyagi lehetőségeit és intézményi hátterét tekintve – olyan, mint a Harvard, vagy még annál is illusztrisabb.

Funkcióját tekintve viszont talán mégsem olyan.

A helyzet ugyanis az, hogy a mai parasztfiatalnak a korszerű gazdasági, természettudományi, sőt történeti, irodalmi és művészeti ismereteket a közoktatásban kéne elsajátítania. Ez ma már az állam felelőssége, nem a Soli Deo Gloriáé, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületé meg a többi hasonló szervezeté, amelyek a nyolcvan évvel ezelőtti népfőiskolákat tiszteletre méltó ügyszeretettel megszervezték. Ha az állam erre nem képes, akkor az államot haza kell küldeni. Menjen szépen vissza a falujába, rúgja a labdát, töltse a kolbászt, vagy foglalkozzon valami mással...

ITT OLVASHATÓ