Szerző: Határátkelő / Katalin
2019.01.15.
Év végén szokás szerint rengeteg határátkelő látogat haza az ünnepekre, utána pedig mindig akad, aki megosztja így szerzett tapasztalatait. A Svájcban élő Katalin is hazalátogatott és komoly változásokat érzékelt a korábbiakhoz képest. (A kép másik oldala Balázs tegnapi posztja, azt is érdemes ide kattintva elolvasni.)...
A hatodik év végén már meg sem kérdezik az otthoniak, hogy mi újság Svájcban. Korábban többeket érdekelt, hogy milyen is a csöpp helvét ország, miről szoktak népszavazást hirdetni vagy milyen külföldinek lenni itt. S mi meséltünk sokat, sokfélét.
Idén a korábbi témák és kérdések helyett új gondolatokkal álltak elő otthon barátaink a karácsony édes ünnepén.
Az egyikük például hangos töprengésbe kezdett, hogy a külföldön élő magyar emberek, főleg a magyar gyerekek már nem igazi magyarok, mert hat rájuk a kinti iskola, a nyugati szemlélet, többnyelvűségben nőnek fel.
Azt hittük, rosszul hallunk. Van valami új definíció arra, hogy ki az igaz magyar? Lemaradtunk valamiről, amíg az itthoni hírek helyett a kinti újságokat olvastuk?
Egy másik barátunk azt kezdte el nekünk feszegetni, hogy minek van szavazati joga annak, aki külföldön él. Persze részletesen hozzátette, hogy nemcsak ránk gondol, hanem az összes határon túli magyarra, aki nem otthon adózik. S aki nem adózik egyáltalán, az szavazhatna?
De ebbe az utcába nem mentünk igazán bele, mert jött a becsmérlés, hogy fogászatra és egyéb szolgáltatásra bezzeg haza tudnak jönni a külföldön adózó polgárok.
S újra azt éreztük, hogy itt valami nagyon nem stimmel, ismét lemaradtunk valami hazai eseményről, hiába látogatunk gyakran haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.