TÍZ ÉV KÜLFÖLDÖN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Tucano
2019.01.20.

Tíz év már éppen elég idő ahhoz, hogy az ember nagyot változzon (fedezte fel a Facebook is a legújabb virális őrületben…), különösen érdekes egy számvetés, ha az ember ezt az időt külföldön, hat országban töltötte el, mint Tucano. Emellett megnézzük, hogyan kezelik a svédek a rendszámtáblák kifutását, végül elmélkedünk kicsit a tüntetésekről.

Tíz év után az ember hajlamos számvetést készíteni, így van ezzel Tucano is, aki éppen egy évtizeddel ezelőtt vágott bele a határátkelő létbe. Lássuk, mi minden történet vele ennyi idő alatt!

„2009. január nyolcadikán szálltam fel a Keletiben egy délre tartó szerelvényre egy bazi nagy bőrönddel és egy 30 kilós dobbal, meg ezer euróval a zsebemben.

Azóta éltünk, tehát ahol bejelentett lakcímünk volt (családilag, mert nekem munka miatt volt pár másik is): Leccében, Brindisiben, Lisszabonban, Natalban, Recifében, Jaboatao dos Guararapesban, iz-Zebbugban, Alicantéban és most leginkább Asunciónban.

Tehát Olaszországban, Portugáliában, Brazíliában, Máltán és Spanyolországban, de rendszeresen Paraguayban. (...)

Katonás költözködési rutinunk van, egy teljes háztartás mindenestül be van dobozolva legfeljebb egy nap alatt. Az említett városok mindegyikében legalább két, de inkább három különböző lakásban laktunk persze.

Költöztünk repülővel, hajóval, busszal, autóval, babakocsival (amit szétpakolva felraktunk a brindisi 4-es buszra vagy tíz körben). Rengeteget utaztam és utazok egyedül is, csak repülőtereken összességében hónapok mentek már el.

Ezalatt a tíz év alatt, ami azért idő, volt jó is meg rossz is anyagilag, tényleg egészen extrém kilengésekkel, ahogy Sobrallal átéheztünk egy telet Olaszországban hagymás zsömlén vagy az ellenkezője, amikor a lakáson belüli lifttel szállítottuk az erkélyről ledobott játékokat vissza a kölköknek a tengerhez szintezett vonalú jacuzzihoz Gozo szigetén. (...)

Többször dolgoztam zseniális helyeken, mint a lehető legmelegebb lisszaboni motelhálózat vagy halászként Máltán, négerként (ghost writer) mindenféle nagy embereknek, de legutóbb Project Support Officer voltam az EU-nál.

Voltam beugró szambatáncos orosz jachtokon és persze irgalmatlan mennyiségű vidéki búcsúban/karneválon capoeira, alig van olyan főtér templommal Dél-Európában, ahol még nem ugrottam volna kéz nélküli cigánykereket. (Aki csak nyakkendősebb oldalamról ismer, családi sport nálunk a capoeira, azzal meg együtt jár a csepűrágás.)

Amikor elindultunk, akkor jól csak magyarul tudtam írni, most már inkább angolul és portugálul verem a zongorát egész nap, de jól beszélek, meg írok, csak nem újságíráshoz elég jól, németül, meg olaszul is, de kreolul se lehet nagyon eladni már.

Spanyolul (igen lustán) alig beszélek, de azért a majd négy év alatt ragadt rám valami, de ahhoz képest, hogy mennyire jól kéne beszélnem és írnom, inkább csak kalózos regényeket olvasok...

ITT OLVASHATÓ