Szerző: KABAI DOMOKOS
2019.01.04.
A Budapestre zúdult összegeknek köszönhetően 2018-ban összesen csaknem annyi (1451 milliárd forint) EU-pénzt kapott a kormány, mint amennyit idehaza kifizetett a nyertes pályázóknak (1597 milliárd forint). A decemberi forráslehívási hajrával az év utolsó hónapjában újra bátran lehetett pályázati döntéseket hozni, hatalmas összegben új nyerteseket hirdetni, és felpörgetni a kifizetéseket.
Az EU nem az igazság bajnoka
Az örömteli fejlemények legfeljebb azok kedvét szeghetik, akik abban reménykedtek, hogy Brüsszel végre példát statuál. Kézzel fogható jelét adja annak, hogy elege van az Orbán-kormány aknamunkájából. Mert, ha nem, akkor mire volt jó az sok bírálat a demokrácia magyarországi intézményrendszerét aláásó intézkedések, a nyilvánvaló túlárazások, az eddigi támogatások hazai elosztását kísérő korrupciós jelenségek miatt? Sokan azt várták, hogy a fejlesztési támogatások visszatartásával, a felelősségre vonások fokozásával reagálnak minderre az Európai Unió intézményei. Ám az efféle illúziókat táplálók világos jelzést kaptak Brüsszelből, hogy valójában milyen értékrend határozza meg az ottani döntéseket.
Ismét csak azt szögezhetem le, amire már többször utaltam ezeken a hasábokon: az Európai Unió nem a demokrácia és az emberi jogok élharcosa. Az EU első-, másod- és harmadsorban gazdasági érdekszövetség. Az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása érdekében a kisebb-nagyobb cégek előtt bontották le az államhatárok által állított akadályokat. Méghozzá oly módon, hogy mindenekelőtt a nyugatiak nyerjenek piacot a keleti régióban, illetve nyersanyagot és friss munkaerőt. Hogy modern gyarmatbirodalmi terjeszkedésről van szó, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ugyanazért a munkáért Nyugaton lényegesen több bért fizetnek, mint a periférián, viszont az árukat – olykor rosszabb minőségben – lényegében mindenütt ugyanannyiért lehet megvásárolni. Ugyanúgy, mint amiként a gyarmatosítás klasszikus időszakában.
Saját kiszolgáltatottságunk mellett a modernkori mítoszok hatására törődünk bele ebbe az alapvetően igazságtalan helyzetbe. Nem mellesleg, az Európa Uniómaga is a mítoszok egyike. Természetesen nem a szervezet, amely alapvetően a legkíméletlenebb tőkeérdekeket szolgálja, hanem a lassan hozzákapcsolódott demokrácia- és emberi jogi eszmény. S leginkább az a vélekedés, hogy az EU az igazságosság letéteményese az európai kontinensen. Többségünk nyilván tisztában van vele: ezek az ideák soha nem érvényesültek maradéktalanul a nyugati társadalmakban sem...
Az örömteli fejlemények legfeljebb azok kedvét szeghetik, akik abban reménykedtek, hogy Brüsszel végre példát statuál. Kézzel fogható jelét adja annak, hogy elege van az Orbán-kormány aknamunkájából. Mert, ha nem, akkor mire volt jó az sok bírálat a demokrácia magyarországi intézményrendszerét aláásó intézkedések, a nyilvánvaló túlárazások, az eddigi támogatások hazai elosztását kísérő korrupciós jelenségek miatt? Sokan azt várták, hogy a fejlesztési támogatások visszatartásával, a felelősségre vonások fokozásával reagálnak minderre az Európai Unió intézményei. Ám az efféle illúziókat táplálók világos jelzést kaptak Brüsszelből, hogy valójában milyen értékrend határozza meg az ottani döntéseket.
Ismét csak azt szögezhetem le, amire már többször utaltam ezeken a hasábokon: az Európai Unió nem a demokrácia és az emberi jogok élharcosa. Az EU első-, másod- és harmadsorban gazdasági érdekszövetség. Az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása érdekében a kisebb-nagyobb cégek előtt bontották le az államhatárok által állított akadályokat. Méghozzá oly módon, hogy mindenekelőtt a nyugatiak nyerjenek piacot a keleti régióban, illetve nyersanyagot és friss munkaerőt. Hogy modern gyarmatbirodalmi terjeszkedésről van szó, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ugyanazért a munkáért Nyugaton lényegesen több bért fizetnek, mint a periférián, viszont az árukat – olykor rosszabb minőségben – lényegében mindenütt ugyanannyiért lehet megvásárolni. Ugyanúgy, mint amiként a gyarmatosítás klasszikus időszakában.
Saját kiszolgáltatottságunk mellett a modernkori mítoszok hatására törődünk bele ebbe az alapvetően igazságtalan helyzetbe. Nem mellesleg, az Európa Uniómaga is a mítoszok egyike. Természetesen nem a szervezet, amely alapvetően a legkíméletlenebb tőkeérdekeket szolgálja, hanem a lassan hozzákapcsolódott demokrácia- és emberi jogi eszmény. S leginkább az a vélekedés, hogy az EU az igazságosság letéteményese az európai kontinensen. Többségünk nyilván tisztában van vele: ezek az ideák soha nem érvényesültek maradéktalanul a nyugati társadalmakban sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.