Szerző: Rezeda
2019.01.01.
Iszonyú fejfájásra ébredt OVM, arca borostás volt és püffedt, véreres szemei csipásak, szája szélére pedig pörköltszaftba száradt szotyolahéj ragadt. Jellegzetes, kockás inge trottyos gatyájára csúszott, s ami a legérdekesebb, egy papírcsákó volt rajta, gumival az állán át a fejére erősítve, mint Micimackónak, ha jól mulat a rajzfilmben. De, ami még különösebb volt, a várbéli, vadonatúj, mészszagú dolgozószobájában ébredt egy hatalmas bőrfotelben, a milliós szőnyeg összehányva, és üvegcserepek borítottak mindent. Vele szemben pedig, a másik fotelben ült Árpi, hű társa, legkedvesebb fegyverhordozója, és gondterhelten nézte őt.
– Mi történt? – kérdezte OVM elhaló hangon, és látszott, nagyon nehezére esik megszólalni.
– Melyiket mondjam? – kérdezett vissza Árpi cinikusan, kihasználva főnöke szorult helyzetét, és láttatva, ha úgy alakulna, a torkát is minden szívfájdalom nélkül harapná át.
– Arra emlékszem – kezdte OVM -, hogy vőmurammal házi pálinkázunk a demizsonból és egész jól érezzük magunkat. Az unokák hangoskodtak, Ráchel pörölt az urával a tizedik feles miatt, a tizenegyedik után viszont elszakadt a film. Egyáltalán hogyan kerültem ide, és mit keresek itt?
– Dolgozni akartál, belakni a várat még a költözés előtt.
– És? – érdeklődött kétségbe esve OVM.
– Fölhívattad az RTL Klubot, hogy most adsz nekik interjút. – szúrt oda Árpi.
– Aztán?
– Adtál.
– Jézus Mária. Miket mondtam? – rémüldözött OVM.
– Délben megnézheted – mondta Árpi -, nem lesz benne köszönet.
– Mégis.
– Sorost dicsérted.
– Mi van?
– Meg Gyurcsányt.
– Édes Istenem. – sóhajtott nagyot OVM – és még?
– Beállított Stefka, hogyan reagáljanak a Srácokban erre az egészre.
– És?
– Elküldted a picsába, hogy takarodjon a vén komcsi. De ez a kisebbik baj.
– Mi van még?
– Fölhívtad Sorost.
– Úristen…
– Elnézést kértél tőle mindenért.
– Ez még korrigálható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.