TALÁLJUK KI MAGYARORSZÁGOT

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2019.01.04.

Nagyon kedveltem Hankiss Elemért.
Nem volt pedig túl népszerű, a beszédstílusa és a megjelenése nem az utca emberére lett optimalizálva, emellett rengetegen nem is értették, hogy miről beszél, és erről nem alkalmankénti hebegése tehetett.
A nép - és képviselői - leginkább csak röhögtek rajta, de hát lássuk be: nem is volt ő odavaló, ahová a sors vetette, sokkal értelmesebb és érzékenyebb ember volt annál, hogy alkalmas lett volna az agysorvasztó és jellemgyilkos közvetlen politizálásra.
El is nyerte méltó büntetését, a politikai sakktáblán a demokrácia bástyájaként állt, míg csak le nem rombolták - művével együtt.
De nem erről szeretnék írni, hiszen, ami volt - elmúlt, ma már kevesen emlékeznek rá.
És még kevesebben a kezdeményezésére, mely ha valóra válik, ma nem eveznénk azt ország hajójával - melyet egy mentális kihívásokkal küzdő kleptomániás kalóz kormányoz - egy szartenger közepén, azt lesve, hogy korunk melyik politikai sziklája roncsolja szanaszéjjel gályánkat.

Hankiss kezdeményezése az volt, hogy találjuk ki Magyarországot.
Kapott is érte hideget-meleget, mondván, mecsoda egy idióta, hiszem Magyarországot nem kell kitalálni, ki van az találva, mit kellene még azon kitalálni?
Hát igen, csak éppen azt felejtette el a kritikus honfi, hogy az ötletadó nem a meglévő országot akarta kitalálni, hanem helyette egy másikat, olyat, melyben boldog aki benne él, olyat, melyben minden ember érdekeit többé-kevésbé figyelembe veszik, melyben az értékeket és azok rangsorát társadalmi egyetértés jelöli ki.
Olyan államot, melyben az ember tisztában van jogaival - merthogy vannak jogai, és kötelességeivel, merthogy kötelességei is vannak, melyeket mindenki megismerhet.
Olyan nemzetet, mely a világ felé barátságos és békés arcot mutat, mely úgy akar előremenni, hogy nem néz állandóan hátra, mely annyira erős, hogy nem fél integrálni és integrálódni, mely nem a múltjából akar megélni, hanem a saját jövőjét építi.

Sajnos ez a kezdeményezés elhalt, pedig talán ez lett volna a legfontosabb a rendszerváltás teendői közül: megjelölni az elérendő célt és kitűzni a hozzá vezető utat.
Így most olyanok vagyunk, mint a kiskunhalasi taxisofőr GPS nélkül - Tokióban.
Ezért is van az, hogy tág teret kaptak a politikai kóklerek, Cipolla utódai ma is addig feszítik a húrt, míg Thomas Mann forgatókönyve ismét valóra nem válik.
Ha tudjuk a célt, ilyesmi nem eshet meg.
Kérdés lehet, hogy mi az aktualitása ennek az emléknek?
Talán csak annyi, hogy látni, ahogy az ellenzéket már megint bele akarja Orbán bandája zavarni egy olyan helyzetbe, mely hatalmának további bebetonozásához vezet.
Rendben is van, hogy Orbán világgá zavarása fontos feladat, de önmagában kevés.
Legfeljebb előfeltétele lehet egy pozitív változásnak, mely egy mindannyiunk számára élhető országot eredményez.
Ehhez pedig jövőkép kell.
Ez a változtatás nem egynapos feladat, sok munkát és energiát kell belé fektetni, sok akadályt kell leküzdeni, ez pedig nem megy parancsszóra.
Ez a rossz hír, a jó pedig az, hogy az ellenkezője sem, bár ellenfeleinknek könnyebb dolguk van, hiszen nekik nem kell meggyőzőnek lenni.
Ők az érzelmi húspiac kofái, akik zsigeri ösztönökre építenek, legrosszabb énünkre, félelmeinkre, irigységeinkre, gátlásainkra, éhségünkre, előítéleteinkre.
Nekünk mégis meg kell vívnunk ezt a harcot, sajnos, nem úszhatjuk meg...

ITT OLVASHATÓ