SZABADSÁG, SZENVEDÉLY, HARAG

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2019.01.11.

Nem tudnám megmondani, mikor esett annyi szó a magyar politikában a szenvedélyekről (vagy ha valakinek jobban tetszik: érzelmekről), mint a 2018 decemberében, a CEU bezárása elleni tüntetésekkel kezdődő, totális kudarcélménnyel végződő, majd a rabszolgatörvény elleni tiltakozásokkal újjáéledő tömegmozgalom esetében.

Együttérzés, félelem, szomorúság, gyász, harag, düh, makacs kiállás – csupa ilyesmit lehetett hallani a tüntetőktől, a szónokoktól, csupa ilyesmiről írtak az újságírók és a közírók. Nem csak a nyilvános vitákban szorultak háttérbe a stratégia, a racionális érdekkalkuláció kérdései, de talán nem túlzás azt állítani, hogy maga a valóság változott meg. Itt és most nem igazán tűnik fontosnak, hogy amit ma teszünk, hová vezethet holnap vagy holnapután. Legalábbis nem annyira, mint az, hogy ma muszáj tennünk valamit.

Persze, van szó rövid távú politikai célokról: sztrájkról, blokádról, tüntetésről, EP-választásokról, önkormányzati választásokról, és van szó szervezeti kérdésekről, összefogásról vagy épp utak elválásáról. Ám nem lehet nem észrevenni, hogy mindezek jelentősége másodlagos ahhoz képest, hogy ma a politika aktív résztvevői elsősorban azt teszik, amit a szenvedélyeik diktálnak. S ez egyszerre üdítő és egyúttal elgondolkodtató fordulat...

ITT OLVASHATÓ