RETUSÁLT TÖRTÉNELEM

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TŐKÉS RUDOLF
2019.01.25.

A jó hír az, hogy a rezsim döntött, megünnepli az utóbbi harminc év kezdetének évfordulóját és feltehetően későbbi történéseit. A rossz hír az, hogy a miniszterelnök által jegyzett rendelet jó része hazugság, csúsztatás és félremagyarázás. Kíséreljük meg újragondolni, valójában mi történt, és miért a „rendszerváltoztatás” (nota bene: ezt most már nem rendszerváltásnak hívják) jött létre. Az 1002/2019 (I.9.) Kormányhatározat szerint „30 éve szabadon” emlékévet rendeltek el. Tehát a dolog immár hivatalos, és a történtekre így kell emlékezni. Miről van szó?

Elsősorban arról, hogy a magyar emberek figyelme „ráirányítódjon az akkori események világpolitikai súlyára”. Itt arról szó sem esik, hogy az akkori események, mint a Reagan–Gorbacsov-alkufolyamatok egyik mellékvágánya, a világpolitika szempontjából valahol a taccsvonalon voltak. Mindez a kelet-európai kommunista rezsimek pártvezérei mögött és felett történt. Az utóbbiak – lengyelek, csehszlovákok, magyarok – kínjukban lenyelték a békát. Aki nem, azt kivégezték, mint a román Conducatort. Ennyit a „világpolitikai súly”-ról.

Most következik a történelemhamisítás. A rendelet szerint „Nyugat-Európa (feltehetően a gonosz EU elődje) a második világháborút követően magára hagyta Közép-Európát”, de „ennek ellenére a közép-európai nemzeti közösségek – élve a történelmi lehetőséggel – maguk vívták ki szabadságukat és függetlenségüket”. Mindebből persze egy árva szó sem igaz. Ugyanis nem Nyugat-Európa, hanem az Egyesült Államok volt az, amely nem vállalta az 1945-ös jaltai és potsdami egyezmények valószínűleg atomháború általi felrúgását Közép-Európa felszabadítása érdekében. Ilyen marhaság kimondására csak a fideszista Külügyminisztérium képes. Az ezt követő szöveg szerint „ennek ellenére a közép-európai nemzeti közösségek – élve a történelmi lehetőséggel – maguk vívták ki szabadságukat és függetlenségüket”. Sajnos ebből egy szó sem igaz.

Ugyanis sem a vérbe fojtott 1953‑as kelet-berlini lázadás, sem a hasonlóan vérbe fojtott 1956-os magyar forradalom, sem az 1968-as prágai tavasz és a lengyel Szolidaritás vezette tömegmozgalom egymagában semmit sem változtatott a kelet-nyugati hatalmi egyensúlyon. Az utóbbihoz a szovjet rezsim gazdasági-politikai összeomlása, Gorbacsov józan esze és az amerikai „csillagháború” fenyegetése volt szükséges. Úgy látszik, a KÜM világpolitikai analfabétái ezt a mai napig sem értik, annak ellenére, hogy az akkoriban a Soros támogatta bel- és külföldi fejtágítók a Bibó-kollégisták addigi provinciális szellemi horizontját valós tényekkel és új perspektívákkal bővítették.

Hogy szót értsünk: a kormányrendelet célja az, hogy a „szabadságért és függetlenségért hozott áldozatok elfoglalhassák méltó helyüket a magyarság és Közép-Európa közösségi emlékezetében”. Úgy látszik, hogy manapság csak rendeletileg illik emlékezni. Ide tartozik „az 1989-es és 1990-es évek eseményeinek megismertetése” – elsősorban azokkal, „akik életkoruknál fogva nem tapasztalhattak meg Magyarország szabaddá válásának időszakát”...

ITT OLVASHATÓ