Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2019.01.20.
Egyik kedvenc és kedves idézetemmel kezdem, akár levelem mottója is lehet. A galádul meggyilkolt veszprémi kézilabdás, Cozma apja mondta az ügyről készített, Szíven szúrt ország című dokumentumfilmben: „Ha ismerték volna a fiamat, sosem bántják.”
Megnéztelek az Egyenes beszédben, azt követően döntöttem: írok pár sort, gondolatélesztőként. Becsüllek a kiállásodért, a bátorságodért és a nemcsak egyenes, de szép és tiszta beszédedért is. A Téged becsmérlők még nem értik, Te akaratlanul is megmutattad: egyik vagy azok közül, akiknek a jövőbeli sorsáért aggódunk, mi, idősebbek, amikor morgolódunk, beszélünk, és írunk, a lehetetlennek tűnőt ostromolva. Az unokám 3, a kislányom 9 év múlva lesz annyi, mint amennyi Te most vagy. Nem mindegy, milyen világba lépnek be az érettségi idején emlegetett „Élet kapuján”. Az pedig kiváltképp nem mindegy, hogy az a kapu itt tárul ki, Magyarország területén, vagy az ország nyugati határán, utat mutatva egy jobb világ felé.
Efféle cél vezérelte 1988-ban Orbánékat is, amikor a többpárti tilalom ellenére (március 30-án) megalapították a Fideszt. Akkor Orbán 25 éves, mondhatni, kis vidéki proli gyerek volt, 7 évvel idősebb Nálad, 18 évesen még nem volt merszük, mint Neked. Na, jó, akkor még, 1980-ban kockázatosabb lett volna, igaz, egyúttal (fülke)forradalmibb is. Ők 18 évesen még be voltak tojva, nem úgy, mint Te. Ma, amikor Nagy Imrét másodszor is éjjel lopták el a helyéről, van mit szégyenkeznie a ’89-es hősködőnek, aki épp Nagy Imre és társai újratemetésén, az oroszok kivonulása közben állt a startkőre, (akkor még) „Imre bácsi koporsója mellé, követelve, hogy a hazafelé tartók menjenek haza.
Ha jól számolom, Te az első Orbán kormány uralomra kerülésének éveiben születtél, se liberál-bolsinak, se komcsinak nem nevezhetnek. Ezért keresgéltek máshol, kerestek más fogást Rajtad: természetesen bukásra állsz, énekből osztályismétlésed lesz, tornából van két kettesed, de, ha én tanítanálak, környezetismeretből és magatartásból bevésnék egy-egy csillagos ötöst.
A „proli” miatt ne húzd föl magad, sokan startoltak csóróságból, igaz, legtöbbje életvitelében is megőrizte az egykori proli létből fakadó tisztességes, erényekre épülő, és erkölcsileg is tiszta életvitelét. Névjegykártyámon ma is „prolihisztor” a titulusom, archiválva ezzel parasztszármazásomat és melóslétből indulásomat.
Amit ehhez a prolihoz ragasztott az 5-ös számú tag, az őt magát minősíti, ennél több még sosem telt ki tőle. Téged „szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt kis proli” jelzőkkel illetett, nekem, bő egy éve a „rohadék, becstelen, szemét gazember” jutott. Én kérek bocsánatot helyette, éppúgy, ahogy közelmúltbeli, színésznőket ért abúzusokért is a tétovázó elkövetők helyett kértem az áldozatokká lett nőktől. Ez is fölért egy (nem) könnyű testi sértéssel.
Csak azt ne hidd, hogy ez indulatból jövő, „véletlen” szülte jelzők! Ezek a „nekünk, bármit, mindent lehet és szabad!” mentalitásból fakadó jelzős szerkezetek. Talán emlékszel Szalai Ferenc szolnoki polgármesterre, azt mondta a hozzá forduló nyugdíjas asszonyokról a bekapcsolva felejtett mikrofonba, hogy „Ennyi vén hülye kurvát még!” És a teremből nem vonult ki azonnal a képviselőtestület! És ezek után még mindig ő a polgármester! Mindezt persze istenhívő keresztényként teszik, és szeretett vezérük négymilliárdos várbéli hivatalát föl is szentelik a támogatásukat élvezők, és értük miséznek Tőletek délre, tudod, ahol a madár se, csak a Rigó jár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.