Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2019.01.18.
Ám ahogy jelzőink általában, úgy a radikális is relatív fogalom, tehát valamihez képest olyan, amilyen: a szép a csúnyához képest, a bölcs az ostobához képest, a radikális pedig a mérsékelthez képest az, ami. És miközben a szép és csúnya kérdésének tisztázását (egyebek mellett) a személyes, a szubjektív szempontok teszik bonyolulttá, addig a politikai jelzőink esetében másfajta problémákkal szembesülünk. Márpedig ezek tisztázása óriási politikai-társadalmi jelentőséggel bír, nem „csupán” bölcseleti tétje van a dolognak, ahogy azt elsőre sokan gondolnák.
Sokat hallunk, beszélünk mostanában az új baloldal globális szereplőiről, Bernie Sanders-ről, Jeremy Corbynról, Jean-Luc Mélenchonról és társaikról, mint radikális politikai aktorokról, „radikális baloldaliakról”. Viszont ezek a címkék a politika világában sosem ártatlanok, gyakran valamilyen pozitív vagy negatív politikai kommunikációs funkciójuk is van, ezért talán nem elhanyagolható, hogy pontosan megnézzük: miben is áll ezeknek a szereplőknek a radikalizmusa.
Radikálisok ők egyáltalán? Mit jelent ma radikálisnak lenni baloldali szempontból?
Rengeteg tényező nehezíti meg a tisztánlátást ebben a kérdésben.
Például az, hogy a radikális-mérsékelt ellentétpár nem csak egymáshoz képest viszonylagos, de időtől, tértől és kontextustól is függő. Elég csak annyit mondanunk, hogy amit ma sokan radikális baloldali politikai javaslatnak neveznek, az lehet, hogy egy másik történelmi korban teljesen magától értetődő, viszonylag konszenzusos középnek számított. Szinte egybehangzóan nevezte az amerikai sajtó „radikálisnak” Alexandria Ocasio-Cortez azon ötletét, hogy 70 százalékosra kellene emelni a jövedelemadó legfelső adókulcsát, miközben a hatvanas-hetvenes évek egészében ez volt a norma az USA-ban, de az ötvenes években 91-91 százalékos szja-kulcsokat is találunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.