MIÉRT JÓ ÜTNI A NAGY EMBERT?

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2019.01.01.

Keresgéltem még valamit az üzletben vagy minek nevezzem ezeket a bevásárló hangárokat, a feleségem már odaállt a pénztár felé igyekvők hosszú sorába. Elmondta, hogy a mögötte jövő úgy tolakodott, inkább előreengedte, és azt mondta neki, igazán nem szeretné őt erőszakkal megelőzni. Az ifjonc erre azt válaszolta, "ne is". Mire odaértem, a feleségem már kezdett felpakolni a vivőszalagra, az ifjonc meg közel járt a fizetéshez, de még a pénztárnál állt. Érdekes, bizonyos viselkedési formára irányuló ingert fedeztem föl magamban - ez mostanában mind sűrűbben jelentkezik. Hogy ugyanis teszek néhány lépést előre, egy viszonylag erőteljes mozdulattal az illető ifjoncot a padlóra helyezem, aztán ahogyan azt Tuskó Hopkins-tól tanultuk, felsegítem és leporolom, hajdanán is majdnem mindenkivel így tettem, mikor magához tért.
Természetesen nem mozdultam, csak a feleségemnek meséltem el, milyen gondolataim támadtak, ő mondta, hogy gyakorivá váltak az efféle indulataim. Tényleg. Ez az imént leírt eset például annak az oktatássorozatnak az esszenciája, amit ifjúkorom poétikus pagonyában, a nyolcadik kerület kies vidékein tanultam: ne dumálj, üss. Akit leütsz, úgy is tudja, miért kapta, ha meg nem tudja, akkor úgy is mindegy. Senkit sem akarunk megnevelni. Nem egy megnevezhető professzortól származik ez az alapigazság, ez csak a kivonatos sűrítménye a Kálvária téri pedagógiának...

ITT OLVASHATÓ