Szerző: SZELESTEY
2019.01.13.
- Nem szabad belenyugodni a demagógok grasszálásába, mert a harc kitermeli a megfelelő módszereket, eszméket és vezetőket is
- Bannon hiába kopogtat az európai populisták ajtaján, azok óvatosságból nem kérnek az idegen segítségből, bár pont úgy látják a világot, mint az őstulok amerikai
Deutsche Welle
A mostanában zajló tüntetések kapcsán a budapesti tudósító úgy látja, hogy Kelet-Európának két lelke van: az egyik politikai változásokat sürget, a másik viszont nem tiltakozik, mert mindenekelőtt nyugalmat akar. Boris Kalnoky szerint a társadalom ezúttal is egy kissé skizofrén. Egyik fele vágyakozva néz a Nyugatra, a másik dühösen ráncolja a homlokát, mondván, hogy a túlfélen mindent jobban tudnak, nagyképűek, pedig sokszor rettenetes butaságokat beszélnek. És lehet, hogy ez az oldal az erősebb az emberekben. Ők szavatolják Orbán Viktor számára a kétharmadot. Már nem egészen fiatalok, de nem is idősek. Nem túl gazdagok, de nem is szegények, Van családjuk és állásuk, de még közülük is kiemelkednek a férjezett, gyermekes anyák.
Akik másként látják a dolgokat, azok főleg a nagyvárosokban élnek. Fiatalok, diákok, függetlenek, beszélnek nyelveket és szívesen utaznak a világban. Ha előrevetik a tekintetüket, ígéretes jövőt akarnak maguk előtt látni. Napjainkban gyakran vannak ott a tüntetéseken, nem csak Budapesten, hanem Lengyelországban, Szerbiában, Romániában és Szlovákiában is. Nekik nem felel meg, ha minden marad a régiben, a stabilitást szörnyűségesnek tartják. A két pólus már jó ideje létezik, a magyarok régebben urbánusoknak és népieseknek nevezték őket. Nyugaton azonban igyekeztek csupán az előbbieket észrevenni. Az ő műveiket fordították le világnyelvekre, velük készítettek interjúkat a nyugati újságírók a rendszerváltás után. És ez így van még ma is.
Csakhogy közben Magyarországon egyre népszerűbbek lettek a népi írók, felkapottá vált a népzene. A Nyugatot azonban ez nem érdekli, noha ez az oldal alkotja a többséget. Igaz, közben felnő egy nemzedék, amely számára nem mond semmit a kommunistaellenesség. Ők inkább a jelenlegi „gonosz” hatalmat figyelik. És valahol igazuk is van. Bármilyen színezetűek is a kormányok, próbálják elfoglalni az összes fontos posztot, megszállni a társadalmat és maguk alá rendelni a gazdaságot. A korrupció a rendszer lényeges eleme. Csak, sajnos, a változást szorgalmazó fiatalok közül sokan ki akarnak vándorolni Nyugatra. Ez azután szerkezeti konzervativizmust eredményez Keleten. A magyar, lengyel, szerb kormánynak egyelőre nem kell semmitől sem tartania.
A jövő elkerülhetetlen és a városi ifjúság, a következő elit másfajta országot akar. Ez a generáció kedveli az EU-t, de sajnos, az unió nem sok megértést tanúsít iránta. Kevesebb pénzt kíván adni a térségnek, ami csak ráerősít az exodusra. Elmozdulást csak az hoz, ha a fiatalok jólétre számíthatnak idehaza. Ezt figyelembe kellene venni Brüsszelben.
Bloomberg
A cseh külügyminiszter úgy látja, hogy az unió csak felszítja a populizmust, amikor azzal fenyeget, hogy a jövőben a demokratikus normák betartásától teszi függő a közösségi támogatásokat. Legutóbb a német kereszténydemokraták követelték, hogy ne folyósítsanak eurómilliókat, ha bizonyos tagállamok, mint Magyarország és Lengyelország megsértik a jogállamiságot, azaz visszalépnek a demokrácia területén. A vitában Csehország köztes álláspontra helyezkedik, Babis kormányfő nem szeretne szorosabb integrációt, de nem is tekintélyelvű alapon irányítja az országot. A prágai diplomácia vezetője most azt közölte, hogy az EU-nak jogában áll ragaszkodni az értékeihez, de az anyagi természetű büntetések nem eredményeznek mást, mint nyugtalanságot. Szerinte a jogállam megvédéséhez elsősorban párbeszéd szükséges. A szociáldemokrata Petricek ugyanakkor kerülte, hogy egy az egyben bírálja Budapestet és Varsót. Azt hangoztatta, hogy ha erővel akarják kikényszeríteni a normákat, az bizonyosan negatív reakciót vált ki a másik oldalon. Ő egyébként amellett van, hogy Csehország tegyen lépéseket az euró átvétele felé.
Guardian
A kommentár arra hív fel, hogy senki se adja meg magát sorsszerűen a populizmusnak, De az ellenérvek nem is az előadótermekben születnek meg. Mostanság sok ezer cikk szedi le a keresztvizet a trumpi Amerikáról, valamint a putyini diktatórikus demokráciákról, Magyarországtól kezdve, Venezuelán és a Törökországon át, egészen a Fülöp-szigetekig. Csak éppen arra nincs válasz, miként kell legyőzni ezeket a rendszereket. Pedig a 80-as években kialakult világrend kudarcot vallott, és e pillanatban a tekintélyelvű nacionalizmus kínálkozik egyetlen alternatívaként, ám az legalább annyira szegénységbe taszítja a támogatóit, mint az ellenfeleit. A veszély ott van, hogy a zűrzavar láttán sokan fatálisnak tekintik a dolgok menetét. Ily módon azonban feladják, hogy a hatalomtól függetlenül gondolkodjanak. Ez más, mint ami Venezuelában, Törökországban és Magyarországon van, mert ott a sajtó és az igazságszolgáltatás olyan erős ellenőrzés alatt áll, hogy lehetetlen az érdemi ellenzékiség.
Az ellenállás a jobboldallal szemben biztos pontot kínál. Ha az ellenzék nem képes szerepe betöltésére, és a kormány nem irányít, amint azt Nagy-Britanniában látni, nos, az előbb-utóbb új ötleteket és vezetőket hoz a felszínre. A harcból keletkeznek a gondolatok. A világot az alakítja, ha a másik oldal visszavág, és nem hiszi azt kétségbeesésében, hogy hagyni kell, hadd menjenek a maguk útján az események...
A mostanában zajló tüntetések kapcsán a budapesti tudósító úgy látja, hogy Kelet-Európának két lelke van: az egyik politikai változásokat sürget, a másik viszont nem tiltakozik, mert mindenekelőtt nyugalmat akar. Boris Kalnoky szerint a társadalom ezúttal is egy kissé skizofrén. Egyik fele vágyakozva néz a Nyugatra, a másik dühösen ráncolja a homlokát, mondván, hogy a túlfélen mindent jobban tudnak, nagyképűek, pedig sokszor rettenetes butaságokat beszélnek. És lehet, hogy ez az oldal az erősebb az emberekben. Ők szavatolják Orbán Viktor számára a kétharmadot. Már nem egészen fiatalok, de nem is idősek. Nem túl gazdagok, de nem is szegények, Van családjuk és állásuk, de még közülük is kiemelkednek a férjezett, gyermekes anyák.
Akik másként látják a dolgokat, azok főleg a nagyvárosokban élnek. Fiatalok, diákok, függetlenek, beszélnek nyelveket és szívesen utaznak a világban. Ha előrevetik a tekintetüket, ígéretes jövőt akarnak maguk előtt látni. Napjainkban gyakran vannak ott a tüntetéseken, nem csak Budapesten, hanem Lengyelországban, Szerbiában, Romániában és Szlovákiában is. Nekik nem felel meg, ha minden marad a régiben, a stabilitást szörnyűségesnek tartják. A két pólus már jó ideje létezik, a magyarok régebben urbánusoknak és népieseknek nevezték őket. Nyugaton azonban igyekeztek csupán az előbbieket észrevenni. Az ő műveiket fordították le világnyelvekre, velük készítettek interjúkat a nyugati újságírók a rendszerváltás után. És ez így van még ma is.
Csakhogy közben Magyarországon egyre népszerűbbek lettek a népi írók, felkapottá vált a népzene. A Nyugatot azonban ez nem érdekli, noha ez az oldal alkotja a többséget. Igaz, közben felnő egy nemzedék, amely számára nem mond semmit a kommunistaellenesség. Ők inkább a jelenlegi „gonosz” hatalmat figyelik. És valahol igazuk is van. Bármilyen színezetűek is a kormányok, próbálják elfoglalni az összes fontos posztot, megszállni a társadalmat és maguk alá rendelni a gazdaságot. A korrupció a rendszer lényeges eleme. Csak, sajnos, a változást szorgalmazó fiatalok közül sokan ki akarnak vándorolni Nyugatra. Ez azután szerkezeti konzervativizmust eredményez Keleten. A magyar, lengyel, szerb kormánynak egyelőre nem kell semmitől sem tartania.
A jövő elkerülhetetlen és a városi ifjúság, a következő elit másfajta országot akar. Ez a generáció kedveli az EU-t, de sajnos, az unió nem sok megértést tanúsít iránta. Kevesebb pénzt kíván adni a térségnek, ami csak ráerősít az exodusra. Elmozdulást csak az hoz, ha a fiatalok jólétre számíthatnak idehaza. Ezt figyelembe kellene venni Brüsszelben.
Bloomberg
A cseh külügyminiszter úgy látja, hogy az unió csak felszítja a populizmust, amikor azzal fenyeget, hogy a jövőben a demokratikus normák betartásától teszi függő a közösségi támogatásokat. Legutóbb a német kereszténydemokraták követelték, hogy ne folyósítsanak eurómilliókat, ha bizonyos tagállamok, mint Magyarország és Lengyelország megsértik a jogállamiságot, azaz visszalépnek a demokrácia területén. A vitában Csehország köztes álláspontra helyezkedik, Babis kormányfő nem szeretne szorosabb integrációt, de nem is tekintélyelvű alapon irányítja az országot. A prágai diplomácia vezetője most azt közölte, hogy az EU-nak jogában áll ragaszkodni az értékeihez, de az anyagi természetű büntetések nem eredményeznek mást, mint nyugtalanságot. Szerinte a jogállam megvédéséhez elsősorban párbeszéd szükséges. A szociáldemokrata Petricek ugyanakkor kerülte, hogy egy az egyben bírálja Budapestet és Varsót. Azt hangoztatta, hogy ha erővel akarják kikényszeríteni a normákat, az bizonyosan negatív reakciót vált ki a másik oldalon. Ő egyébként amellett van, hogy Csehország tegyen lépéseket az euró átvétele felé.
Guardian
A kommentár arra hív fel, hogy senki se adja meg magát sorsszerűen a populizmusnak, De az ellenérvek nem is az előadótermekben születnek meg. Mostanság sok ezer cikk szedi le a keresztvizet a trumpi Amerikáról, valamint a putyini diktatórikus demokráciákról, Magyarországtól kezdve, Venezuelán és a Törökországon át, egészen a Fülöp-szigetekig. Csak éppen arra nincs válasz, miként kell legyőzni ezeket a rendszereket. Pedig a 80-as években kialakult világrend kudarcot vallott, és e pillanatban a tekintélyelvű nacionalizmus kínálkozik egyetlen alternatívaként, ám az legalább annyira szegénységbe taszítja a támogatóit, mint az ellenfeleit. A veszély ott van, hogy a zűrzavar láttán sokan fatálisnak tekintik a dolgok menetét. Ily módon azonban feladják, hogy a hatalomtól függetlenül gondolkodjanak. Ez más, mint ami Venezuelában, Törökországban és Magyarországon van, mert ott a sajtó és az igazságszolgáltatás olyan erős ellenőrzés alatt áll, hogy lehetetlen az érdemi ellenzékiség.
Az ellenállás a jobboldallal szemben biztos pontot kínál. Ha az ellenzék nem képes szerepe betöltésére, és a kormány nem irányít, amint azt Nagy-Britanniában látni, nos, az előbb-utóbb új ötleteket és vezetőket hoz a felszínre. A harcból keletkeznek a gondolatok. A világot az alakítja, ha a másik oldal visszavág, és nem hiszi azt kétségbeesésében, hogy hagyni kell, hadd menjenek a maguk útján az események...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.