Szerző: Határátkelő / Klára
2019.01.31.
„Még 1990-ben történt, hogy állást ajánlottak Ausztriában. Öt hónapig vonakodtam, ekkor azonban történt valami: a kedves magyar szomszédok feljelentettek, ezért megnéztem közelebbről is, mi az ajánlat.
Kicsit zsákbamacska volt. Megkérdeztem az igazgatót, szükség van-e referenciára, ma is előttem van a legyintése.
Így kezdtem, 3000 schillinges munkával, amit egy közös piaci munkában, vendégként való részvételért kaptam, illetve az utazás megelőlegezett árát fizették vissza.
Meg is dicsértek, mint a legjobban dolgozót, hála a sok magyar kollégának, aki részt vett benne.
Ebből az összegből meg tudtam nyitni a bankszámlát, ez volt ugyanis az előfeltétele a havi fizetés átutalásának, a fizetés első részét pedig már 15 nap után megkaptam.
Október végén mentem megnézni a leendő munkahelyem, majd november 15-én újra, és december elsején már dolgoztam.
Ügyelni nem kellett, mert előre be volt osztva a december, nem úgy, mint itthon, ahol az „újak bónuszaként” rögtön megkaphattam volna a karácsony-szilveszter kombót.
Persze az is igaz, hogy a jövedelem felét Ausztriában akkor is és most is az ügyeletek adták.
Akkor 10 ezer forint volt a magyar havi jövedelmem – a mai napig meg van a fizetési cetli -, ott az alap 15 ezer schilling lett, a havi négy ügyelettel együtt a fizetésem ennek a duplájára is felment.
Ami a megélhetést illeti, az egyharmados ökölszabály (így fordítjuk mind a Daumenregelt, mind az angol thumb rule-t, nem hüvelyk (Matyi)ujjnak), azaz a bevétel egyharmada lakhatásra, egyharmada élelmiszerre, egyharmada pedig tartalékba megy, az én esetemben is bevált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.