MAGYAR GYEREKEK KÜLFÖLDÖN: : "NEHÉZ VOLT, NEM ÉRTETTEM SEMMIT"

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.01.23.

A határátkelő gyerekek történeteit általában csak a felnőttek szűrőin ismerjük meg, hiszen ők azok, akik megírják, miként élték meg ők és adott esetben a gyerekeik a külföldre költözést. A mai posztban azonban gyerekek beszélnek arról, milyen érzéseket keltett bennük életük alapvető változása.

Vajon miként éli meg egy gyerek azt, ha a család külföldre költözik? Milyen a határátkelés egy kisiskolás szemszögéből? Mindig nagyon foglalkoztatott ez a kérdés, amire persze nagyon nehéz nem a szülők szűrőjén keresztül érkező választ kapni. Ami természetes, hiszen laikusként nagyon nehéz leülni egy gyerekkel beszélgetni ilyen, az életét alapvetően felforgató élményről.

Ezért örültem meg nagyon, amikor belefutottam Németh Krisztina tanulmányába (itt olvasható a 170. oldaltól - a nyitókép is onnan származik), melyben négy történetet dolgoz fel. Ebből kettő olyan gyerekeké, akik a családjukkal mentek külföldre (majd költöztek haza), kettő pedig olyanoké, akiknek valamelyik szülője határátkelő.

Ebből ma az első két történetet és azok következtetéseit osztanám meg veletek, ezeket terveim szerint hamarosan követi a másik két sztori is.

Idegenség és megszelídített tér

A tanulmány szerzője, Németh Krisztina többször tapasztalta, hogy a külföldi élet és a munkavállalás témája felkavarta a gyerekeket, akiket egyébként rajzoltatott is.

Az egyik érintett lány például rajzolás közben nehezen uralkodott az érzelmein. Édesanyja külföldön dolgozik idősellátásban, ő pedig azt tervezi, hogy majd egyszer megy ő is, és egy helyen végzik majd ezt a munkát.

Azt ugyanakkor Németh Krisztina is hangsúlyozta, hogy hiba lenne a külföldi munkavállalást összekapcsolni a családi krízissel, vagy egyértelműen negatív hatásúként felfogni azt.

Azt persze nem lehet vitatni, hogy a gyerekek is éltek át nehézségeket, folytattak küzdelmeket, ugyanakkor az ő elmondásuk sok esetben árnyalja, vagy más összefüggésbe helyezi a történteket.

(Csak egy érdekes mellékszál: az egyik rajzoló kislány számára Budapest a „külföld”, mert édesapja ott dolgozik hetente ingázva. „Amikor az osztálytársai szóvá tették, hogy „az nem is külföld”, zavarba jött és elbizonytalanodott. /…/ Az ő külföldről alkotott „belső képe” azt az élményt közvetítette, hogy számára a főváros is távoli, nehezen elérhető, azaz idegen; miközben a megélhetésért folytatott küzdelem és a szülő távollétének szubjektív megélése erős analógiát teremt a külföldi munkavállalásban érintett családokkal” - írta a szerző.)...

ITT OLVASHATÓ