KI NE MÁSSZANAK A KÜSZÖB ALATT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.01.20.

Mondhatnám, hogy minden nap új arcát mutatja az orbanizmus, de ez nem lenne igaz. Semmi újdonság nincs benne. A cselédek teszik a dolgukat, védik a gazdát és a gazda asztaláról időnként közéjük vágott cupákot. Most éppen egy gimnazista lány ellen álltak békemenetes csatasorba a vitézek, mert az a gimnazista lány valószínűleg veszélyt jelent a gazdára. Ja, nem. Egyszerűen parancsba kapták a hergelést, mert ebből élnek évtizede, nem is értenek semmi máshoz. Dolgozni nem tudnak, de nem is szeretnek (mármint olyasmire gondolok, ami bármiféle hasznos tartalommal bírna), gondolkodni nincs mivel. Így időnként leakasztják őket a láncról és ők elemi gyűlölettel ugranak mindennek, ami mozog, ami eleven és ami szabad.

Bencsik András, aki mindig az aktuális hatalmat szolgálja tövig kinyújtott nyelvvel, az előző rendszer bukása után villámgyorsan meglelte magában a keresztény hazafit, a békemenet első sorát, Orbán Viktor feltétel nélküli szolgáját. Amikor még legális volt a rabszolgatartás, akkor is sűrűn előfordult olyasmi, hogy a rabszolgatartó felszabadította a rabszolgákat, de csak azok éltek ezzel a szabadsággal, akik elég eszesek, bátrak és szorgalmasak voltak ahhoz, hogy megálljanak a maguk lábán. A többiek önként maradtak rabszolgák, mert igényük volt arra, hogy megmondják nekik, mit csináljanak, hogyan csinálják és mert a biztos moslék és a dohos kunyhó vonzóbb volt, mint a szabad élet veszélyei.

Ilyen rabszolgamentalitású illetőből most is sok szolgálja Orbánt. Az egyikük Bencsik András, aki azt bírta kipréselni magából a gimnazista lány megalázásának szándékával, hogy Nagy Blanka ne csodálkozzon azon, ha útszéli ribancként beszélnek vele, hiszen ő is útszéli ribanc módjára beszél másokról.

Akkor most beszéljünk az útszéli ribancokról. Ők nem hazudnak. Sem örök hűséget, sem szerelmet. Semmit. Kiteszik az árut a kirakatba, ráírják az árat és ennyi. Aki akar, vásárol belőle és kurvára pontosan tudja, mit vesz és mennyiért. A prosti a saját testét árulja, a saját lelkét tépi atomjaira a megélhetésért és a világ legtisztább és legőszintébb üzletét kínálja.

A Bencsikhez hasonlókra nem találok megfelelő hasonlatot. Mondhatnám, hogy strici – ha már ennél a kultúrkörnél tartunk -, de nem lenne igaz. A strici kihasználja ugyan a prostit, de meg is védi. Ad valamit cserébe a pénzért, amit elszed a prostitól. A Bencsik-féle önkéntes rabszolgák gyávák is, ostobák is ahhoz, hogy bármit adjanak bárkinek. Őket kizárólag a szolgaság, pontosabban a rabszolgaság élteti. Ez a hivatásuk, ez az életük, ez a lételemük. Az ő rabszolgaságuk nem egy személyhez kötődik, hanem magához a hatalomhoz. Ha meggyengül a hatalom aktuális birtokosa, akkor máris keresnek egy nagyobb, erősebb segget maguknak, mert csak a legnagyobb valag szarszagú melegében érzik biztonságban magukat...

ITT OLVASHATÓ