Szerző: KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN
2019.01.18.
Nem biztos, hogy egészséges dolog toronyház tetején egyensúlyozni, röpülésen vacillálni szárny nélkül.
December a meglepetések hónapja volt, és a műsor azóta is folytatódik. Felejthetetlen, ahogy Orbán kényszeredetten toporog a parlamentben és zavartan figyeli a ribilliót. Olyan helyzetbe került, amibe az elmúlt évtizedekben talán soha: nem ő a helyzet ura. Forgatja a fejét, nézi az elszabadult indulatokat, olykor súg valamit Rogánnak és Gulyás Gergelynek, tőlük vár megoldást. Olykor feléje settenkedik Kósa, aki mégiscsak a rabszolgatörvény egyik beterjesztője, de a miniszterelnök nem kíván beszélni vele, ezt Kósa észleli, továbbsündörög, hogy aztán újfent próbálkozzon. Az a kép is bevésődött, ahogy Kövér László ül magányosan, se balra, se jobbra senki, dühösen, döbbenten forgatja fejét.
Vicsorgásként ható műmosolyok, zavar a vezérkarban.
Miközben úgy tűnt nekik, hogy minden a legnagyobb rendben, hirtelen homokszem került a gépezetbe, melyről azt tartották, amit Madách a teremtett világról: „Évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítni kell.”
Hát ez most nem járt el még egy évig sem a választások után. Az elbizakodottság, a hübrisz óvatlanná tette Orbánékat. Úgy vélték, most már bármit megtehetnek. Hát nem.
Egyre inkább megették a saját propagandájukat.
A cinizmus keveredett a hittel.
Azt hitték, bármit hazavihetnek, sajátjukként kezelhetnek, repülőgépet, közmédiát, ügyészséget, kastélyt, uniós pénzt, mindent, amihez kedvük szottyan, mindezt cserébe azért, hogy úgymond megmentik az országot.
Először inkább kínjukban, mint őszintén mondták – amikor lecsengett a rezsicsökkentés blöff –, hogy mi itt ismét a kereszténység utolsó bástyája vagyunk. Nekünk kell megvédeni Európát a migráns hordáktól. Annak ellenére migránsoznak egyre nagyobb elánnal, hogy mostanra kicsit átírva érvényes a régi vicc: „Vannak errefelé migránsok?” „Nincsenek, de igény volna rá.”
Orbán alighanem maga is elhitte, amit oly sokat hajtogatott:
Először inkább kínjukban, mint őszintén mondták – amikor lecsengett a rezsicsökkentés blöff –, hogy mi itt ismét a kereszténység utolsó bástyája vagyunk. Nekünk kell megvédeni Európát a migráns hordáktól. Annak ellenére migránsoznak egyre nagyobb elánnal, hogy mostanra kicsit átírva érvényes a régi vicc: „Vannak errefelé migránsok?” „Nincsenek, de igény volna rá.”
Orbán alighanem maga is elhitte, amit oly sokat hajtogatott:
- hogy az ország kétharmada az övé, pedig tudjuk, a szavazni hajlandók szűk fele választotta őt
- hogy a határon túli magyarok tényleg leginkább sporttámogatásokra vágynak
- hogy a központosítással minden gond megoldható
- hogy Paks gazdaságos lesz
- hogy az európai politika kétosztatúvá vált.
Orbán szerint minden arról szól, hogy a migránsellenesek és a migránspártiak harcolnak egymással, és majd ő menti meg hazánkat a migránsáradattól. Hiszi, hogy 2030-ig ő lesz hatalmon és ő lehet az európai megújulás vezére...
Orbán szerint minden arról szól, hogy a migránsellenesek és a migránspártiak harcolnak egymással, és majd ő menti meg hazánkat a migránsáradattól. Hiszi, hogy 2030-ig ő lesz hatalmon és ő lehet az európai megújulás vezére...
Csakhogy egyre többeknél repedezik ez a hit. Egyre több egykori fideszes csúcsértelmiségi és hétköznapi ember is megfogalmazza erősödő kételyeit. Az állami intézményekből, a fideszes sajtóból egyre több a kiszivárogtatás, mert a rendszer kiszolgálói közül egyre többekben felvetődik:
mi van, ha ennek vége lesz?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.