B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.01.09.
- Orbánnak még nem okoznak fejfájást a tiltakozások, de ráfizethet, ha túlságosan rátarti, mert még az általános sztrájk sem lehetetlen, ám a tüntetések előtt-utóbb kifulladnak
- Valószínűleg az európai konzervatívok és a szociáldemokraták is szemet fognak hunyni a magyar és a román tekintélyelvűség láttán
- A német autógyáraknak jól jön a rabszolga törvény, a magyar miniszterelnök viszont úgy reagál a tiltakozásokra, hogy a Horthy-restauráció jegyében látványosan a Várba költözik
Economist
A világban tavaly megállt a demokrácia visszaszorulása, már csupán 42 államban romlott a helyzet, ám ez alighanem csak átmeneti állapot, és az idén ismét csak rosszabbra fordulnak a dolgok, ugyanakkor Magyarország besorolása nem változott, azaz továbbra is lényeges hiányosságokat mutat a demokratikus rendszer. Erre a következtésre jut a lap elemző részlegének legújabb demokrácia indexe, amely olyan tényezőket vesz figyelembe, mint a választási rendszer, a kormány működésének módja, a politikai kultúra és részvétel, valamint a polgári szabadságjogok állapota. Mindezek alapján a magyar demokrácia őrzi 57. helyét a 165-ös listán, bár a lap kiemeli, hogy a tekintélyelvű vonásokat mutató populista hatalom felforgatta a demokratikus intézményeket, éppen úgy, ahogyan az a törököknél és a lengyeleknél is történt.
Az éllovas Norvégia, Izland és Svédország, a sereghajtó pedig Uganda, Zambia és Zimbabwe. Kelet-Európa uniós tagállamai egyforma besorolást kapták, azaz egyiket sem lehet valódi demokráciának tekinteni, sőt jelentős visszalépést tapasztalni náluk 2006 óta. Ugyanakkor közülük csak Horvátországban és Romániában rosszabb a helyzet, mint Magyarországon. Az egész régión belül bajban van a demokrácia, ami azt jelenti, hogy fejletlen a politikai kultúra, gondok vannak a jogállam fenntartásával, járványos a korrupció, egyes kormányok elutasítják a liberális demokratikus értékeket, viszont hajlanak pajzsra emelni erős embereket, akik azután megkerülik a politikai intézményeket. Ez így együtt igencsak gyenge alapokat nyújt a demokrácia számára. A mutató Magyarország, Szlovákia, Horvátország és Románia esetében még romlott is tavalyhoz képest.
Die Zeit
Nem sok jót vár ettől az évtől a lap legendás volt főszerkesztője, miután mindenütt csak bizonytalanságot tapasztal, mi több, azt jósolja, hogy az USA és Európai csak még beljebb keveredik a zsákutcába. Theo Sommer ezzel együtt úgy gondolja, hogy az idén eldől, szétesik-e az atlanti közösség, vagy olyan erők kerekednek felül, akik helyreállítják az együttműködést. Trumpnak édes mindegy, mi lesz az EU-val, a Nato-t pedig idejét múltnak nyilvánította. Az európaiak viszont nem bíznak az elnökben, mert annak nincsenek értékei, képtelen megkülönböztetni barátot és ellenséget. De közben az uniót teljesen lekötik saját, belső vitái, úgy hogy már aggódni kell a sorsáért.
Miután a védelmi miniszter távozott a washingtoni kormányzatból, a Fehér Házra immár nem lehet számítani külpolitikai értelemben. Sőt, lehet, hogy az elnök a diplomáciához menekül, miután odahaza egyre jobban szorongatják a demokraták. Ugyanakkor az EU önmaga zsírjában sül, nem képes megállapodni a menedékrendszer reformjában, megoldani a menekültkérdést. Az euróövezet csupán milliméterenként képes előbbre lépni. Az unió geopolitika jelentősége pedig egyre jobban csökken. Belső helyzete aggodalomra ad okot. Immár nem csupán Magyarországon, Lengyelországban és Romániában vannak hatalmon nacionalista-populista politikusok, hanem Olaszországban is. Az Orbánok, Kaczynskik, Dragneák és Salvinik a saját illiberalizmusukat ünneplik, nyugaton pedig erősödnek a hasonszőrű erők. Ezek a pártok együttesen 100-150 helyet hódíthatnak el Strasbourgban a májusi választásokon.
A gond az, hogy sehol sem látni azokat a vezetőket, akik képesek volnának kijuttatni Európát a slamasztikából. Leállt a német-francia motor. Úgy hogy a szerző még a katasztrófát sem tartja kizártnak, ha nem sikerül megfelelő módon kezelni a hanyatlást, hozzátéve, hogy még a legjobb világrendnek is vége szakad egyszer.
Libération
Juncker ki van akadva Románia tekintélyelvű sodródása miatt, ugyanakkor más populista kormányokkal nincsen baja. A Bizottság elnöke a nehéz fegyverzetet vetette be, amikor a múlt év végén nyilvánosan kirohant az EU jelenlegi soros elnöke, Bukarest ellen. Ilyen súlyos bírálatra még nem volt példa, de a keménység még meglepőbb, ha azt vesszük, hogy a Bizottság első embere hosszú ideje mennyire elnéző Orbán Viktorral szemben, vagy milyen megértést tanúsít a konzervatív-szélsőjobbos osztrák koalíció iránt. Igazából a politikus attól függően érzékeny az európai értékek ügyében, hogy az érintett párt tagja-e a konzervatív EPP-nek vagy sem. Nem véletlen, hogy jelenleg csupán a lengyel PiS ellen zajlik jogállami eljárás, de hát a párt egy másik frakcióhoz tartozik. Ezzel szemben a Fidesz, az Osztrák Néppárt, valamint a bolgár Gerb jókora laufot élvez a demokrácia visszaállítása ügyében.
Ugyanez vonatkozott a szocialista pártcsaládra is, hiszen az a Néppárt szövetségese a Bizottságban és az EP-ben. Ezért a román szociáldemokrata kormány sokáig azt hitte, hogy élvezi a sajátjai védelmét, és ugyanúgy büntetlenül ügyködhet, mint Orbán. Csakhogy szeptemberben a kereszténydemokrata képviselők egy része habozás nélkül megszavazta a magyar vezetés elleni jogállami vizsgálatot. Azóta Juncker szavakban nem győzi bírálni a magyar miniszterelnök tekintélyelvűségét, de attól azért óvakodik, hogy beindítsa az eljárást a 7-es paragrafus alapján. Ezek után a szociáldemokratáknak nemigen van más választásuk, mint hogy ők meg román védencüktől távolodjanak el. De a soros uniós elnökség miatt a kérdést júliusig alighanem borítékolják. Ám mivel a májusi választások nem sok jóval kecsegtetik a két nagy pártcsaládot, ezért erősen valószínű, hogy utána mindkettő arra az álláspontra jut: nem volna jó, ha tovább gyengítenék magukat a magyar és a román kérdéssel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.