Szerző: TÓTH GERGELY
2019.01.24.
A tény, hogy a pártpolitikában sokszor előrántott antiszemita-kártya ezúttal a populista jobboldal kezében tűnik fel, rettentő bizarrnak tűnhet egy Horthy-nosztalgiától csöpögő és Wass Albert-idézetekkel telepettyezett országban, de mégis van benne logika. A vád ugyanis tökéletesen belesimul a Fidesz nagy narratíváinak sorába, melyek azonos elvek alapján épülnek fel:
- egy létező törésvonalra telepednek rá, amit a szavak szintjén igyekszik Mariana-árok nagyságúvá tágítani,
- könnyedén alá lehet őket támasztani példákkal; mint ahogy azt látni fogják, az antiszemita-vádhoz a migránsozással ellentétben még csak álhíreket sem kell fabrikálni – mondjuk Judith Sargentinitől én egyetlen antiszemita megnyilvánulást sem találtam,
bizonyítják Orbán lojalitását egy, az európai liberális fősodorral nem szimpatizáló szövetségese számára (ez a migránsozás esetében Oroszország, jelen esetben Izrael, pontosabban az izraeli jobboldal),
bizonyítják Orbán lojalitását egy, az európai liberális fősodorral nem szimpatizáló szövetségese számára (ez a migránsozás esetében Oroszország, jelen esetben Izrael, pontosabban az izraeli jobboldal),
- és az már csak a hab a tortán, ha ez a narratíva új, fantáziadús elemmel gazdagítja az évek óta építgetett civilezős-sorosozós-betelepítős konteót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.