HEGEDŰS D. GÉZA: HALLGATNI AKARTAM...

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.01.05.

Azon a napon találkoztunk, amikor elvitték Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről, és ahol, ahogy Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színész fogalmazott, egy seb keletkezett. Beszélt a fájdalomról, amit érzett, mesélt a szülői örökségről, és arról, hogy mit is jelent számára a színház, illetve az, hogy folyamatokban gondolkodik, mert mindent úgy is kell látni. Így jut el, ebben a sajátos monológban, amelyet hírklikknek fogalmazott meg, addig, hogy ő mélyen hisz abban: holnaptól másként lesznek a dolgok…

Azt kérdezed tőlem, hogy ha nem játszottam volna, kimegyek-e a Szabadság téri tüntetésre, Nagy Imre „elhurcolása” miatt? Úgy kezdeném a válaszomat, hogy mély szomorúsággal konstatálom ezt…Nem az esemény politikai vetületéről beszélek, hanem a személyes érintettségről, mely a családi mitológiámhoz,vagyis az életemhez tartozik.

Én Szabolcs Szatmár Bereg megyében, Ibrányban születtem, 1953-ban, ahol a szüleim magyar-történelem szakos tanárként, pedagógusként dolgoztak. Hiába van Ibrány háromszáz kilométerre Budapesttől, az ’56-os események, hírek fölkavarták, és miután a rokonság egy része a fővárosban élt, apám úgy gondolta, hogy élelem szempontjából nehéz helyzetben lehetnek, és ezért rávett, ott Ibrányban egy teherautó sofőrt, Wágner Bandi bácsit, hogy kajával megrakottan jöjjenek fel Budapestre.

Hozott utánpótlást a rokonságnak, hiszen volt mód otthonról hozni egy kis disznóságot, krumplit, ezt-azt, mert hallotta a rádióban, hogy Pesten még kenyeret szerezni is nehéz volt...

ITT OLVASHATÓ