HAMMER FERENC: EZ NEM MÉDIA -, HANEM POLITIKAI KOMMUNIKÁCIÓS RENDSZER

MAGYAR HANG
Szerző: LAKNER DÁVID
2019.01.01.

A gender szakon pontosan azokkal a problémákkal foglalkoznak, amelyek mindannyiunkat érintenek – mondta lapunknak Hammer Ferenc. Az egyetemi oktatót nemrég a kormánymédiában vádoltak azzal, hogy politizál az egyetem falai között. Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének vezetőjét Nagy Feró közéleti szerepvállalásáról és a fideszes sajtóholdingról is kérdeztük.

– Egyetemi ügyekről jöttünk beszélgetni, de médiakutatóként nem maradhat ki a legújabb kormánypárti médiaholding esete sem. Magyarázatként azt halljuk, hogy Nyugat-Európában mennyi példa akad erre, de valóban van ilyen bárhol máshol is?

– Az, hogy adófizetői forrásokból támogatnak egy médiavállalatot, esetleg piaci finanszírozású a lap, és céges vagy alapítványi tulajdonban van, önmagában semmit nem mond el arról, miként teljesít a demokratikus médiarendszerben. Mindenre van példa, a tartalmi függetlenséget ezek nem feltétlen határozzák meg. Az már fontosabb, megfelel-e valaki a versenytörvény kívánalmainak. Itt ezt még vizsgálni sincs mód, hiszen nemzetstratégiai jelentőségűnek mondták ki a médiaholding megalakulását. Miközben a leghithűbb fideszesek sem mondanák talán, hogy ezekben a szerkesztőségekben nincs semmiféle pártos irányítás.

– Mi lehet mindennek az értelme? Néhány éve még azt hallhattuk, hogy nem akarnak újabb G-napot, ezért hoznak létre sok kis médiacsoportot. Már nem tartanak semmitől? 

– Itt csak találgatni tudunk. Azt mindenesetre világosan látjuk, hogy nem szeretnék kirakni az ablakba, hogyan finanszírozzák ezeket a médiumokat. A médiapiacon belül, de a kreatív gazdaság más területeinél is átrendeződés figyelhető meg. Az egyik új mintázat ezen a területen pedig a közpénzekhez való hozzájutás és a kormánybarát tulajdonosok hűségkörének létrejötte. Most hihetjük, hogy ez utóbbiakat építik le, de sokszor nagyon nem látszik, miről is van szó valójában.

Bátorfy Attila mutatta ki a Kreatívon még a G-nap előtt, hogy Simicska, Nyerges és pár másik Fidesz közeli vállalkozó céges csoportjai hogyan épültek egybe az állami hivatalokkal személyeken és közbeszerzéseken keresztül. Ennek a felméréséhez viszont több tízezer közbeszerzési szerződést kellett megvizsgálni. Erre melyik újságírónak van ideje? Nem véletlen, hogy a hasonló manővereikkel és szövevényes üzleti hálóikkal számos dolgot titkolni tudnak előlünk.

– Tartalmilag milyen hatásfokkal tud működni ez a fajta központosítás? Nem válik kontraproduktívvá, amikor az összes vidéki napilapban ugyanazt az Orbán-interjút olvasni karácsonykor? 

– Kutatói szemmel nézve nehéz erről tényszerűen nyilatkozni, ha nincsenek számok előttünk. Az biztos, hogy a XIX. századi körülmények vannak visszatérőben: emberek sokszor nagy óriásplakátokról értesülnek a világ dolgairól. Ezt viszont XXI. századi, a digitális világból fakadó módszerekkel teszik jobban láthatóvá. Aki pontosan meg tudja saccolni ennek e kommunikációs rendszer teljesítményét, az előtt mélyen megemelem a kutatói kalapomat.

Azt gondolom, hogy ez nem média-, hanem egy politikai kommunikációs rendszer. Már rég nem arról van szó, hogy melyik újságnak ki fog nyilatkozni, és hogy néz ki majd a politikai, média- és közvéleménybeli napirend hármas tánca. Ezzel jól elvoltunk évtizedekig, most viszont cél az, hogy a szavazók nagyobbik részéhez olyan üzenetek jussanak el, amelyek teljesen lehetetlennek mutatják a hatalom elszámoltathatóságát. Szakmailag ez persze rendkívül érdekes, arra csábít, hogy újabb elméleteket találjunk ki. Más kérdés, hogy a demokratikus normák vonatkozásában ez a politikai kommunikációs felépítmény szörnyen fest...

ITT OLVASHATÓ