Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2019.01.25.
Nagyjából mindig ugyanazokat a köröket futjuk le, amikor egy megosztó közéleti személyiség távozik az élők sorából. Van, aki kárörvend és engesztelhetetlennek mutatkozik az illető iránti haragjában. Van, aki megsértődik ezen a kegyeletsértésen. És persze van, aki türelmesen elmagyarázza, miért van rendben egyik vagy másik, esetleg mindkét viselkedés. Ez az írás a harmadik csoportba fog tartozni.
Nem véletlen, hogy sokak szerint ízléstelen, erkölcsileg helytelen egy halálhírre felfüggeszteni korábbi ellenszenvüket vagy legalább annak nyilvános kifejezését. A halálra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint ami sokkal nagyobb nálunk és hozzá képest eltörpülnek a mindennapok apró-cseprő (de akár a véresen komolynak tekintett) véleménykülönbségei, ellenszenvei.
A halál és a halálfélelem egyformának mutat bennünket, s ezért sokan szeretik ezt a pillanatot fenntartani a mindannyiunk közötti alapvető közösség kifejezése számára, ahelyett, hogy a mindennapok acsarkodását tovább folytatnánk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.