Szerző: SZELE TAMÁS
2019.01.06.
– Jó napot, Hacsek, hol volt, hogy idén még nem láttam, hál’ Istennek?
– Ne is mondja, Sajókám, ne is mondja… Brazíliában voltam.
– Mint mi?
– Mint rumbatök, maga nyári Mikulás, mégis, mint mi? Mint amerikai külügyminiszter!
– Én inkább angol külügyminiszter lettem volna. Tudja, az olyan elegáns. Mégis, ad egy tartást.
– Hagyjon békén, elég kínos volt…
– Meséljen!
– Szóval tudja, a kisfiam, az Árminka a külügyben dolgozik, és elintézte, hogy kivigyenek engem is vele Bolsonaro elnök beiktatására, mint tolmácsot.
– Maga tud brazilul?
– Maga marha, brazil nyelv nincs, maximum annyira mint csehszlovák vagy jugoszláv, Brazíliában portugálul beszélnek!
– És maga tud portugálul?
– Tud a Kozarek. De azt a portugált a portugálok sem értik, mert brazilul van.
– Akkor most van brazil nyelv vagy nincs?
– Nincs, de a brazilok úgy beszélnek portugálul, hogy azt rajtuk kívül senki sem érti. Sőt, ők sem.
– Akkor maga milyen nyelvből tolmácsolt?
– Urduból pastura, maga marha!
– És?
– Nem értettem a választ tökéletesen, de lehet, hogy Afganisztán hadat üzent a végén Kongónak. Grönlandnak egészen biztosan.
– Ezt hogy hozta össze?
– Én sem értem. Leszállt a gép Brasiliában, mi is leszálltunk, a lépcsőhöz gördítettek egy hosszú, vörös szőnyeget, kijött rajta egy magas katonatiszt, és az volt a Bolsonaro. Megölelte a főnököt és utána elment esőerdőt irtani.
– Díszszázad nem volt?
– Dehogynem. Sort is lőttek. Külön kellett nekik szólni, hogy függőlegesen lőjenek, ne vízszintesen, ez most beiktatás, nem kiiktatás.
– Sikerült?
– Azért egész csinos kis fedezéket ástunk a kifutóba, a brazil lövészek kiválóak…
– És, és?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.