Szerző: SZELESTEY
2019.01.03.
- A kekeckedő illiberálisokat elsősorban pénzzel tudja megállítani az EU, így a támogatások megvonásával, illetve azzal, hogy megtorolja az uniós alapok módszeres elsikkasztását
- Weber ráfizethet, hogy Orbánt ajnározza, még a Bizottság elnöki tisztébe is kerülhet neki
FT
A vezércikk azt sürgeti, hogy az unió erősítse meg a demokratikus biztosítékokat, mert a román EU-elnökség azt bizonyítja, hogy meg kell reformálni a jogállamiságot. Mint rámutat, amikor valamelyik keleti új tag veszi át fél évre a közös ügyek irányítását, az elvileg arra is jó alkalom, hogy bizonyítsa: teljes mértékben piaci alapon működő demokráciák lett. Sajnos, Románia éppen az ellenkező irányban halad, és ez nem is az első alkalom, hogy a közösség ilyen szorult helyzetben találja magát. Ez pedig alátámasztja, hogy sokkal szigorúbban érvényt kell szereznie az alapvető értékeknek. Ilyen helyzet első ízben 8 éve fordult elő, amikor magyarok látták el a soros elnöki teendőket, pár nappal azután, hogy a nacionalista-populista Orbán Viktor a szabad sajtót fenyegető törvényt fogadtatott el. Azóta a politikus egyfolytában hatalmon van, hogy a szövetségesek nagyon sok félelme beigazolódott a média sokszínűségét, a fékeket és ellensúlyokat, valamint a jogállamot illetően.
Hasonló gondok vannak Lengyelországgal, és némileg más formában Romániával is. Pedig sokáig úgy látszott, hogy Bukarestben jó felé mennek a dolgok, ám a szociáldemokraták meggyengítették a korrupció-ellenes intézményeket. És most pont ennek az országnak kellene napirendre tűznie olyan közösségi feladatokat, mint a Budapest és Varsó elleni szerződésszegési eljárás. A politikai tét nagy, ezért a román kormány nemigen fektetheti el az ügyet, de az aligha jut el odáig, hogy felfüggesszék a magyarok és a lengyelek szavazati jogát.
Ezért halaszthatatlan, hogy az EU új módon kezelje a jogállami vitákat. Ennek egyik eleme, hogy évente vizsgálja felül a tagoknál az igazságszolgáltatás függetlenségét, a demokrácia és az emberi jogok betartását. Ily módon kihúzza talajt az új tagok érvelése alól, azok nem tudnak majd kettős mércére panaszkodni. Egyben segít hamarabb feltárni a jogsértéseket. Ugyanakkor rugalmasabbá kell tenni a jogsértések megtorlását. Leginkább az volna a célravezető, ha a felzárkózási alapokat a jogállami normák betartásához kötnék. Ez a közelgő választások miatt nem ígérkezik könnyűnek, viszont annál sürgetőbb.
Le Monde
A szerkesztőség állásfoglalás szerint a román politikában aggasztó Európa-ellenes eltolódás megy végbe, és az ország éppen akkor tölti be az EU elnöki posztját, amikor Bukarest részéről erősödik a kihívás az unióval szemben és megszaporodnak a jogállam elleni támadások. A vezércikk idézi Junckert, aki a minap arról beszélt, hogy a román kormány mintha nem fogná fel, mit is jelent vezetni a közösséget. A bajok a politikával vannak, miután a Szociáldemokrata Párt két éve erőteljesen nekiment az igazságszolgáltatásnak, mert el akarja érni, hogy vezérének, Dragneának ne kelljen börtönbe mennie. Az állam erős embere azon dolgozik, hogy Románia térjen rá a nacionalista magyar és lengyel útra, beleértve a jogállam megrendítését. Miközben az országnak el kell döntenie, hogy az unió napirendre tűzze-e Budapest és Varsó elleni szankciós eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének aláásása miatt.
A román vezetés sikerrel kampányol az EU ellen. A külföldi befolyásról zajló vita főként a legszegényebbeknél talál visszhangra, míg a középosztályok egyre inkább belefáradnak a tüntetésekbe. A Bizottság sürgeti a jogsértő román változások érvénytelenítését, de attól óvakodik, hogy beindítsa-e az eljárást a 7-es paragrafus alapján. Nem akarja, hogy egy 3. állam esetében is felsüljön vele, hiszen a magyarok és a lengyelek ügyében sincs meg hozzá a szükséges többség. De ettől még vannak eszközök a kezében. Pl. Lengyelországot a minap meghátrálásra kényszerítette az Európai Bíróság ítéletével a bírák idő előtti nyugdíjazása kapcsán. A másik fegyvert a pénz jelenti, miután a román nacionalisták is az uniós forrásokból gazdagodnak meg, miközben nem győzik célba venni az EU-t. Dragnea ellen az egyik vád, hogy elsikkasztott 21 millió eurót brüsszeli alapokból. A bíróságok ügyében veszélyes volna, ha az integráció kivárna, nem lehet naiv a román belső fenyegetés láttán.
FAZ
A kommentár jelenségnek nevezi azt, ami manapság Romániában zajlik. Az unió nem teljesítette sok román reményét, vagyis nem teremtett jólétet és nem vetett véget a korrupciónak. Ugyanakkor a bukaresti kormány visszautasítja a brüsszeli bírálatokat és azt állítja, hogy az EU lenézi a keleti tagokat. Ez persze csupán üres szólam, a román vezetés rászolgált a kemény szavakra, hiszen két éve azon ügyködik, hogy menlevelet adjon több magas rangú politikusának, így azok ne végezzék a rács mögött vesztegetés miatt. Ha sikerül keresztülvinni ezeket a terveket, csupán romhalom maradna a jogállamból. Mindenesetre a bukaresti vádaskodás ráállt arra a vonalra, mit Budapest és Varsó évek óta visz „Kelet-Európa egyenjogúsítása” címén. Azaz az állandó ütközést Brüsszellel, mondván, hogy az másodrendű polgárokként kezeli az új tagokat.
A populizmus és a nacionalizmus nem korlátozódik a földrész keleti felére, de a volt szocialista táborban bizonyos körülmények nagyban elősegítik. Idetartozik, hogy a régi és az új tagok között sokáig tanár-diák-viszony állt fent, és ennek hatásait még ma is érezni, noha ma már hivatalosan egyenjogú a kapcsolat. Ám ezt az érzést könnyen ki lehet használni politikai célokra. A románok jelentős része tiltakozik a jogállam lebontása és az egyre vadabb retorika miatt, de a kormányt, amely a magyar és a lengyel példát másolja, demokratikus úton választották meg. Közben pedig az ország évtizedek óta vizsgázik abból, hogy mennyi változást visel el tartósan egy társadalom.
Ráadásul Románia erősen megosztott. Az országban is ugyanazt tapasztalni, mint másutt is az EU-ban: gyengül a közösség összekötőereje, lazulnak az értékek. És ezalatt a posztkommunisták megpróbálják rátenni a kezüket az államra. A brüsszeli figyelmeztetések nem sokat segítenek, a magyar és a lengyel példa igazolja, hogy azokkal sokra nem lehet jutni. De azért románok még mindig többre becsülik az uniós intézményeket, mint a hazai demokratikus biztosítékokat. Ez is tipikus kelet-európai jelenség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.