Szerző: BALÁZS GYÖRGY
2019.01.12.
A Letelepedési Államkötvényt hasonlíthatnánk akár a Békekölcsönhöz is, amely szintén nagy siker volt a maga idejében. A Rákosi-korszakban kibocsátott állampapírból illett mindenkinek lelkesen jegyezni, különben esetleg elvitte az ÁVH, vagy kirúgták a munkahelyéről. Szóval, afféle védelmi pénznek volt tekinthető, ha fizetsz, nem bántunk. Annyiban hasonlítható a Letelepedési Államkötvényhez, hogy pénzügyi lényegüket tekintve egyik sem befektetés, amelyet valamely vonzó jövőbeli hozam megszerzése céljából vásárolnak.
A Letelepedési Államkötvény tényleges befektetője, a hazánkba betelepedni szándékozó ember az államkötvény teljes névértékét fizette be az ügyletet lebonyolító cégek valamelyikének, ráadásul számottevő, körülbelül 15 százalékos eljárási díjjal megfejelve. Bármennyire meglepő is, a befizető „migráns” nem magát a Letelepedési Államkötvényt, hanem azonos értékben a közvetítő cég értékpapírját vásárolta meg. A lebonyolító cégeket hosszú angol neveik felsorolása helyett offshore jellegük és a migrációt áldozatkészen támogató humanitárius missziójuk miatt a továbbiakban nevezzük egyszerűen rejtőzködő jótevőknek. Kizárólag e rejtőzködő jótevők vásárolhatták meg a Letelepedési Államkötvényeket az Államadósság Kezelő Központtól a névértéküknél annyival olcsóbban, amennyi a 2,53-2,00 százalékos hozamot a teljes futamidőre számítva árfolyamnyereség formájában számukra azonnal biztosította. Ebből a hozamból a letelepedni szándékozó nem részesült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.