Szerző: ÉS
2019.01.25.
Szil Ágnes: Fára arannyal
A képet természetesen el fogom égetni. Cirkalmas aranykeretéből kimetszem, feltekerem az ölnyi vásznat, és a műhely legnagyobb késével előbb sávokra, aztán cafatokra vágom. Egészen el tudom képzelni, milyen lesz: a vászon kis hengerekbe pöndörödik, amennyire a rengeteg festék engedi, aztán az asztallapra vágom, élével, mindegyiket, és a pengére ügyelve módszeresen tovább szeletelem őket, még nem tudom, meddig.
Szeretném már elküldeni a hegedűst, de Thijs észreveszi azt a türelmetlen és hirtelen kézmozdulatom, amely úgy folytatódna, hogy az ajtó felé hessentem a muzsikust; a tenyerem ökölbe szorítja, és odakoppantja a fa asztallaphoz. Teljességgel oda nem illő, a szinte éteri muzsika épp felhangzó ütemeibe, Thijs nem csap a kezemen nagyot, de a markában marad a kezem, ezzel utal primátusára, hogy hatalma van felettem, a gyűrű pedig, amelyet a gyűlölt címer díszít, még ebben a sötét környezetben is jelzi bátyám gazdagságát. Nem irigylem tőle, marad annyim, amennyiből megélhetek.
Balázs Attila: Bartók az űrben (4132)
A rendkívül fontos politikai események csinnadrattájában és a szűnni nem akaró háborúk pergőtüzében újabban elsikkadt az a hír, hogy űrkutatók csapata újfajta rakétát szerkesztett, amellyel a kultúra sűrítményén át az emberi civilizáció reprezentatív keresztmetszetét juttatták az űrbe. Hátha ott a nagy végtelenben valamiféle megértőbb lélekre találunk, ha már ugyanez itt lent nem sikerül nekünk egymás között a Földön. Persze az, hogy az illetékesek nem is verték nagydobra, részben szándékos volt. Ne legyen belőle újabb hőzöngés, hogy már megint kész vagyont herdáltak el valakik a kultúrára.
Grecsó Krisztián. Negyvennégyes
Negyvenhármas seppeg valamit, azt mutatja az ujjával, hogy négy. „Hát igen”, felelem, mert a hajnali kúp után én is négy nyomással indítottam a napot, olyan fukar az adagoló, mintha elromlott volna, de vigyázni kell, mert nem romlott el, és ha egy apró cseppel többet adsz, akkor veheted a nagy levegőket, és reménykedhetsz, hogy talán most, de hiába, mert nincsen „talán most”, hányni fogsz. A gyomorsavnak sincs íze, íze semminek sincsen, csak a gyomorsav elképesztően mar, jobban, mint a kálciumoldat, pedig azt hinnéd, hogy ahhoz nincs fogható. A pumpa nem játék. Lenyomod négyszer, és akármilyen kevéske, fikányi oldat van is a kanálban, akármennyire fáj, nem nyomod le még egyszer. Fegyelem kérdése az egész. A kevesebb több.
Csordás Kata: A kihelyezett konzul panasza
Csordás Kata: Egy ismeretlen kontinens felfedezése
Csordás Kata: Helyettesítés
Borsik Miklós: Átokkalendárium
Mán-Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz
(...)
A keze a viaszosvászon alól érkezik, remegő, szürke madárpók, kimászik az asztal sarkánál kiálló redőből, és ott, ahol a kezemet sejti, a pulóverem aljába kap. Hogy a becses kincseit hová rejtette, azt akarja elmondani, de hiába, összeszáradt torkából csupán brekegés tör föl. Megértően mosolygok, és mintegy válaszként, a borosüveg aljáról kitöltöm az utolsó harmadot, igazságosan megfelezve a két pohár között, pedig szegényke azt sem venné észre, ha az én poharamba kerülne az egész. Már kortyolom a sajátomat, amikor belém hasít a felismerés, a végén a szerencsétlen az önzetlenségembe fog belehalni. Mit tegyek, hogy ezt megakadályozzam?
– Györgyike... – recsegi. Rövid hezitálás után hozzáteszi: – Kislányom...
– Sej, haj, Feri bácsi, mennem kell.
Nem vagyok a lánya, csak a szomszédja. Igaz, a POKAL poharakat én hoztam neki, és tőlem kapta a székpárnákat, az antibakteriális mosogatószivacsot, a tájképes falinaptárt, valamint a kontaktgrill készüléket is. Ezek a százötven forintos, három és fél decis POKAL poharak az egyszerű lakossági design csúcstermékei, ha az IKEA felé visz az utam, mindig veszek egy fél tucattal. Legkisebb ugrifülesem babpalántái is ilyenekben növekszenek a gyerekszoba ablaktáblái között.
K R I T I K A
/ K Ö N Y V
Ivo Andrić: Jelek az út mentén. Fordította Radics Viktória. Forum Kiadó, Újvidék, 2018, 557 oldal, 3000 Ft
Fő téma, ahogy erre a cím is utal, az utazás, a folyamatos úton lét állapota. „Az élet olyan, hogy senkinek sem javallott sokáig egy helyben maradni, sem szellemi, sem materiális értelemben.” Habár Andrić hangsúlyozza, hogy számára az utazás gyakran nehézségekkel és szorongásokkal jár együtt, mégis, ahogy mindenki más is, folyton utazik. A feljegyzések egy jelentős részét (különösen a harmadik szakaszban) útirajzok, tájleírások és hangulatképek adják. Az utazások betekintést nyújtanak a különböző társadalmak és kultúrák mélyszerkezetébe. „Utazni annyi, mint gyorsan váltogatni a helyeket, a szokásokat, az embereket, akikkel társalogsz, annyi, mint mélyebben az idő szakadéka fölé hajolni.”
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Kész Orsolya: Ex libris
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
Szvoren Edina: Verseim
Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert
Serestély Zalán: Az állomás 3 kutyái
Kácsor Zsolt: Írásra való napok
Kőbányai János: Izrael az új népvándorlás korában – Naplók, riportok, esszék, interjúk, 1984–2018. Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2018, 430 oldal, 5778 Ft
A kötetet a „Majd ha a Messiás...” című, Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu tavalyi, budapesti találkozója alkalmából íródott szöveg zárja, amely többek közt arra a kérdésre igyekszik választ találni, hogy antiszemita-e az a Soros Györgyöt ábrázoló plakát, amellyel az Orbán-kormány elárasztotta az egész országot. Még erősebben fogalmazva: antiszemita-e a magyar társadalom, amely ez efféle hecckampányt tűri, sőt, netán támogatja. Jó kérdés, de Kőbányai is arra jut, hogy nincsen rá jó válasz. Változás meg nemigen várható – legalábbis addig, míg kultúránkat a felülről irányított kulturálatlanság uralja.
Mészáros Gábor: Nihilremix
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik. Helikon Kiadó, Budapest, 2018, 299 oldal, 3999 Ft
Mi tartja egyben a könyvet, ezt a sajátos nihil-remixet, a szétszaladó kisprózákat – gondolkodtam két novella és két nevetés között. A szereplők és az író attitűdje. A sírva vigadó holt lelkek társalgása mozdít ki a normalitásból, a szellemek parolája, a kezdés harap a zárásba, enfarkába. Az átkötések időben, térben ívelnek, terek, személyek, asszociációk kapcsolják össze őket. Nem gondolom, hogy túl kellene magyarázni. „Skolasztika! Megszomjaztam.” Ahogy a kötet elején a Rabelais-idézet igazítja útba az olvasót a karneválon.
Mi tartja egyben a könyvet, ezt a sajátos nihil-remixet, a szétszaladó kisprózákat – gondolkodtam két novella és két nevetés között. A szereplők és az író attitűdje. A sírva vigadó holt lelkek társalgása mozdít ki a normalitásból, a szellemek parolája, a kezdés harap a zárásba, enfarkába. Az átkötések időben, térben ívelnek, terek, személyek, asszociációk kapcsolják össze őket. Nem gondolom, hogy túl kellene magyarázni. „Skolasztika! Megszomjaztam.” Ahogy a kötet elején a Rabelais-idézet igazítja útba az olvasót a karneválon.
Peragovics Ferenc: Háború és forradalom testvérek
Romsics Ignác: A nagy háború és az 1918-1919-es magyarországi forradalmak. Válogatott tanulmányok. Helikon Kiadó, Budapest, 2018, 331 oldal, 4499 Ft
Ma ebben az országban rengeteg értelmiségi, publicista, de történész is politikusi intenció szerint jár el, amikor az 1918-19-es eseményeket nem tekinti forradalomnak. Ezért a 2016-ban keletkezett zárótanulmány különös jelentőséggel bír. A kései dualizmus feszültségeinek rövid bemutatása után a fronton harcoló hadsereg forradalmasodására tér át, amire rátett egy lapáttal az orosz bolsevizmus. A kérdés nagyságrendjének érzékeltetésére fontosak a számadatok: 1917 novemberében Budapesten 100 ezer munkás tüntetett, 1918 őszéig orosz hadifogságból mintegy 300 ezren tértek haza, kiknek nagy része a leninizmus hatása alatt állt. Romsics módszere, hogy mikrotörténelmi adatokkal igazolja a történelmi trendet: a tiszántúli Kunhegyes községbe 1918 októberéig 302 fő tért haza Oroszországból! A szerző nem tagadja meg az eseményektől a „forradalmi” jelzőt, amelyekben az irányítás és politikai artikuláció a fővárosi pártokhoz kötődött.
Kardos András: A hamu hullámos redői
Dragomán György: Rendszerújra. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 257 oldal, 3699 Ft
Ha egy író műveinek a világlátása ennyire meghatározó, hogy ellenfelei is kénytelenek, bár sajnálkozva, ezt elismerni, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az valóban jelentős művet alkotott. A „jelentős” szót azért emeltem ki már az elején, mert előre kell bocsátanom: noha már A fehér királyt is nagyszerűnek tartottam (erről később), de Dragomán új novelláskötete is jelentős, sőt kiemelkedő kötet. Az értékítélet előrebocsátása azért is szükséges, mert a kritikus minden további megjegyzését annak az ismeretében kell érteni, hogy véleménye szerint nagy mű született, és a 15 év novelláiból válogatott szövegek együttesen nem pusztán novellák gyűjteményét adják, hanem organikus egészet alkotnak. S ez bizony novelláskötet esetében nagyon magas érték.
Wilheim András: A holtak hallgatása
„És a halottak újra énekelnek...” Eisikovits Miksa máramarosi haszid zsidó zenei gyűjtése (1938–1939). Szerkesztette Elek Judit. Dávidfilm Kiadó, Budapest, 2018, CD melléklettel, 312 oldal, 7800 Ft (A CD-koncertfelvétel anyaga DVD-n is megjelent.)
A szomorúság és a tehetetlenség fölött érzett düh abból is fakad, hogy elszalasztatott egy lehetőség, mert akiknek módjuk lett volna rá, s ez egyúttal a kötelességük is lett volna, nem végezték el a munkájukat. Egy hapax, azaz egyedüli forrás közreadása ugyanis tudományos munka, egyetemesen érvényes és hozzá még speciális szabályokkal is, amelyeket egy szakma gyakorlata kristályosított ki és szentesített, ittenre és mostanra – vállalva természetesen annak ódiumát, hogy idő múltával változhatnak mindezen elvek, s újabb erőfeszítésekre lehet szükség. E kötet közreadói láthatólag nem vetettek számot ezekkel a problémákkal. Alapvetően azzal, hogy mi is ez a dokumentum, s azzal, hogy egy editio princeps milyen követelményeket támaszt számukra. Ehhez kevés a mégoly jószándékú lelkesedés, és bizony kevés volt fölhívni „a” Melist…
/ M Ű V É S Z E T
(Egon Schiele – Wege einer Sammlung, Orangerie – Unteres Belvedere, Bécs, február 17-ig látható.)
Ruff Borbála: Majdnem hangoskönyv
(Háy come Beck. Előadja: Háy János és Beck Zoltán. Zajzajzaj Kft., 2018)
Nem túlzás azt állítani: ők az ős-rájátszásosok. A Rájátszás zenés irodalmi est vagy inkább irodalmi koncert az ő pódiumestjükkel párhuzamosan született 2011-ben, velük együtt olyan írókat-költőket is „zenés színpadra” szólítva, mint Kemény István, Erdős Virág vagy Grecsó Krisztián, és olyan dalokat létrehozva, mint az Erdős Virág–Kollár-Klemencz László „rájátszásából” született Ezt is elviszem magammal, amelyet a közönség egy része a magyar közérzet himnuszaként hallgat-énekel. Ez utóbbi adja a fonalat, mi is a Rájátszás és a Háy come Beck működési elve: a dallam újraértelmezi a verset, örök idejűségéből kiemelve egy adott pillanatban érvényesülő dalszöveggé alakítja át. Ennek érdekében húzható-cibálható, a dallamnak alá van rendelve.
György Péter: A saját múltunk nyomában
(Az ismeretlen Görgei. Magyar Nemzeti Múzeum, megtekinthető június 23-ig.)
Báron György: Tokiói történet
(Bolti tolvajok. Forgatókönyvíró-rendező: Hirokazu Kore-eda.)
Kore-eda filmje tökéletes ellentéte a hagyományos hollywoodi elbeszélési technikának. Bár izgalmas események esnek meg, elvégre akár a bolti lopásokon is izgulhatunk, s egy hollywoodi film ezeket bizonnyal a csúcsra járatná, a Bolti tolvajokból hiányoznak a drámai csúcspontok, az elbeszélés a végletekig dedramatizált. Bár a mese mindvégig a bűn körül forog, hiába keresnénk a bevált erkölcsi kapaszkodókat, nincs jó és rossz, bűnös és bűntelen. Kore-edától mi sem áll távolabb, mint a hagyományos filmkészítő morális piedesztálja, amelyről igazságot oszt (s amely ezért az ilyesfajta mozidarabokat oly könnyűekké teszi).
Végső Zoltán: A kortárs után (helyett)
(Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál két előadása – Georg Friedrich Haas: in vain, Müpa, január 15.; Karlheinz Stockhausen: Kontakte és Originale, Müpa, január 18.)
A XXI. század első remekműve – állítják több helyütt Georg Friedrich Haas in vain című, 24 zenészre komponált művéről. Szerintem ez nemcsak azért tévedés, mert a remekműeszmény ma aligha értelmezhető, hanem azért, mert az in vainnem remekmű.
Herczog Noémi: A hideg szép
(Büchner: Woyzeck. r. Hegymegi Máté, Szkéné; Jeanne d’ Arc – Garai Judit átiratában, r. Hegymegi Máté, Katona József Színház)
Mészáros Blanka személyes alkatából következik, hogy ismét tiszta hittel fűtött szerepet kapott. Déjà vu: ismét ez a volt-már-ilyen érzés, talán ezért, hogy, bár a színész nem tehet róla, nem lehet átütő ebben a szerepben. De van más ok is: történik ugyan egy-két próbálkozás, de a legújabb tüntetések tüze nem színezi át Mészáros Blanka tekintetének ártatlan melegét. Az Urának vakon engedelmes forradalmár története ehhez túl biztonságosan univerzális, „klasszikus” marad. Van ugyan kikacsintás és jófajta irónia: a nemzetállamért hevülő istenhit átélésében azonban értelemszerűen ez sem segít.
Fáy Miklós: Egy házban az ellenséggel
(Igor Levit és a Bécsi Filharmonikusok hangversenye, Müpa, január 21.)
Mostantól ellenségek vagyunk, mondom magamban Igor Levitnek, akit a dolog nyilván nem nagyon fog megrázni, szépen halad a szekere a világ klasszikus zenei piacán. Csak tudnám, miért. Számomra elég egyértelmű szélhámosság az, amit művel, játssza az egzaltált művészt, aki ingatja a fejét, beleveri a nóziját a klaviatúrába, mindent megtesz, amit a közönség egy elszállt, életidegen, csak a zenének élő zongoristától elvár.
Fuchs Lívia: KGP
(Kovács Jeromos–Kovács Gerzson Péter: Noir, TranzDanz–Mu Színház)
Az aprócska és mindig is változó összetételű alkotóműhelyt vezető Kovács Gerzson Péter – a független táncszcénát régóta ismerők számára csak KGP – végleg lezárva a nagyvárosi pszeudo-sámánság, majd a minimalizmus redukciója felé nyitó korszakait, közel másfél évtizede nem lankadó hevülettel, de mindig jó adag iróniával formázza mozgó testekbe dühét, elkeseredettségét, haragját, felháborodottságát – kritikus véleményét jelenünkről. Groteszken elrajzolt színpadi teremtményei bármely panoptikumban felidéznék eredetijüket, a mindennapjainkból jól ismert, ízléstelen smukkokban páváskodó újgazdagoktól a rémült kisemberek és a sunyi törtetők során át a felszínesen, de kurzusképesen magyarkodókig.
Siba Antal: A gyógyító atya
(Ez itt a kérdés, M5)
De vajon mikor kell a riporternek katonaként viselkednie? Ez itt a kérdés!, ha szabad élcesre venni egy kicsit a műsor címét, nem pedig az, hogy gyógyítható-e a homoszexualitás. Szerinte műsorvezetőként nem is tehette volna meg, hogy órákkal az adás előtt közli, ez neki nem tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.