2019. január 18., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM - LXIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 
Szerző: ÉS
2019.01.18.


P U B L I C I S Z T I K A

Széky János: Memóriahiány

Nem mondhatni, hogy Orbán Viktor udvariatlan volt a legutóbbi kormányinfó közönségével és általában a nyilvánossággal. Kijelentette, hogy számára a legfontosabb politikai ügy az európai parlamenti választás, és megmondta, hogy ebben az ügyben mi a stratégiai célja.

Hogy a választási harcot a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes erők harcaként fogja fel, nem újdonság a tavalyi, tusnádfürdői programbeszéd óta. Rejtély maradt viszont két dolog: 1. hogyan akarja elérni, hogy uniószerte ugyanígy lássák a világot, 2. hogyan tudja ugyanezt elérni – gondoljuk meg, hogy Magyarország az EU GDP‑jéhez 0,8 százalékával járul hozzá, hadászatilag jelentéktelen mellékszereplő, és állami propagandagépezete befelé ugyan könyörtelen hatásossággal működik, az európai színtéren képtelen komoly hadműveletekre.

Orbán előzékenyen megadta a választ erre a kettős kérdésre: Európa népe azért nem látja így a világot, mert nem hagyják neki, csak nálunk „mondhatták el az emberek a véleményüket” demokratikusan, „népszavazás, parlamenti választás, nemzeti konzultáció keretében”. És az győzi majd meg Európát a Fidesz világlátásának helyességéről, hogy a kivételesen felvilágosult és véleményét kivételesen demokratikus körülmények között kifejező magyar nép kivételesen nagy arányban fog szavazni a Fideszre az európai választáson. Például messze nagyobb arányban, mint más népek az Európai Néppárt más tagpártjaira.

Pomogáts Béla: Az irodalom hűségében - Kenyeres Zoltán születésnapjára

Vásárhelyi Mária: Érdekvédelem vagy árulás

„Öt napja van a miniszterelnöknek, (...) ha nincs válasz, akkor jöjjön, aminek jönnie kell…” – harsogta a mikrofonba január 5-én a legnagyobb szakszervezeti konföderáció, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kordás László a Kossuth téri tüntetésen. Aminek pedig „jönnie kell”, az a szakszervezetek által hetek óta lebegtetett általános sztrájk. Pedig Kordás Lászlónál talán senki nem tudja jobban, hogy a sztrájkfenyegetés nem más, mint szemfényvesztés, amely – akarva-akaratlanul – nem szolgál más célt, mint hogy kifogja a szelet a felháborodott tömegek vitorlájából. Magyarországon ugyanis 2011 óta gyakorlatilag nem lehet sztrájkot szervezni, mivel a 2010-ben hatalomra került Fidesz–KDNP-kormány egyik legfontosabb teendőjének a munka törvénykönyve módosítását tartotta, aminek következményeként a munkavállalókat a közös érdekérvényesítés minden eszközétől megfosztotta. Így azután nem csoda, hogy a kormánypártok és az őket kiszolgáló propagandakommandó nemhogy megijedt volna, hanem gunyorosan és lekicsinylően hetek óta ezen a „fenyegetésen” köszörüli a nyelvét.

Karsai László: Ki kavar?

Január 7-én Szakály Sándort meginterjúvolta a Magyar Hírlap („Egyesek politikai vitát akarnak kavarni”). Az újságíró, Kacsoh Dániel kérdéseire a jobboldali média egyik kedvenc történésze kifejtette álláspontját Nagy Imréről, szobrának áthelyezéséről, a numerus clausus törvényről és a Hor­thy-rezsim antiszemitizmusáról. Kicsoda Szakály Sándor? Hadtörténész, a Veritas Történetkutató Intézet nemrégiben újabb öt évre kinevezett főigazgatója, a TIT és a MTA Történettudományi Bizottságának alelnöke, a NKA szépirodalmi és ismeretterjesztő kollégiumának, valamint egy tucat újság és folyóirat szerkesztőbizottságának tagja a Rubicontól a Történelmi Szemlén át a Hadtörténelmi Közleményekig. Amikor ő „kommunistázik” egy jóízűt Nagy Imre szobrának áthelyezését illetően, annak súlya van.

Kovács Zoltán: Sajtómunkások LI.

Frank Tibor: Félidő


Földvári Zsuzsa: „Hazudj valami szépet!” - A Spiegel sztárriporterének bukása


A világ egyik legerősebb igazságszűrő berendezésével rendelkező német hetilap, a Spiegel sztárriporteréről derült ki, hogy éveken át mondanivalójához igazította a valóságot, ha a stílus szerinte úgy kívánta. Története a fake news, a hamis hírek elleni harc fontosságát helyezi új megvilágításba.

Vörös Kata: Gyűlöletet és harcot ünneplünk

Köves Slomó, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija tavalyi sikerein merengve akár azt is gondolhatná: „Isten mellettem van” (Zsoltárok 56,10). Ugyanakkor az EMIH mögött, hozzájárulva gyarapodásához, a magyar kormány tornyosul. Az előző nyolc gazdag esztendő után 2018 szeptemberében kormányhatározatban olvashattunk arról, hogy a hitközség tulajdonába került a holokauszt gyermekáldozatainak szánt leendő múzeum, a Sorsok Háza, majd szinte napra pontosan két hónap elteltével arról értesülhettünk, hogy az EMIH-hez köthető Tett és Védelem Alapítvány (TEV) kormányzati támogatásban részesül.

Morvay Péter: Danko, a hamis doktor

Nyerges András: Változott valami? (potpourri)

Kenesei István: „Olyan világ jön” A Magyarságkutató Intézetről

Simonovits András: Átlátható költségvetést!
Lendvay Gábor: Orbán nagyon fél

F E U I L L E T O N

Laczó Ferenc: Munkácsi Ernő feloldhatatlan dilemmái - A holokauszt magyar történetírásának kezdetei

INTERJÚ

Fóti Tamás: „Nincs demokrácia demokraták nélkül” - Beszélgetés Iveta Radičová egykori szlovák kormányfővel

VISSZHANG

Korózs Lajos: Szemünkbe köp

Sifter József: Diagnózis

Ujvárosi Emese: Kedves ÉS!
P Á R A T L A N   O L D A L

- iar -: SÖTÉT
d. magyari: BIKAVIADAL - Kihagyott rész egy aktuális című orosz regényből
-i -gy: A LEKOZMÁLT PUDING

Lantai András: IDŐHÚZÁS

Huszár Ágnes: CÁFOL? TAGAD!

Lévai Júlia.TÖLTELÉK

Msz. KÁRFELMÉRÉS

pá-ti-: MEGOLDÁS

Szilasi György: AZ OPERA TAÓJA

szm: K. CINI IS BESZÓL

celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.