Szerző: ÉS
2019.01.11.
Kovács Zoltán: A nagy stratéga
Egy hete a parlamenti ellenzéki pártok a Momentummal kiegészülve, szakszervezetek és civilek közös kormányellenes tüntetésén az MSZP elnöke bejelentette, hogy létrejött az egység a parlamentben és az utcákon, ezért egységre kell törekedni az EP- és az önkormányzati választásokon is. Közös ellenzéki jelöltet kell indítani mindenhol.
Állnak a dobogón az összetartó pártvezetők, zászlaikat tépi a hideg januári szél, és nem tudom, tízből hány ember hiszi, amit mondanak. Most ők állnak ott. De ha ezek elmennek, akkor jönnek ugyanezen pártok Luciferei, a Luciferek politológusai, akik elővezetik, hogy a pártok között akkora értékkülönbségek vannak, hogy az ilyen gondolat szimpla illúzió. Máig nem értem, vajon ma van-e annál alapvetőbb közös érték ebben az országban, hogy történetének egyik legkártékonyabb és alighanem legkorruptabb kormánya lelépjen a színről. Pedig nem lett volna lehetetlen. Én is úgy látom, mint Filippov Gábor, aki a 168 Óraegyik év végi számában úgy nyilatkozott, hogy „a NER struktúrája a 2018-as állapotában még leváltható lett volna”.
Molnár Erzsébet: Vízkereszt
Kardos Julianna: Akadémiai abszurd
„Cáfolni makacskodás nélkül, megcáfoltatni haragvás nélkül.” Az idézet a Magyar Tudományos Akadémia egykori titoknokától, Toldy Ferenc akadémikustól származik, aki – ahogy monográfusától, Dávidházi Pétertől tudjuk – a „sine ira et studio” tacitusi módszerének meghonosításán munkálkodott. Írásomat az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetőjének, a mérnök-miniszter Palkovics László akadémikusnak ajánlom. Feltételezve, hogy az érvek számítanak, és közös erővel sikerül őt meggyőzni arról, hogy az MTA-kutatóhálózat finanszírozástechnikainak mondott felszámolása helytelen.
Gadó Gábor: Számvevők szolgálatban
Halmai Gábor: A jogállami gondolkodás csapdája
Váncsa István: Viszi a szél a fűrészport
Frölich Róbert–Gábor György: „Nem hatalommal, sem erővel”
Köves Slomó a hozzá igen közelálló 168 Óra című lapnak adott interjúban arról beszél, hogy „két felfogás ütközik annak kapcsán, hogy egy szervezet (értsd: egy egyház vagy felekezet – F. R.–G. Gy.) milyen viszonyt ápoljon a mindenkori, szalonképes hatalommal. Az egyik azt tekinti kiindulópontnak, hogy az adott szervezet erkölcsi integritását az határozza meg, kikkel köt szövetséget, kikkel működik együtt és kivel nem hajlandó erre. A másik iskola szerint az erkölcsi integritást éppen a cselekvés, vagyis a közélet konkrét ügyek mentén történő aktív alakítása teremti meg. Kijelölünk olyan ügyeket, amelyeket értékrendünkben fontosnak tartunk, és ezekhez keresünk szövetségeseket. Ebbe természeténél fogva beleértendő az aktuális kormányzat is. Én az utóbbi iskolának vagyok az elkötelezett híve, ezért számomra nem az a kérdés, hogy az EMIH közel áll-e a kormányzathoz, hanem az érdekel, melyek azok a konkrét, értékalapú ügyek, amelyekben a mindenkori hatalommal, jelen esetben Orbán Viktor kormányával egy egyházi szervezet számára kötelesség együttműködni.”
Darvas Béla: Az emberi csíravonal átfogalmazása
Szemlélődő természetű ember vagyok, akit érdekel, honnan merre tartunk. A géntechnológia vagy annak genomszerkesztési változata nem tölt el rettegéssel, persze túlfokozott várakozással sem. A bonyolultnak tűnő történet, amiről most írok, egy ideje lázban tartja a kutatói társadalmat. Az emberi csíravonal kínai ikermagzatokban elvégzett módosításának híre november 25-én ért el bennünket, és pár nappal később alig volt jelentősebb sajtóorgánum, amely ne tárgyalta volna. A hír röviden úgy szól, hogy a HIV-pozitív apa spermiumának és ettől mentes anya petesejtjének genomszerkesztésével (a módszer neve CRISPR/Cas9, a továbbiakban CC) inaktiválták az egyik legismertebb HIV-receptorfehérjét termelő emberi gént (CCR5). E gén által termelt, ún. kemokinreceptor-fehérje segíti be a sejten belülre a vírust, mely folyamat a betegség kialakításához nélkülözhetetlen. A gén csendesítése – ezáltal a fehérje termelődésének gátlása – révén a kínai ikerpár több HIV-törzs ellen védetté vált.
Kardos Julianna: Akadémiai abszurd
„Cáfolni makacskodás nélkül, megcáfoltatni haragvás nélkül.” Az idézet a Magyar Tudományos Akadémia egykori titoknokától, Toldy Ferenc akadémikustól származik, aki – ahogy monográfusától, Dávidházi Pétertől tudjuk – a „sine ira et studio” tacitusi módszerének meghonosításán munkálkodott. Írásomat az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetőjének, a mérnök-miniszter Palkovics László akadémikusnak ajánlom. Feltételezve, hogy az érvek számítanak, és közös erővel sikerül őt meggyőzni arról, hogy az MTA-kutatóhálózat finanszírozástechnikainak mondott felszámolása helytelen.
Gadó Gábor: Számvevők szolgálatban
Halmai Gábor: A jogállami gondolkodás csapdája
Váncsa István: Viszi a szél a fűrészport
Frölich Róbert–Gábor György: „Nem hatalommal, sem erővel”
Köves Slomó a hozzá igen közelálló 168 Óra című lapnak adott interjúban arról beszél, hogy „két felfogás ütközik annak kapcsán, hogy egy szervezet (értsd: egy egyház vagy felekezet – F. R.–G. Gy.) milyen viszonyt ápoljon a mindenkori, szalonképes hatalommal. Az egyik azt tekinti kiindulópontnak, hogy az adott szervezet erkölcsi integritását az határozza meg, kikkel köt szövetséget, kikkel működik együtt és kivel nem hajlandó erre. A másik iskola szerint az erkölcsi integritást éppen a cselekvés, vagyis a közélet konkrét ügyek mentén történő aktív alakítása teremti meg. Kijelölünk olyan ügyeket, amelyeket értékrendünkben fontosnak tartunk, és ezekhez keresünk szövetségeseket. Ebbe természeténél fogva beleértendő az aktuális kormányzat is. Én az utóbbi iskolának vagyok az elkötelezett híve, ezért számomra nem az a kérdés, hogy az EMIH közel áll-e a kormányzathoz, hanem az érdekel, melyek azok a konkrét, értékalapú ügyek, amelyekben a mindenkori hatalommal, jelen esetben Orbán Viktor kormányával egy egyházi szervezet számára kötelesség együttműködni.”
Darvas Béla: Az emberi csíravonal átfogalmazása
Szemlélődő természetű ember vagyok, akit érdekel, honnan merre tartunk. A géntechnológia vagy annak genomszerkesztési változata nem tölt el rettegéssel, persze túlfokozott várakozással sem. A bonyolultnak tűnő történet, amiről most írok, egy ideje lázban tartja a kutatói társadalmat. Az emberi csíravonal kínai ikermagzatokban elvégzett módosításának híre november 25-én ért el bennünket, és pár nappal később alig volt jelentősebb sajtóorgánum, amely ne tárgyalta volna. A hír röviden úgy szól, hogy a HIV-pozitív apa spermiumának és ettől mentes anya petesejtjének genomszerkesztésével (a módszer neve CRISPR/Cas9, a továbbiakban CC) inaktiválták az egyik legismertebb HIV-receptorfehérjét termelő emberi gént (CCR5). E gén által termelt, ún. kemokinreceptor-fehérje segíti be a sejten belülre a vírust, mely folyamat a betegség kialakításához nélkülözhetetlen. A gén csendesítése – ezáltal a fehérje termelődésének gátlása – révén a kínai ikerpár több HIV-törzs ellen védetté vált.
Lukácsi Béla: Nemzeti áltudomány
Kozák Márton: Az EP-választás és a magyar szabadság
Elöljáróban, a hatalomkoncentráció magyarországi mértékének pusztító következményei miatti aggodalmat egy pillanatra félretéve, hideg fejjel, tárgyszerűen, harag és indulat nélkül le kell szögezni az alábbiakat. Elviselhetetlen szégyen, hogy a hatalommegosztás polgári elvének szentségét megcsúfolva minden hatalom egyetlen ember, Batthyány Lajos és Nagy Imre mártír miniszterelnökök közös kasszát dézsmáló, nemzetközileg koszos tolvajként számon tartott utóda, a büdös bunkó módjára egyetemet kiebrudaló, baltás gyilkost kiszabadító, korrupt bűnözőknek menedéket nyújtó és üldözötteket üldöző, és a Bartók, Neumann, Puskás és Rubik által fényessé tett magyar nevet beszennyező ember kezében összpontosul. A teljhatalom akkor is tűrhetetlen, ha jó ember gyakorolja. Ha Orbán, akkor kiváltképp.
Láng Zsolt: Ahogyan élsz - Balla Zsófia születésnapjára
Ádám Péter: Testvérellenfelek
Hazai sajtóban emberemlékezet óta nem beszéltek olyan alpári hangon francia köztársasági elnökről és általában Franciaországról, mint ahogyan – rájátszva a mesterségesen is gerjesztett Trianon utáni francia-gyűlöletre – mostanában beszélnek a kormánylap hasábjain. Legutóbb Macron és a nacionalista lepra című cikkében (Magyar Idők, 2018. november 23.) Fricz Tamás egyenesen „hamiskártyásnak”, sőt (a szót, igaz, ki nem mondva, csak sejtetve)zsidóbérencnek nevezte a francia államfőt. Mindez azért olyan abszurd, mert a kormányoldal Macronra uszított újságírói vagy nem látják, vagy nem is akarják látni, milyen sok a hasonlóság, párhuzam, analógia a francia köztársasági elnök meg a magyar kormányfő között.
Majtényi László: „Minden üldöztetés ellen” - Ludassy Mária hetvenötödik születésnapján
F E U I L L E T O N
Szilasi László: Jeles napok
I N T E R J Ú
V I S S Z H A N G
Ungváry Rudolf: A normalitás jó érzése
a Muzsika szerkesztősége: Nem vész el, csak átalakul
Kürti László: A punci és társai
Horváth Judit: Nem tűrte
Tájékoztatás
Helyesbítés
P Á R A T L A N O L D A L
d. magyari: PROPAGANDA
Huszár Ágnes: ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS
-pé-: KIRAKAT?
Ladányi András: KIKOSARAZVA
A. J.: REMÉNYTELEN?
MŰFAJ
Róna György: VILÁGOSABB LESZ?
-skó: EGY JÓ TANÁCS
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.