Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2019.01.08.
A politikusaink, az üzletembereink, a bankáraink szeretik Kínát. Állandóan oda járnak, mindig be is jelentenek valami nagy és átfogó együttműködést. Csak aztán a legtöbbször évekig egyetlen árucikk sem indul el, egyetlen kapavágás sem történik. Tapasztalatunk szerint szinte mindenki elképesztő nehéznek tartja a kínaiakkal folytatott tárgyalásokat, de mégis közben mintha mindenki imádná is ezt a különös kihívást.
Nemrégiben Sanghajban, az ottani expón járt a magyar kormány több tagja, Magyarország, vagyis maga Orbán Viktor miniszterelnök kiemelt díszvendég volt, ami valóban komoly megtiszteltetést jelentett. Ahogy az már lenni szokott, ezúttal is volt mindenféle fontos találkozó, szándéknyilatkozat, jövőbeli együttműködési tervek.
Megszokhattuk már, aki rákeres a sajtóban, az amúgy is szinte hetente olvashat ilyenekről, a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Fejlesztési Bank, az Exim, vagy éppen a Budapesti Értéktőzsde is szokott ilyeneket bejelenteni. Ám a legtöbb régóta csócsált fogalmat nehéz tartalommal is megtölteni, legyen az általában a keleti nyitás, a Budapest-Belgrád vasút, a szolnoki citromsavgyár, a pandakötvény, a kínai állam, vagy intézmények magyar államkötvény-vásárlásai.
Ezekben az ügyekben mindig van egy nekibuzdulás, esetleg egy pilot-projekt, de aztán általában évekig már nem sok kézzelfogható dolog történik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.