AZ EP-VÁLASZTÁS ÉS A MAGYAR SZABADSÁG

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOZÁK MÁRTON
2019.01.11.

Elöljáróban, a hatalomkoncentráció magyarországi mértékének pusztító következményei miatti aggodalmat egy pillanatra félretéve, hideg fejjel, tárgyszerűen, harag és indulat nélkül le kell szögezni az alábbia­kat. Elviselhetetlen szégyen, hogy a hatalommegosztás polgári elvének szentségét megcsúfolva minden hatalom egyetlen ember, Batthyány Lajos és Nagy Imre mártír miniszterelnökök közös kasszát dézsmáló, nemzetközileg koszos tolvajként számon tartott utóda, a büdös bunkó módjára egyetemet kiebrudaló, baltás gyilkost kiszabadító, korrupt bűnözőknek menedéket nyújtó és üldözötteket üldöző, és a Bartók, Neumann, Puskás és Rubik által fényessé tett magyar nevet beszennyező ember kezében összpontosul. A teljhatalom akkor is tűrhetetlen, ha jó ember gyakorolja. Ha Orbán, akkor kiváltképp.

A májusi európai parlamenti választásokon dől el, hogy végleg megköt-e a totálissá váló hatalomkoncentráció építményének betonja, hogy elvész-e a nyugati világ normáihoz a nyugati civilizációban szabványos processzusok (értsd: szabad és tisztességes választások) keretében történő, rendezett visszatérés esélye. Ha az Orbán személyes szolgálatát ellátó képződmény (Fidesz) megszerzi a mandátumok többségét, akkor igen. Ha a teljhatalom ellenzői jutnak többséghez, lehet visszaút a normalitáshoz.

Ezért a májusi EP-választás összehasonlíthatatlanul fontosabb az őszi önkormányzatinál. Nemcsak azért, mert ez az első híd, amelyen át kell kelni, hanem mert ez a stratégiailag lényeges objektum, archimédeszi pont a kurzus kibillentéséhez. Az Orbán-rezsimet most védő burok ugyanis a hazai és a nemzetközi elemek fogaskerékszerű összekapcsolódásának terméke: mivel sok mandátumot szállítanak az Európai Néppártnak, a Néppárt jobb meggyőződése (ha van ilyen) ellenére is védelmezi a Fideszt, amivel a pártcsalád legitimálja magyar testvérének joguralom-felszámoló tevékenységét, ami aztán azt a benyomást kelti a magyarországi polgárokban, hogy a Fidesz kóser és sérthetetlen. Az EP-választáson, és csak ott, viszont acélrudat lehet helyezni a hazai és a nemzetközi fogaskerekek közé. Ezért aki most az önkormányzati, különösen a főpolgármesteri előválasztási kavarással eltereli a figyelmet a valóban fontos dologról, a Fidesz érdekei szerint cselekszik.

Az EP-választás lehetőség: ki is lehet használni, el is lehet puskázni. Lehetőség, mert az uniós előírások hatályon kívül helyezik a fideszes túlhatalom-megszerzés és -megtartás legfőbb biztosítékát, az egyéni választókerületeket preferáló, szélsőségesen aránytalan választási rendszert (szerzette Áder János). Ez az arányos képviseletet előíró, tisztán listás választási szabály az a valóban az európai kohéziót szolgáló, sajátos uniós támogatás, amit nem lehet ellopni, és aminek segítségével a „Brüsszel” (értsd: a joguralom, a hatalommegosztás etc.) magyar ellenségeit valóban legyőzni kívánó politikai pártok remekül használható eszközt állíthatnak elő.

Ha akarnak. A választási törvény 2011-es parlamenti vitájában minden ellenzéki párt elutasította a szélsőségesen többségi szisztémát, és arányos rendszert követelt. Az európai közösség most tálcán kínálja a méltányos és igazságos választás lehetőségét. Józanul végiggondolva a dolgokat a napnál világosabb, hogy az unióbeli arányos választási rendszer kicsavarja Orbán kezéből az ellenzéket megbénító fegyvert, azt pedig decemberben a parlamenti és a tévészékházbeli események fogadtatása megmutatta, hogy a pártok szoros együttműködését lelkesen támogatja a velük szemben korábban oly szkeptikus közönség. Következésképpen, ha valóban akarják a rendszerváltást, az Orbán túlhatalmának megtöréséhez vezető logikus lépés csakis a közös lista állítása lehet. Ez a belátás és az ebből következő cselekvés bizonyítaná az ellenzék érettségét és akcióképességét.

Megnyugtatásul: ez a közös lista nyomaiban sem emlékeztetne a korábbi idők nyomasztó szerencsétlenkedéseihez:...

ITT OLVASHATÓ