Szerző: Klubrádió / KÁRPÁTI JÁNOS
2019.01.02.
A német nyelvű sajtó vezető hírforrásának számító DPA német hírügynökség – valamint annak nyomán az osztrák APA – beszámol arról, hogy Orbán Viktor az új esztendő elején beköltözik a budai várba, és hogy az ehhez szükséges átépítés hivatalos adatok szerint is 21 milliárd forintba került. A cikk kitér arra, hogy a kormányfő bírálói szerint az átköltözés éppúgy a Horthy-idők restaurálásának a szándékára utal, mint például az a tény, hogy az Országház előtti téren ugyanazokat az emlékműveket helyezik el újra, amelyek Horthy idejében álltak ott.
„Ki nem ugrál, Orbán Viktor”
Az ünnepek körüli időszakra történő rövid visszapillantás keretében megállapítható, hogy a túlóratörvény elleni magyarországi tiltakozó megmozdulásokról a nemzetközi sajtó jelentős része igen részletesen beszámolt. A tekintélyes, konzervatív Frankfurter Allgeimeine Zeitung honlapján például december 25-ikén jelent meg, „Ki nem ugrál, Orbán Viktor” címmel Kemény Zsófi 24 éves költő, slammer írása, amely szerint Budapest utcáin gyári munkások, rapperek és ellenzéki politikusok mellett diákok demonstrálnak, és 2019 az ellenállás évének ígérkezik. A szerző úgy fogalmaz, hogy a tétlen elkeseredésből tudatos pesszimizmust, azután pedig cselekvő reményt akar létrehozni.
De a német kereszténydemokrácia média-zászlóshajója mellett megemlíthetek akár egy ettől fényévekre álló orgánumot, az amerikai baloldal Jacobin című folyóiratát is, amelynek hasábjain David Broder történész interjúja olvasható Tamás Gáspár Miklóssal, akinek az értékelése szerint a minap tapasztalt tiltakozások az eddigi legnagyobb kihívást jelentik a szélsőjobboldali magyar kormánynak.
Új hangot kellene találni
Az év vége, az új kezdete jó alkalmat kínál összegző, áttekintő elemzésekre. Az elmúlt napok kommentártengeréből kétségkívül önkényesen kiragadom a lengyel Karolina Wigura és Jaroslaw Kuisz december 30-ikán a New York Times internetes oldalán közzétett közös véleménycikkét, amely a liberális defetizmus ellen íródott.
A szerzők szerint Lengyelország ma valahol a liberális demokrácia és az illiberális tekintélyuralmi rendszer között található, nem lehet azt mondani, hogy győztek a „fasiszták”, de ha úgy cselekszünk, mint ha győztek volna, akkor önmagunkra mérünk vereséget. Wigura és Kuisz hangsúlyozza: a defetizmus nemzetközi síkon is tapasztalható, veszélyes jelenség, amikor Orbán Viktor, Donald Trump, illetve a nyugati populista politikusok új nemzedékének a megjelenése nyomán jutnak egyesek fatalista következtetésekre.
A liberálisoknak meg kell találniuk azt az új hangot, amelyen beszélniük kell a kihívásokról, és ahelyett, hogy a velük szemben állókat nácinak vagy fasisztának bélyegzik, a liberális értékek melletti pozitív érvekre kell összpontosítaniuk – olvasható a New York Timesban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.