Szerző: Határátkelő / Dani
2019.01.24.
„Hét év Keleten - persze nem Tibetben, csak Kelet-Ausztriában. 7 éves periódus végéhez érkeztünk, itt hagyjuk eme csodás országrészt. Gondoltam, számot vetek eme 7 év felett, és megosztom személyes tapasztalataimat, gondolataimat erről.
Egyszerűen csak kiírom magamból, ami bennem van, a végén pedig leírom a számomra pozitív és negatív dolgokat.
Miért mentem ki?
Nem láttam előrejutási lehetőséget Magyarországon. A politikával nem igazán foglalkoztam, magunk szintjén jól elvoltunk, nyaralgattunk, stb., de szerettünk volna későbbre megtakarításokat.
Ami zavar Magyarországon, az a „mindent sunyiba’ megoldunk” és „a gyár mindenkié” mai napig sok helyen berögzült posztkommunista ideológiák. Miért nem lehet azt, hogy bemegyek dolgozni, nem lopok, megkapom a fizetésemet (utalva annyit, amennyi a papíron is van), azt’ kész?!
2011 végén megcsináltam egy targoncajogsit, mert még nem végeztem a levelező Bsc egyetemmel, hogy legyen bármilyen „végzettségem” osztrák karrierem beindításához.
Majd elkezdtem a kinti munkaerőpiacot bombázni az álláspályázataimmal. Kb. 20-at küldtem el, mikor is 2012 februárban kihívtak az első interjúra, egy betontelepen kellett volna targoncázni szezonálisan.
Március 21-én hajnalban gondoltam egyet, és kimentem Burgenlandba, soproni ingázásra apellálva, minél közelebb a határhoz állást keresni. Be is mentem két helyre (kertészet és logisztikai központ), fel is vettek volna mindkét helyre, ráadásul a betontelepről is hívtak, hogy mehetek, én a szakmám miatt a kertészetet választottam, ahol elsősorban faiskolai eladóként dolgoztam. Ez egy kisebb, családi vállalkozás volt...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.