Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2019.01.18.
Tavaly év végén az interneten több cikk is felhívta az olvasók figyelmét a Pénzügyminisztérium költségvetési jelentésére. Kedvet kaptam, hogy elolvassam a formailag elegáns, tartalmilag hivalkodó, 28 oldalas írást: a PM 2018. decemberi makrogazdasági és költségvetési előrejelzését. Szerettem volna megtudni, mi vár szűkebb szakterületemre, a nyugdíjrendszerre; azon belül is megérteni két internetes szerző merész jóslatát a nyugdíjesőről.
Hamar kijózanodtam, mert kiderült, hogy csak a tb-rendszer költségvetési támogatása emelkedik 2018 és 2022 között 50 százalékkal (600 helyett 900 mrd Ft-ra). Hogy ebből mennyit kap a nyugdíjalap, és mennyit az egészségügy, azt jótékony homály fedte. Kár, hogy a jelentés nem adta meg a tervezett nyugdíj- (és egészségügyi) járulékbevételeket, hiszen a nyugdíjkiadás a járulékok és a támogatások összegével egyenlő. Egyébként jól ismert, hogy a kormányzat nagyon ambiciózus tervet dolgozott ki a szochó (magyarul: a munkáltatói tb-járulékkulcs) csökkentésére: a 2016-os 27 százalékról már 2018-ban 19,5 százalékra csökkentette, és a 2022-es végcél 11,5 százalék. A terv annyira feszített, hogy az idei 2 százalékpontos csökkentés júliusra tolódik (miért nem csak 1 százalékpontos a csökkentés, de januártól?), és az MNB a jövő évi további csökkentést kihagyná.
Ha a költségvetés átlátható lenne, akkor ez az újságírói ikertévedés nem fordulhatna elő. A 14-15 ezer mrd Ft közötti ingadozó „teljes” költségvetési kiadás mellett mind az öt évre megjelenne a nyugdíjrendszer támogatás nélküli, járulékból fedezett 3 ezer (?) mrd Ft-os tétele és az tb-egészségügy ezer (?) mrd Ft-os tétele. Ugyanakkor egy átlátható költségvetés készítői nem szúrnák ki az olvasók szemét olyan pár mrd Ft-os éves tételekkel, mint a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok vagy a kormányzati rendkívüli kiadások...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.