ADY ÉS A BALOLDAL

MÉRCE
Szerző: KONOK PÉTER
2019.01.27.

A XIX. század társadalmi forradalma – írja Marx a Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikájában – nem a múltból, hanem csakis a jövőből merítheti poézisét.[1] Kétségtelen, hogy a magyarországi baloldal mögöttünk álló bő egy évszázadában Ady költészete – sőt bizonyos mértékig, bizonyos esetekben költői, emberi habitusa, fájdalmas, dacos kihívása és prófétai felháborodása – gyakori és állandóan aktuális, illetve újraaktualizált referencia volt; a jövő víziója és akarása a múltból, ami persze sajátos paradoxon. Ebből a szempontból természetesen sokkal kevésbé lényeges az a probléma, hogy mennyiben tekinthető maga Ady baloldalinak, illetve van-e egyáltalán értelme, legalábbis politikai szempontból, a baloldaliságáról beszélni.

Ugyan mostanság a politikai ideológiák – és általában véve az átfogó világmagyarázatok – dekonstrukciójának korát éljük, mégsem vonatkoztathatunk el bizonyos alapvető társadalmi irányultságoktól és politikai töltetektől. Bár éppen ezek átjárhatóságának képzetét erősíti az is, hogy Magyarországon (természetesen nem csak itt, de itt igen hangsúlyosan) egy sajátos Kulturkampf keretében jobb- és baloldal, progresszió és konzervativizmus vívja a harcát a kultúra egyes szeleteiért, kiemelkedő személyiségeiért...

ITT OLVASHATÓ