A RABSZOLGÁK HADA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2019.01.04.

Nincsen abban semmi csodálnivaló, hogy a köztársasági elnök aláírta a munka törvénykönyve – rabszolgatörvényként elhíresült – módosítását. Ha egy baráti társaság elfoglalja egy ország legfőbb közjogi méltóságait, vezető pozícióit, az események menete nem is lehet más. Gondolják végig a köztársasági elnök sanyarú sorsát: az elfogadott törvény aláírására öt napot engedélyeztek számára az Alaptörvény összeállítói. Nem számít, az adott törvény miről szól, nem számít, mekkora a terjedelme, 
nem számít, naponta hányat küldenek át neki.

Elvárható lehetne, hogy a köztársasági elnök apparátusa a törvényhozás ideje alatt is dolgozzon, s mire megkapja a dokumentumot, már naprakészek legyenek. Lehetne, de nem teljesíthető ez az elvárás, miután sokszor az utolsó tárgyalási napon írják át a törvényjavaslatot, máskor pedig egy nap alatt fogadják el a törvényt. Már az is vitatható, hogy az Országgyűlés alkothat-e ilyen regulát. Vitatható, de minek, hiszen a köztársasági elnök is vastagon szerepet vállalt abban, hogy kiüresedjen a pozíciója, miután cinkos a jogállam diktatúrává szervezésében.

A tavalyi eseményekben sincs új, meglepő. Karácsony előtt több mint egy tucat törvényt küldött át szignálásra a köztársasági elnöknek a jó barát, a házelnök. Helyet kapott a csomagban az új egyházügyi, a közigazgatási bíráskodást szentesítő, a közigazgatást alapjaiban újraszervező törvény. Ezek méretüknél fogva is hosszabb átfutási időt érdemelnének, tartalmukról nem is szólva. Ezért a legészszerűbb megoldást választotta a legfőbb közjogi méltóság, nem habozott, nem várt öt napot, aláírta majdnem az összeset (a Számvevőszék foglalkozatási ügyeire vonatkozó törvény kivételével), köztük a munka törvénykönyve néhány pontját érintő, két képviselő által, előzetes egyeztetés nélkül benyújtott módosítást is. Nem talált kifogásolnivalót a köztársasági elnök, pedig jelen volt, amikor az Országgyűlés a törvényalkotás eljárási rendjét súlyosan megsértve – például a levezető elnök nem a házszabályban meghatározottak szerint vezette a parlament ülését, a szavazásnál nem alkalmazták a képviselői jelenlétet igazoló kártyákat – elfogadta ezeket a törvényeket. Valószínűleg osztja a másik két legfőbb közjogi méltóság-cimbora álláspontját, az ellenzéknek nincs joga egységes fellépéssel megakadályozni az ország érdekeit durván sértő törvények elfogadását...

ITT OLVASHATÓ