Szerző: SZELESTEY
2019.01.24.
- Olaszországban Macron ugyanarra szolgál, mint nálunk Soros György, de Orbán Viktor ez utóbbi tény miatt is szélsőjobbos
- Kelet-Európa nagy pénzeket kap Nyugattól, majd a nevetségesen alacsony adókkal idecsábítja a legnagyobb nemzetközi konszerneket, amit a gazdag szövetségesek cseppet sem vesznek jó néven
FT
A Brexit zűrzavara közepette taktikát vált az EU többi ellenfele és Brüsszel számára most már az a feladat, hogy megvédje a szabályokra épülő együttműködési rendszert. A nacionalista politikusok szemében ünnepelni való a brit kiválás, Juncker ellenben tragédiának nevezte azt. A képhez hozzátartozik, hogy a válás angol kormányzati szakemberek szerint igencsak megviseli majd a szigetország gazdaságát, a számítások legfeljebb a mértéket tekintve különböznek. Viszont a politikai megrázkódtatást megérzi majd a szervezet is, amely még mindig a pénzügyi és migrációs válság következményeivel küszködik. Ez még akkor is így van, ha a 27-ek egységbe tömörültek Londonnal szemben, ennélfogva nem kell tartani dominóhatástól.
Változást jelez, hogy Franciaország, Németország és a Bizottság a reformokat elsősorban az euróövezetben kívánja végrehajtani és kevéssé törődik azokkal az államokkal, amelyek kívül maradtak. Ugyanakkor fontos fejlemény, hogy előretörtek a populisták és várhatóan jól szerepelnek a májusi európai választásokon is, ám ezzel párhuzamosan erősödött az EU támogatottsága is. Az euroszkeptikus pártok immár nem kérdőjelezik meg országuk tagságát, hanem próbálják azt átalakítani, liberális demokráciából az autoriter vonásokat mutató államok összefogásává. Brüsszelnek most velük szemben kell fellépnie, legyen szó a migrációról vagy a tekintélyelvű magyar és lengyel eltolódásról.
A nemzetközi feltételek nem kedveznek az európai integrációnak, ezért az a jövőben nem tudja majd a kellő mértékben befolyásolni a világkereskedelmet.
Frankfurter Rundschau
A vezércikk igen fontosnak nevezi, hogy a német-francia együttműködés hivatalos megerősítésével a két ország jelzést kívánt adni az erősödő európai populizmus ellen, mert ez esélyt kínál az EU számára is. Az Aachenben aláírt dokumentumok persze messze nem oldják meg az unió összes gondját, de nem azt hangoztatják, amit a magyar, olasz vagy brit kormány, hogy ti. az ő országuk mindenek előtt. Hanem azt, hogy együtt tudunk túljutni a nehézségeken, közösen vagyunk erősek. A németek és a franciák sok területen járhatnak elöl jó példával az ügyben, miként kell eltávolítani az útból az akadályokat az egységes Európa és szorosabb unió felé. Azt is igazolhatják most, hogy már jól működik a Berlin-Párizs motor.
De a sikerhez az is kell, hogy az együttműködés összhangban legyen más szereplők kezdeményezéseivel. Így működőképes migrációs politikára van szükség, és véget kell vetni a gazdasági bajoknak. Ám ha nem sikerül rövidesen tisztázni az ellentéteket a Nyugaton belül katonai és kereskedelempolitikai kérdésekben, akkor az EU nemsokára csakis magára támaszkodhat ezeken a területeken. Jó lett volna, ha éppen ennek érdekében a Merkel-kormány már előbb Macron oldalára áll, de itt a német szociáldemokraták köptek bele a levesbe.
Süddeutsche Zeitung
Az olasz koalíció vezérei a francia elnököt találták meg, hogy jó populista módjára, a hazai nacionalizmus feltüzelésére belőle csináljanak külső ellenséget, és ily módon szavatolják a maguk számára a jó választási eredményt. Csak az a kérdés, mit találnak ki a római stratégák, amivel még tovább provokálhatják Franciaországot. Lehet, hogy nem kívánatos személlyé nyilvánítják Macront? Nem tudni, de az biztos, hogy a támadások folytatódnak ellene, de Párizs ideális célpont, mert a két kormány érdekei bőven ütköznek. Az olaszok pl. joggal érzik úgy, hogy a franciák magukra hagyták őket a menekültkérdésben. Ám Salvini és Di Maio elsősorban az érzelmeket igyekszik felkorbácsolni. Ezért sokszor személyében mennek neki az államfőnek, méghozzá olyan stílusban, ahogyan az szövetségesek között nem szokás.
Macron gyűlöletes figura lett a két populista számára, mert sok mindenben éppen az ellentétüket testesíti meg. Erősíteni kívánja Európát, konstruktív együttműködésre törekszik Brüsszellel és Berlinnel, továbbá egyértelműen állást foglal az olyan újnacionalista uralkodók ellen, mint amilyen Putyin is. Ezzel szemben Salvini áradozik az autokrata orosz vezetőről és Orbánról. Azaz itt az a két irányzat feszül egymásnak, az európai polgárok lelkéért harcolva: a szabadelvű-európai tábor és a tekintélyelvű-nacionalista kör. Májusban összecsapnak, Róma most éppen arra készülve fegyverkezik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.