A NAGY STRATÉGA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2019.01.11.

...Felmérhetetlen, amit ez a korszak rombolt, legfőképp talán a lelkekben. Az eszelősöket még eszelősebbekké tette, aki meg csak normálisan akart boldogulni, hinni a saját tehetségben, vállalkozó kedvben és abban, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indul, annak egy életre elvették a kedvét a korrupt és zavaros pályázatokkal. Viszont újra megjelent sok úri vadász meg lóerővirtuóz, jellemző, hogy miként gondolkodik a korszak egy divatdiktátora az olcsó divatról: „Eleve a divat meg az olcsóság... olyan, mint a vegetáriánus májkonzerv. Hát hogyne. Persze. Meg a turi is, ha valaki »szegény«, úgymond. De aki »szegény«, az miért akar divatozni?” – idézi a Ripost. Ezt időközben a nagy fölháborodásra visszavonta a mester, de hogyan gondolhatott egyszer is ilyet?

Ilyen országot hagy Orbán maga után, meg a sok szélhámos beosztottjának töméntelen mennyiségű zseléstubusát. Ez marad majd, meg a stílfésűk, meg a hajszárítók.

De azért még nem védtelen. A védtelenségnek az első fázisában van, amikor a kiépíthető fal összes vonalát fölhúzták már köré, de a védett példány egyre kikezdhetőbb. Nyilván sokáig kiabál még a hatalmi sáncok mögül kifelé, de a támadások egyre nagyobb része fizikai erővel már nem hárítható. A mostanában sokat emlegetett élőerővel sem, ráadásul ezzel meg az a baj, ha túl sokáig szükség van rá, mindig akad ott valaki, aki egyszer csak fölteszi azt a nyilvánvaló kérdést, végül is kit védünk. És marad majd a vég, ami alighanem olyan lesz, mint amit Petri György 1989-ben megírt: „Mint irdatlan nagy dög kimúlt a korszak. / Elvették a kedvenc játékomat”. Vagy mint Esterházy Péter írta ugyanekkoriban: mi lesz velünk, ha a rendszerrel együtt megszűnik a kelet-európai kis szocialista abszurd? Mert igen: lehet egy rendszer taknyos és aljas, lehetnek működtetői akármennyire kártékonyak és jellemtelenek, abban éltünk, és néha még boldogok is voltunk benne.

ITT OLVASHATÓ