A NACIONALIZMUS HÁBORÚHOZ VEZET

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.01.20.

Amíg a magyar nép nem tudja, hogyan működik egy demokrácia, addig nincs is igénye rá – ezt a gondolatot Heller Ágnes filozófus fogalmazta meg a Hírklikknek adott interjújában. Most ugyanaz van, mint eddig: pillanatnyi pártérdekek döntenek el alkotmányos kérdéseket. A Fidesz mindenkinek hazudik, az ellenzéki pártok saját maguknak. Pedig most Európa jövőjéről szól a választás: föderális Európát akarunk, vagy etnikai nacionalizmust. Ha ez utóbbit, akkor előbb-utóbb újra háborúk lesznek egyfelől, másfelől a kontinens eltűnik a politikai térképről. Nem a migráció a fő téma, az csak Orbán Viktor adu ásza. Ha a pártok nem képesek összefogni, már most a májusi EP választáson, a Fidesznek újra kétharmada lesz, Magyarország pedig végképp marginalizálódik.

- Miért is keresett meg?

- Hogy készítsek egy interjút a hírklikk.hu-ra, mondtam a telefonban.

- Hát annyi interjút adok, hogy már nem is tudom kinek ígértem meg. De igaz, magyarul viszonylag keveset adok.

- Miért? Mert nem keresik, vagy nem szeret adni?

- Én mindenkinek adok, aki megkeres. Többen érdeklődnek külföldről, mint belföldről. Itthon ismernek engem interjú nélkül is.

- Ha megszólal, sok vitát váltanak ki a szavai.

- Igen, mindig.

- De az is igaz, hogy többen igyekeznek úgy feltüntetni önt, mintha a politikai élet egyik komolytalan figurája lenne… Pedig a széles összefogás igényének megfogalmazásával, azaz a Jobbiktól a Momentumig, némiképp meg is előzte a korát.

- Először is: én nem vagyok a politikai élet figurája. Viszont két dolog természetessé tette számomra, amit mondtam. Én ’56-ban kivonultam az utcára, és tudok számolni. Kiszámolni azt, hogy az utolsó szabad választás kilenc évvel azelőtt volt Magyarországon. Többnyire tudtuk egymásról, hogy ki melyik pártra szavazott. Én például a kommunistákra, de a velem egyidősek közül többen a szocdemekre, a Barankovics-féle pártra, de egyikőnk sem törődött vele. Mindannyian tudtuk: a zsarnokságot meg kell dönteni, ez valamennyiönk közös érdeke. Tudtuk, hogy 47-ben arányosak lesznek a választások, amiből az is következett, hogy senkinek nem lesz jelentős többsége, koalíciós kormányt kell majd alakítani.

- Tavaly is ugye azt szorgalmazta, hogy a zsarnokság ellen kell összefogni, így legyőzve a Fideszt, és utána átalakítani a választási rendszert, arányossá téve azt…

- Igen. És ismétlem: Magyarországon ’47 óta nem volt általános, arányos választás.

- És a rendszerváltás idején?

- Az egy kifejezetten problematikus rendszer volt. Az akkori szereplők féltek ettől, nem akartak koalíciós kormányt létrehozni. Attól tartottak, hogy nem lesz stabil a kormányzás. Most aztán megkapták a stabilitást. Akkor rossz rendszert fogadtak el. És ennek az a magyarázata, hogy pillanatnyi pártérdekek döntöttek el alkotmányos problémákat. Először még négy, nem öt százalék volt a parlamentbe jutás küszöbe, ami szerintem teljesen rendben lett volna. Pillanatnyi előnyök alapján nem lehet alkotmányos dolgokat elintézni. Tegnapelőttig ez volt a probléma. Máról nem beszélek, mert ma még rosszabb a helyzet. És ennek ellenére, hogy rosszabb a helyzet, nem látom a pártokon a közös akaratot. Itt vagyunk az európai választások előtt, és többnyire azt hallom, látom a pártoktól, hogy külön akarnak indulni. Megint arról van szó, hogy rövidtávú pártérdekek meghatározzák az ország politikáját. Most is vissza fognak állni a harminc éve megszokott ösztönre, vagyis, hogy a mi pártunk érdekei a legfontosabbak. Emiatt, ettől tartok, megint kétharmada lesz a Fidesznek. Hihetetlenül rossz politika ez. Nem távlatokban gondolkodnak az emberek, hanem kiszolgálják a közvetlen pártérdekeket.

- A legutóbbi, országgyűlési választások előtt is megfogalmazta ezeket a gondolatokat, aminek az lett a következménye, hogy néhányan megpróbálták lejáratni önt, nem vitatkozni, hanem minősíteni, mint aki az időskori demencia miatt mond ilyeneket…

- Engem nem érdekel, hogy mi a véleményük rólam. Én mondom a magamét, a meggyőződésemet. Hála Istennek nem vagyok demens, lehetek még a jövőben, ki tudja, de most még csak kilencven éves vagyok és tiszta az elmém. Viszont vannak tapasztalataim, például ’56-os tapasztalataim. Ne felejtsék el: az egy győztes forradalom volt. Hogy a szovjetek bevonultak, az más lapra tartozik. Maga a forradalom győzött. És azért győzött a forradalom, mert mindenki együttműködött benne. Akkor is az volt a tét: a zsarnokság megdöntése. Nagy Imre megígérte az általános választást, a ’47-es törvény szerint. Úgy is fogalmazhatnék: benn voltunk a döntőben. Most is benn lehetnénk, ha az emberek úgy gondolkodnának, mint akkor...

ITT OLVASHATÓ