A KIRÁLY SZÍNLELT BESZÉDE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.01.12.

Ó, te szent habakuk! Mit kell még megérnünk ezzel az emberrel. Amikor Orbán bement a sajtótájékoztatóra olyan nagyon értelmes pofát vágott, ha látta a Nobel-díjas Wigner Jenő valamelyik leszármazottja, sírva csomagolta be a díjat, hogy elküldje az arra érdemesebb okos embernek. Olyan lángeszű ember állt a megtizedelt újságírók előtt, mint én a logika vizsgámon. Néztem, néztem ki az alkalmilag üres fejemből, bólogattam is egy kicsit, sőt felhúztam a szemöldökömet, néha majdnem mondtam valamit, de nem ment. Ki is rúgtak, mint magyar focista a labdát a lelátóra. Nem készültem, égtem és rettenetesen szégyelltem magam. Pedig csak négyen-öten hallották a teremben a semmit.

Orbánt hallgatta, aki bírta, én például sok-sok hónap óta először szántam rá magam, igaz, kitartásom nem volt példaértékű. Láthatóan zavarban volt, és mint egy kisiskolás, papírról felolvasott számokat. Mindegy mit, úgysem igaz – az öndicséret magas, de ellenszenves fokán. Néha tanácstalanul ránézett a Kovácsra, mutogatott is, széttárta a karját, aztán újra nekiveselkedett a semminek. Nincs jó passzban, humora sosem volt, de ennél a produkciónál még a dakota viccei is többet értek. Különben is elsumákolni az embereket leginkább érintő kérdéseket egy miniszterelnöknek nagyon ártalmas, mert kiderülhet, mániáin kívül semmit nem tud, nem is érdekli. Neki csak a migránsozás. Ám már erről is csak zavarosan, leegyszerűsítve képes beszélni. Unos-untalan azt ismétli, mennyi hálával tartozik neki a népe, hiszen megvédte, felvirágoztatta az országot. Most majd jön Európa meg az erősítés...

ITT OLVASHATÓ