Szerző: Mirtill
2019.01.12.
Tárgy: Hűha!
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Maradjon kend, ahol van, és ahogy a dereka, meg az ina engedi, szép lassan ereszkedjen hídba, mert amikről tudósítani fogom, attól kend biztos lehidal, és nem szeretném, hogy bántódása essen a hirtelen mozdulattól, ha már megúszta az itteni, alattvalóknak módszeresen adagolt sokoldalú és cinikus vegzatúrát.
Csoda történt! Megszólalt a Minden Magyarok Totemoszlopa! Peti bácsi látta az Indexen. Mozgott a szája. Szinte lebegett a hódolói felett. Peti bácsinak az a mondása tetszett nagyon, hogy a Soros direkt zsidózik, mikor ő magyarnak is befogadta, de a Soros az minden áron zsidó migráns akar maradni, meg valami pudingot akar etetni azokkal, akiket figyeltet, vagy valami ilyesféle. Menet közben mondta a tatának a Peti ’bá. Sok mindent nem értettem tisztán, mert a biciklire kellett figyelnem. Sok a kátyú a tavaly avatott, kilátós, zenélő szökőkutat megkerülő kerékpárúton, de másképpen nem lehet megközelíteni a patikát.
Kivel, mivel is kezdjem a maszek infót? Persze, hogy velem! Ma láttam aput, nappali megvilágításban. Aludt. Mi ebben a pláne? Hát az például, hogy tavaly nem láttam. Ébren se. A két zsigerelő, az iskola és a munkahely elválasztott bennünket egymástól. Most az orvos által javasolt minimum egy hét helyett egy napot beteg volt, én meg lógtam. Ez van. Ne firtassuk, miért hagytam magára az iskolát, mert sok időt venne igénybe az okok felsorolása.
Amikor kend munkavállalóként egzisztált, akkor még csak két folyamatos üzem létezett, a család, meg a jószág. Most sokféle. Mást ne mondjak, a martinkemencét például csak akkor állítják le, ha baj van. Ilyenkor karbantartás van. És mivel kend ezt se tudja, megírom; van a Dunántúlon egy kis falu, ott nemzedékeken át „hőálló” kőművesek éltek, akik Európa kohóinak a szigetelését végezték. Igen. Az előző diktatúrában is. Tudásexport volt, nem ember.
Sőt mondok én kendnek ennél vadabbat! A ’70 –es években az egyik agyagipari szövetkezet fiatal kályhásai Strasbourgban tartották a KISZ taggyűléseiket, mert a tagság többsége Nyugat-Európa országaiban cserépkályhákat csinált keményvalutáért. Úgyhogy mielőtt nagyon benyalná kend a pártpropagandisták dumáját arról, hogy az előző diktatúrában mi csak selejtet tudtunk csinálni, kérdezze meg azokat, akik akkor éltek és mondjuk a Mikroelektronikában dolgoztak, és ne az agymosott kis zombikra hallgasson.
Apropó. Zombik. Kend ugyebár tudja, hogy a határon túlról bevásárolt takonypóc magyarokkal tölti fel a hivatalokat idehaza a rabszolga kereskedelembe bódult törzsfőnökünk. Na, a kis Kásler janicsárok keményen nyomják ám a távirányított robotra programozott pedagógusoknak az igét. Sőt. Ott még a héten nem tartunk, hogy Klebelsberg volt a nyolcadik törzsfőnök a vérszerződéskor, csak faji alapon a zsidók kiközösítették, de a minap alapított, ki tudja hányadik magyarságkutató intézetnek lehet, hogy ez lesz a dolga. Már azon kívül, hogy a várbeli karmelita kolostor kazamatájában megtalálja épp állapotban, rovásírással írva az Isten lakás-kiutalási határozatát a falánk főbérlőnek.
Most kicsit gondban vagyok, mert kétfele ágazna a mondandóm, és nem tudom, miképpen esne jobban kendnek. Az eredő mégiscsak a törzsfőnök. Az alfa. Aki most Gundel palacsintáért árusítja a magyarokat. Biztos kend is látta a rabszolgahajcsárok felvonulását a molinóval: „Nem leszünk gyarmat”. Mire a Peti bácsi, aki 3 D-ben látja a világot, azt mondta a tatának: „Persze. Már az ókori bölcs is megmondta, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Amit nem loptatok el a nemzeti vagyonból, azt eladtátok. Most a lakosság kiárusítása zajlik.” Ez után sok csúnya szó következett a rabszolgatörvény miatt, amit ugye mégse írhatok le. De egy meghatározását mégis muszáj leírni szó szerint, mert olyan szép hosszú; a „civil alapból finanszírozott, farkasfog protézissel felszerelt birkamenetek” éllovasai menetközben nyugodtan tarthatnának egy határozatképes MSZMP taggyűlést is, mert a Peti bácsi szerint kétharmaduk az előző diktatúrában, az élcsapatban is ilyen széles mosollyal gyűjtötte a pártbélyeget.
És most vissza navigálnék az elágazáshoz, ha sikerül. Az „importmagyar” fullajtárokhoz. A tata 90 év fölötti gimnáziumi tanárát meglátogatta az ünnepek alatt egy a mostani diktatúrát elhagyó régi iskolatársa. Olyan távoli rokonunk, hogy ketten se tudták megértetni velem mitől rokon. A lényeg, hogy nálunk is voltak. Hollandiában él a gyerekeinél. Ő is pedagógus volt itthon. Mivel szem előtt voltam, szó esett rólam és miattam az iskoláról. Rólam most kivételesen csak annyit, hogy sajnáltak úgy cakompakk is, meg külön, amiért a Klári néni elmenekült és helyette ez az álszent import nőszemély telepedett ránk. Hanem amiket a mai iskoláról mondtak. Hát ne tudja meg!
Na mégis. Szemléltetés gyanánt. A nyavalyás talpnyalók kioktatták a több generációt tisztességben felnevelő tanárokat, hogy milyen szavakat szabad és melyeket nem szabad használniuk. Semmikor. Főleg nem, mikor kötelezően feljelentik magukat naponta többször a buzgó bunkócskáknak. Szegény jó Beke Kata a kontraszelekciójával 1988-ban, ha tudta volna, hogy a Rózsa néni rekontrája után az oktatásügy már túl van a szubkontrán is. Mindjárt itt a csúcs, a fedáksári, vagyis a leventekiképzés, mondták az öreg tanerők búslakodva ulti nyelven, hátha nem fogom fel a szomorú jövőm.
Feltették a kérdést, mikor lesz itt olyan tanszabadság, mint amikor ők hetven egynéhány éve, jócskán a Horthy időkben, gimnazistaként a református főgimnázium könyvtárában Marx: Tőke című művének első kiadása (1867) alapján az érvelés tudományát kóstolgatták a Wittenbergben doktorált lelkész tanáruk asszisztenciájával?
Bütyökfalva, 2019. január 12.
Mirtill
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.