5+2 KÖNYV ARRÓL, HOGY MILYEN MENEKÜLTNEK LENNI

KÖNYVESBLOG
Szerző: konyvesblog
2019.01.15.

2015-ben Keleti pályaudvarnál egyszer csak megjelent egy csomó külföldi, akik sátrakban, pokrócokon húzták meg magukat, és úgy tűnt, napról napra egyre többen vannak. Tulajdonképpen ez volt az a pillanat, amikor Magyarország először szembesült a menekültválsággal. Aztán hamar kiderült, hogy a helyzetet nálunk nem segítségnyújtással, hanem a határok lezárásával akarják megoldani. A híradók elkezdtek arról szólni, hogy sok millióan indultak el felénk szervezetten azzal a céllal, hogy tönkretegyék a kultúránkat és elvegyék a munkánkat. Plakátok jelentek meg, a határon kerítés épült, aztán jött a kvóta elleni népszavazás, majd a migrációval foglalkozó civil szervezeteket szorították háttérbe. Közben azonban arról nem esett szó, hogy kik is a menekültek és pontosan miért indultak el az otthonukból Európa felé. Az egyes emberekből egy személyiségek nélküli massza lett, amelyet kollektíven „migránsoknak“ kezdtek nevezni. A szóhoz azóta sok jelentésréteg társult, de érdemben csak arra szolgál, hogy eltakarja előlünk az egyéni sorsokat. A témában viszont azóta megjelent jó pár fontos könyv, amely éppen ezt a hiányt pótolja. (Például Földes András Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? című könyve. A vele készült interjúnkat ITT olvashatjátok.) Gyakorlatilag megszületett egy új műfaj, a menekültirodalom. Most mutatunk hét olyan történetet, ami közelebb visz ahhoz, hogy megtudjuk, mi elől menekültek ezek az emberek, és miken mentek keresztül az útjuk során. 

1. Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom Az El kell mondanom egyik fő üzenete, hogy a menekülés valójában sosem ér véget, még akkor sem, ha ember már biztonságban tudhatja magát és a szeretteit. A regény, amely két idősíkon játszódik, egy nagyon nehéz anya-lánya kapcsolatról szól, amelyet egyszerre határoz meg a fájdalom és szeretet. Nahid a múltban csak egy fiatal iráni lány volt, aki tanulni szeretett volna és szabadságra vágyott. Akkor még úgy tűnt, a kitörési lehetőség adott számára, hiszen felvették az orvosi egyetemre és megismerkedett egy inspiráló fiúval, Maszuddal is. Együtt mindent elkövettek, hogy egy szabadabb országban élhessenek, így keveredtek bele a tiltott szórólapozásba és a tüntetésekbe is. A forradalom azonban nem hozott pozitív fordulatokat számukra, több barátjukat is elveszítették és az ő életük is veszélybe került. Bonde regénye mesél a nehéz társadalmi és politikai körülményekről, és a döntésről is, amely örökre megváltoztatta az életüket. Hamis útlevelekkel Svédországba menekültek, minden szerettüket hátrahagyva. Harminc évvel később Nahidnál halálos betegséget diagnosztizálnak. Ekkor megpróbálja átgondolni és értékelni az életét és azokat a döntéseket, amiket meghozott. Miután egész életében küzdött a gyökértelenséggel és a veszteségek feldolgozásával, csak abban bízhat, hogy az általa meghozott áldozatok által legalább a következő generációnak biztosította a jó élet lehetőségét.

2. Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment A Megy, ment, elment főhőse egy idős német professzor, aki éppen a nyugdíjra készül, de nem igazán tudja, hogy mihez kezdjen hátralévő idejével. Elhagyja a szobáját az egyetemi tanszéken, aztán összecsomagol és kiköltözik a tóparti házába. A természetközeli helyen azonban magányosnak érzi magát. Hiába van túl egy elismerésekkel teli, szinte tökéletes pályafutáson, egyedül van. Unalmában bóklászni kezd a városban, és gyakorlatilag ekkor szembesül azzal, hogy mit is jelent a menekültválság. A berlini Oranienplatzon menekültek sokaságával találkozik, akik sátrakban húzódnak meg, és akik nem tudják mi vár rájuk azok után, hogy „célba értek”. Úgy alakul, hogy összeismerkedik velük, nem a menekülteknek nevezett tömeggel, hanem az egyes emberekkel, Alival, Juszuffal, Mohameddel, Rasiddal és a többiekkel. Először csak a nyelvet próbálja megtanítani nekik, aztán beszélgetni is kezd velük, majd egy nap ráébred, hogy megszerette őket és az élete részévé vált a történetük.

3. Mohsin Hamid: Nyugati kijárat Még polgárháborús környezetben, veszélyek közepette is lehet szerelmes az ember. Erről szól a pakisztáni származású Mohsin Hamed könyve, amely ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának támogatásával jelent meg. Nadja és Szaid egy olyan történelmi pillanatban ismerkednek meg egymással, amely nem kedvez a hosszú párkapcsolatoknak. Bár próbálnak nem tudomást venni a bombák egyre közelebbről hallatszó hangjáról és a hírekről, amelyek új törvényekről és nyilvános kivégzésekről szólnak, igyekeznek nyugodtak maradni. Közben azonban hozzájuk is eljut a hír, hogy talán van esély kijutni onnan és Nyugatra menekülni. Hogy talán elmehetnének Görögországba, Londonba, vagy akár San Franciscóba. Amikor már nincs más választásuk, ők is elhagyják az összeomló várost és csatlakoznak a menekülők tömegéhez. Aztán egymásra utalva próbálják túlélni a nehéz helyzetet, holott sejtik, hogy nem feltétlen fogadják őket szívesen ott, ahova tartanak.

ITT OLVASHATÓ