Szerző: KRÉMER FERENC
2012.08.30.
...A rendőrség, hasonlóan a közhatalom más intézményeihez nem jobboldali és nem baloldali. Viszont felépülhet és működhet antidemokratikus, illetve demokratikus módon. Sokan és sokszor leírtuk és elmondtuk már, hogy a jelenlegi magyar rendőrség antidemokratikus jellegű, de még ebben a formájában sem volt megfelelő az orbáni új rendszer (a Nemzeti Együttműködés Rendszere) számára, és szinte azonnal hatalomra jutása után hozzálátott az átalakításához, vagy mondjuk inkább úgy, a szétzilálásához. Az átszervezés következménye pedig az lett, hogy a rendőrség még a korábbiaknál is alkalmatlanabbá vált a társadalmi problémák kezelésére. Alkalmatlansága pedig a politikai hatalomtól való függésének arányában folyamatosan növekszik. Senkinek se legyen kétsége, bár a rendőroktatásban vannak súlyos hiányosságok, mégsem a rendőrök szakmai tudása akadályozza, hogy feloszlassák a pogromra készülő félkatonai, rasszista alakulatokat. A döntés a kormány politikusainak kezében van, ők pedig nem akarnak szembeszállni a gárdistákkal és a mögöttük lévő újfasiszta párttal, még az is lehet, hogy kedvesek a szívüknek.
Röviden összefoglalva a jelenlegi magyar rendőrség szaktudását, kompetenciáit, kultúráját, működésmódját és felépítését tekintve egyaránt alkalmatlan a demokráciában megkövetelt feladatoknak az ellátására, ezért minden egyes ízében meg kell változnia ahhoz, hogy hozzá tudjon járulni az élhető közösségek létrejöttéhez és fennmaradásához. A jelenlegi rendőrség nem alkalmas a helyi problémák megértésére, sem a társadalmi kooperációra, tevékenysége sok esetben nem csökkenti, hanem növeli a feszültségeket – jó példa erre Gyöngyöspata, Devecser vagy Cegléd. (A szélsőjobboldal agresszív akciói éppúgy nem kaphatnak helyet a demokráciában, ahogyan a terrorizmus sem. A kettő között egyébként is rendkívül szoros a kapcsolat, a Jobbik gárdáinak támadásait nyugodtan nevezhetjük a társadalom elleni terrortámadásoknak.)
Teljesen mindegy, hogy konzervatív vagy szociáldemokrata oldalról nézzük a rendőrséget: neki képesnek kell lennie arra, hogy elfogadja és a magáénak vallja a demokratikus értékeket, a társadalmi státustól és minden egyébtől független egyenlőséget és a szabadságra való azonos jogot. Ez többek között azt jelenti, hogy bár a mindenkori kormányzat irányítja a rendőrséget mint szervezetet, biztonságpolitikai célokat tűz elé, meghatározza a költségvetését stb., a rendőrség mégsem a kormányt szolgálja, hanem a demokráciát, közvetlenül pedig a demokrácia működését leíró jogot. Vagyis van a rendőrség működésének egy olyan területe, ahová csak közvetett eszközökkel és sokszor csak pártközi konszenzussal tud belépni a kormány, és amennyiben nem így tesz, az épp olyan bűncselekmény, mint a bolti lopás, és a rendőrnek nemcsak joga, de erkölcsi kötelessége is nyilvánosan fellépni ellene.
Aztán a rendőrségnek arra is képesnek kell lennie, hogy megértse a helyi társadalmak folyamataiból eredő problémákat, és a polgárokkal, valamint a helyi társadalom intézményeivel együtt optimális megoldásokat találjon rájuk. Mivel ezek a problémák rendkívül sokrétűek és a feltételektől függően változónak, a rendőröknek képzetteknek kell lenniük. Rendkívül fontos, hogy a beavatkozás, illetve a problémakezelésben való részvétel módjának megválasztása szintén a rendőrség felelőssége. Ez azt jelenti, hogy a rendőrségnek számolnia kell azzal a hatással, amelyet a tevékenysége kivált, ez ugyanis a legfontosabb követelmény, amit egy demokratikus rendőrség elé kell állítanunk. Az erőszak, a mai kormányzat által ismert egyetlen módszer csak speciálisan alkalmazható, a rendőrség ugyanis már régóta nem erőszakszervezet. Az univerzális eszközként alkalmazott erőszak növeli a káoszt a társadalomban és növeli a korrupció valószínűségét is.
Ha demokratizálni akarjuk a rendőrséget, akkor azt kell végiggondolnunk, milyen feltételeket kell kialakítanunk ahhoz, hogy a fenti követelmények valósággá váljanak, és ne járjunk úgy, mint Pintér Sándor a két hét alatt megteremtett renddel. A sorozat további részeiben ezeket a feltételeket tárgyalom, a legvégén pedig azt, mi mindent kell felszámolni ahhoz, hogy demokratizálni lehessen a rendőrséget...
Röviden összefoglalva a jelenlegi magyar rendőrség szaktudását, kompetenciáit, kultúráját, működésmódját és felépítését tekintve egyaránt alkalmatlan a demokráciában megkövetelt feladatoknak az ellátására, ezért minden egyes ízében meg kell változnia ahhoz, hogy hozzá tudjon járulni az élhető közösségek létrejöttéhez és fennmaradásához. A jelenlegi rendőrség nem alkalmas a helyi problémák megértésére, sem a társadalmi kooperációra, tevékenysége sok esetben nem csökkenti, hanem növeli a feszültségeket – jó példa erre Gyöngyöspata, Devecser vagy Cegléd. (A szélsőjobboldal agresszív akciói éppúgy nem kaphatnak helyet a demokráciában, ahogyan a terrorizmus sem. A kettő között egyébként is rendkívül szoros a kapcsolat, a Jobbik gárdáinak támadásait nyugodtan nevezhetjük a társadalom elleni terrortámadásoknak.)
Teljesen mindegy, hogy konzervatív vagy szociáldemokrata oldalról nézzük a rendőrséget: neki képesnek kell lennie arra, hogy elfogadja és a magáénak vallja a demokratikus értékeket, a társadalmi státustól és minden egyébtől független egyenlőséget és a szabadságra való azonos jogot. Ez többek között azt jelenti, hogy bár a mindenkori kormányzat irányítja a rendőrséget mint szervezetet, biztonságpolitikai célokat tűz elé, meghatározza a költségvetését stb., a rendőrség mégsem a kormányt szolgálja, hanem a demokráciát, közvetlenül pedig a demokrácia működését leíró jogot. Vagyis van a rendőrség működésének egy olyan területe, ahová csak közvetett eszközökkel és sokszor csak pártközi konszenzussal tud belépni a kormány, és amennyiben nem így tesz, az épp olyan bűncselekmény, mint a bolti lopás, és a rendőrnek nemcsak joga, de erkölcsi kötelessége is nyilvánosan fellépni ellene.
Aztán a rendőrségnek arra is képesnek kell lennie, hogy megértse a helyi társadalmak folyamataiból eredő problémákat, és a polgárokkal, valamint a helyi társadalom intézményeivel együtt optimális megoldásokat találjon rájuk. Mivel ezek a problémák rendkívül sokrétűek és a feltételektől függően változónak, a rendőröknek képzetteknek kell lenniük. Rendkívül fontos, hogy a beavatkozás, illetve a problémakezelésben való részvétel módjának megválasztása szintén a rendőrség felelőssége. Ez azt jelenti, hogy a rendőrségnek számolnia kell azzal a hatással, amelyet a tevékenysége kivált, ez ugyanis a legfontosabb követelmény, amit egy demokratikus rendőrség elé kell állítanunk. Az erőszak, a mai kormányzat által ismert egyetlen módszer csak speciálisan alkalmazható, a rendőrség ugyanis már régóta nem erőszakszervezet. Az univerzális eszközként alkalmazott erőszak növeli a káoszt a társadalomban és növeli a korrupció valószínűségét is.
Ha demokratizálni akarjuk a rendőrséget, akkor azt kell végiggondolnunk, milyen feltételeket kell kialakítanunk ahhoz, hogy a fenti követelmények valósággá váljanak, és ne járjunk úgy, mint Pintér Sándor a két hét alatt megteremtett renddel. A sorozat további részeiben ezeket a feltételeket tárgyalom, a legvégén pedig azt, mi mindent kell felszámolni ahhoz, hogy demokratizálni lehessen a rendőrséget...
