ÜNNEPI FIGYELMEZTETÉS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.12.23.

Így mindannyian: a magyar iszákosok, ingyenélők (á la Kósa), hazaárulók, hülyék, panelprolik, sötétek, nyuggerek, utcára szórt 16 évesek, gyűlölt nők és férfiak, nemzetietlenek, rabszolgák, jobbágyok, cselédek, hajléktalanok, romák, homoszexuálisok, betegek, robotok, közmunkások, elüldözöttek, kizártak, munkanélküliek, bezártak, kirekesztettek, lumpen prolik, otthon nélküliek, hitetlenek milliónyian. Bemutatkozunk: mi vagyunk a nép.

Nem köszönjük meg nektek ezt az évet sem. Áder, Orbán, Polt, Kövér, Kósa, Erdős, Lázár, Hegedűs, Németh, Rogán, Kásler, Semjén, Novák, Selmeczi, Czunyiné, Bencsik, Tarlós, Schmitt és Schmidt, Szijjártó, Kocsis, Hende, Hoppál, Lezsák, Tállai, Mészáros, Habony, Tiborcz, Völner, Gulyás, Palkovics, Trócsányi, Rétvári, Latorcai, Harrach, Seszták, Garancsi, Simicskó és sokan mások onnan az orbáni fellegekből: ti vagytok a népnyúzók. Tudjátok, nincs vége a dalnak.

Néhány napra elcsendesedünk. Eszünk, amink van, fűtünk, amivel tudunk. Szarunk a tévétekre, rádiótokra, újságotokra. Szeretgetjük régen látott fiunkat, lányunkat, unokánkat. Megsimogatjuk a nagypapa, nagymama arcát. Kirándulunk, sétálunk transzparensek nélkül. Olvasgatunk, kézimunkázunk, játszunk a gyerekekkel. Alszunk túlórában. Dolgozunk is, ha muszáj. Kicsit több ünnepi csontot, bőrkét adunk kutyáknak, cicáknak, ők is a mieink. Melegségre vágynak. Keserédes karácsonyunkon megmarad a csendes dörmögésünk, ahogyan sok éve megszoktuk. Szusszanunk egyet, erőt gyűjtünk, hogy az utcán újra olyan lármát csapjunk, hogy megsüketüljetek.

Orbán és csókosai, a diktatúrával eddig betelni nem tudó elit, úgy illenék, ugye, hogy kívánjak valamilyen karácsonyi ünnepeket. Nem teszem, nektek nem. Nem érdemlitek meg. Ebben az országban mindenki éhes: megtömtünk luxusra hangolt gyomrotokat libamájjal, lazaccal, szarvasgombával. Zabáltátok a birkafejet, gerinctelenként a soros őzgerincet. A jóllakottak fölényesek. Emésszetek. Emésszétek meg a jövőtöket. Bennünket nem kínáltatok meg, sértődősek, türelmetlenek lettünk, ezért megyünk együtt a nagy közös kondérunkhoz kivenni belőle a részünket. Ez nektek az ünnepi figyelmeztetésem. Tamás Barnabás egykori fideszes parlamenti képviselő egyszer azt mondta: “Nem mindig gondolkodik helyesen a választópolgár, és enged esetleg olyan embereket a fazékhoz, akik nem a fazékhoz valók, hanem guillotine alá.” Sült/főtt hülye ez az emberetek is. Ha nem is guillotine alá, de alávalóak vagytok.

A napokban pihenünk, aztán jövünk. Ehhez kívánok magunknak kitartást, elszántságot és békés, nyugodt karácsonyt.

ITT OLVASHATÓ

NE A JÉZUSKÁÉRT AGGÓDJATOK, HANEM MAGATOKÉRT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.12.24.

Döbbenetes, hogy a diktatúrák és a diktatátorok mennyire nem érzékelik a valóságot, mennyire cserbenhagyja őket a veszélyérzetük. Ezek a felfújt hólyagok, mint a kádéenpések, akikre még ember magukon kívül nem szavazott, a “kisjézuskáért” aggódnak. Mi a kisjézuska? Egy fa vagy gipsz szobor, a legócskább giccs, amit valaha előállítottak, értéke kevesebb, mint a zónapörkölt ára. Amúgy bálványimádás, ami a tízparancsolat első rendelkezését sérti. Ha valaki keresztényellenes, akkor az, aki ezt kihelyezte, és aki megvédi Latorcaitól Semjénen át az egész sötét bandáig bezárólag.

Ezek a jézuskáért aggódnak, miközben ők maguk vannak veszélyben. Nem érzékelik, hogy ha így folytatják, lógni fognak. A körúton fogják kibelezni őket. Ezt az érdekükben írjuk, hogy térjenek észhez. Nem ismerik a magyar népet? Nézzék végig a magyar történelmet. De elég csak átlapozni néhány 56-os fotót. Sajnos, a magyaroknak nem sok érzékük van az emberi jogokhoz. Pedig először azokat veszítik el. Itt kellene megállítani minden diktátort. De ez átmegy rajtuk, mint Semjén lopott szakdolgozata a teoológia államvizsgán.

Aztán a diktatúra eléri a privát szférájukat. Túlóra, rabszolgaság, kényszer, pénzhiány, kisebb rántotthús, és ha nem lát a magyar ember semmi ügyeskedést, amit megjátszhat, ezeket úgy keni a falhoz, hogy semmi nem marad belőlük. Ezek az idióták valami ócska giccses gyerekszoborért aggódnak, és nem veszik észre, hogy nem a bálványaik vannak veszélyben, hanem ők. Bedőltek saját propagandájuknak, hogy itt demokrácia van, és az ellenfeleiknek be kell tartaniuk az általuk írt törvényeket, amiket ők maguk soha nem tartanak be.

Nem veszik észre, hogy ami most zajlik, előjáték. Még csak egy kis morgás, nem akar senki kárt okozni senkiben. Most csak azt akarják, hogy vegyék észre őket, bánjanak emberhez méltóan velük. Legyenek ezért hálásak nekik. Ez egy lehetőség a kijózanodásra. De ha a sok paprikajancsi nem veszi komolyan, ha úgy bánnak velük, mint a kapcájukkal, ezek az emberek beindulnak, és nagy ívben tojják le az ő hazugságaikat, a díszleteiket, a hamis törvényeiket, és az első fára fogják felhúzni őket...

ITT OLVASHATÓ

DÉS LÁSZLÓ: MA MIT CSINÁLUNK HUSZONÖT ÉVESEN

24.HU
Szerző: L. HORVÁH KATALIN
2018.12.24.

Négy év után újra a Papp László Budapest Sportarénában lép fel Dés László zeneszerző, előadóművész. December 29-én, a Mi vagyunk a Grund! című előadáson A dzsungel könyve, a Sose halunk meg, a Valahol Európában és A Pál utcai fiúk számain kívül felcsendülnek új lemeze, az énekesként is jegyzett Éjféli járat dalai, és hallhatjuk a korábbi albumairól ismert nagy slágereket is. A zenés játékok dalai – a szerző mellett – vendégművészek tolmácsolásában szólalnak meg. A koncert apropóján eddigi pályájáról is beszélgettünk Dés Lászlóval, és szóba került Esterházy Péter, Petőfi Sándor, valamint az is, hogy miért utál közéleti témákban megnyilvánulni.

Mielőtt leültünk beszélgetni, azt kérte, hogy ne politizáljunk. Pedig nem szokta véka alá rejteni a véleményét. Elege lett?

Sok pályatársammal ellentétben én nem hallgatok, rengetegszer elmondtam már a véleményemet a közéletről, de szeretnék végre azzal foglalkozni, ami a dolgom. Alapvetően muzsikus vagyok, és inkább arról kellene velem beszélgetni, hogy művészként mit teszek le az asztalra. Persze ha állandóan mocskolják az embert, akkor belekényszerül a politizálásba. Amikor Soltész Miklós államtitkár a máriapócsi Mindszenty József-szobor avatásakor tartott beszédében – hangsúlyozom: egy szobor avatásán, teljes elmebaj! – azt mondja rólam, hogy nemzet- és kereszténygyűlölő vagyok, akkor mi mást tehetek, mint hogy reflektálok rá, írok egy cikket az ÉS-be [erről bővebben itt – a szerk.]. De baromira utálom ezt a szerepkört, és rettenetesen bosszant.

Rendszeresen koncertezik, turnézik. Mitől érett meg az a gondolat, hogy most az Arénában lépjen fel?

Nem az én ötletem volt sem a mostani, sem a 2014-es Aréna-koncert, az elsőt Geszti Margit, a menedzserem forszírozta, jól tette, a mostanira a szervezőiroda kért fel. Egy magamfajta éneklő előadóművésznek nagy megmérettetés ekkora helyen játszani, és most jó apropót ad hozzá, hogy megjelent az Éjféli járat című lemezem, aminek bemutathatom a dalait. Ez az első olyan albumom a nagyjából negyven közül, amelyen kizárólag magamnak írt dalokat énekelek. Természetesen nem csak ezek hangoznak majd el, már csak azért sem, mert istenkísértés új számokat játszani egy ilyen nagy koncerten. Az emberek azt szeretik hallani, amit már ismernek. Lesz egy pár A Pál utcai fiúk-dal, ott lesznek a srácok, lesz dal A dzsungel könyvéből, a Valahol Európábanból, A vágy villamosa balettből egy pas de deux, amit egy nagy szopránszaxofon-szólóval kísérek. Remélem, nagyon színes és jól felépített koncert lesz...

ITT OLVASHATÓ

KARÁCSONY A PÁLMAFÁK ÉS A VILLOGÓ RÉNSZARVAS ÁRNYÉKÁBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.12.24.

Az első külföldön töltött karácsony minden határátkelő életében emlékezetes élmény. A mai posztban ketten mesélnek erről, méghozzá nem csupán írásban, de hangban is – azaz az idei karácsony az elmúlt hetekben indult Los Angeles – London - Budapest tengely podcast-sorozat különkiadásának jegyében kezdődik nekünk. Kiderül egyebek mellett az is, hogy miért megtévesztő a mince pie, giccsesek-e a feldíszített pálmafák, én pedig elárulom, kerül-e különleges, csak karácsonykor készített (noha eredetileg nem karácsonyi) étel az asztalra. Kezdjük!

Immár sokéves hagyomány, hogy karácsonykor arra kérlek titeket, küldjetek képet arról, miként telik a karácsonyotok a világ minden táján - a fotón lehet a karácsonyfa, a terített asztal, ti is, amit jónak gondoltok. A cím a szokásos: hataratkelo@hotmail.com. Mutassuk meg, hogyan karácsonyozunk mi, magyarok a világ körül!

Méghozzá a podcast nevéhez méltatlanul se nem Los Angelesben, se nem Londonban, hanem Cardiffban, hiszen Bandosz első határátkelős karácsonya 1995-ben a walesi városban zajlott.

Pontosabban ez így nem is igaz, hiszen bár akkoriban ott tanult, azt a bizonyos első karácsonyt részben otthon, Magyarországon töltötte. Cardiffban egy meglehetősen lepukkant negyedben bérelt szobát egy házban brit diákokkal közösen. Amikor a karácsonyi hazaút után visszatért, a többiek éppen költöztek ki, mondván, egerek vannak, ezért nem tudnak ott élni. (Ami annyira nem meglepő, hiszen a többiek nem nagyon szerettek mosogatni…) Az egerek szilveszter után kiköltöztek, amiben része lehetett a takarításnak is.

A későbbi években aztán kialakult náluk az a szokás, hogy a szentestét még Angliában (akkor már Londonban élve) töltötték, majd másnap utaztak haza Magyarországra.

Ami az ünneplést illeti, Bandoszéknál magyar szokás szerint 24.-én van ajándékosztás, de az igazi nagy nap 25., ekkor jönnek össze a családok, másnap pedig már indul az üzletekben a roham...

ITT OLVASHATÓ

PÉLDAKÉPBŐL "BÖRTÖNŐR" - NAGY IMRE VÁLTOZÓ MEGÍTÉLÉSE

MÉRCE
Szerző: EÖRSI LÁSZLÓ
2018.12.24.

A jelenlegi közéletben voltaképpen teljesen természetes, hogy Nagy Imre szobrátnem hagyják abban a csaknem teljesen 1944-esre restaurált városrészben,  sőt szinte megkapó ez a késedelem! És persze végződhetett volna rosszabbul is; például ha az emlékművet nem az egykori ÁVH-központ mellé helyezik, hanem egyszerűen beolvasztják…


Nagy Imre megítélése a rendszerváltáskor

Nagy Imre ugyanis a rendszerváltás óta rendre szálka volt az illiberális politikusok szemében. Részben ebben hasonlítanak a rendszerváltás előtti illiberális politikusokra. Természetesen nemcsak a politikai ellenfeleire, Rákosira, Gerőre és Kádárra gondolunk, hanem azokra is, akik a KGB segítségével igyekeztek karaktergyilkosságot elkövetni.

A forradalom miniszterelnökének jobboldali megítélése még távolról sem volt kedvezőtlen a rendszerváltás idején. A konzervatív emigránsok – például Sujánszky Jenő, de ekkor még Pongrátz Gergely is – kifejezetten tisztelettel írtak, beszéltek róla.

A „nagy temetés” időszakában, a választásokig még nem mutatkozott jelentős eltérés a vele kapcsolatos véleményekben. De 1990-ben, amikor a parlamentben 1956 emlékét törvénybe iktatták, a szavazás előtti percekben kiderült, hogy az MDF-FKgP-KDNP kormánykoalíció SZDSZ-szel egyeztetett szövegéből utóbb kimaradt Nagy Imre, mint a forradalmi kormány vezetője. Ezt Csurka István, az MDF népnemzeti szárnyának vezetője harcolta ki. Hogy ne legyen botrány, az SZDSZ inkább „nem vette észre”.

Antall József korábban össznemzeti hagyományról beszélt, majd egyre inkább azt hangsúlyozta, hogy Nagy Imrében leginkább a mártíromságát tiszteli, kormányfői tevékenységét már kevésbé, ezért inkább a Nagy–Tildy-kormány megjelölést használta, ebben azonban senki nem követte...

ITT OLVASHATÓ

"SZÜLŐNEK LENNI NEM EGY POÉN, NEM EGY HÉTVÉGI PROGRAM"

MAGYAR HANG
Szerző: LAKNER DÁVID
2018.12.24.

Cannes-ból a legjobb elsőfilmnek járó FIPRESCI-elismeréssel tért haza Szilágyi Zsófia új filmje, míg a főszereplőt a kassai Art Filmfesztiválon választották a legjobb színésznővé. Szamosi Zsófia a Mindenki révén részt vett már Oscar-díjas produkcióban, és úgy tűnik, a szülői élet kihívásaival szembesítő Egy napot is a szívükbe zárták a kritikusok. Az anyaság mindennapjairól, a családok évéről és a nemzetközi lehetőségekről is kérdeztük őt.

– Az interjú egyeztetése során jelezte, hogy nagyon be kell lőni az időpontot, mert csak kisgyerekkel tud jönni. Akárha az Egy nap édesanyáját látnánk, akinél az a huszonnégy óra rendre jóval többnek tűnik. Abszolút magáének tekintette a szerepet?

– Most gyakran Anna bőrében érzem magam, de amikor forgattunk, akkor még nem voltam anyuka, így ez még ismeretlen terepnek számított. Ami mostanra persze változott. Szerencsére nálunk sok segítség van családon belül, de nullahuszonnégyben nyilván nem tudom és nem is akarom lepasszolni a kislányomat.

– És mennyire érzi napi valóságnak a reggeltől estig történő rohanást?

– Ez abszolút a valóság, nemcsak számomra, nagyon sokaknak az. Hogy az ember próbálja behozni magát, de valahogy sosem sikerül, ahhoz még csak gyerek sem kell. Persze, hozzátesz bőven, de eleve jól ismertem ezt az érzést.

– Ez viszont nem feltétlenül magyar jelenség, nem? Érezhetik nyugaton és keleten egyaránt.

– Mivel nemzetközi szinten díjazzák a filmet, bizonyára ismerős lehet a helyzet nyugaton is. De azt tudom, hogy külföldi közönségtalálkozókon – itt most főként Nyugat-Európára gondolok – azért nagyon elcsodálkoznak, hogy két értelmiségi szülő, egy nyelvtanár és egy jogász mindennapos anyagi problémákkal küzd. Ez inkább a mi régiónkra jellemző, és nyugaton valamiféle fikcióként tekintenek rá.

– A régióban a román drámától szokhattuk meg az efféle realista nézőpontot. Meg is jegyezték egy kritikában, hogy végre valami hasonló nálunk is. Eddig miért nem volt annyira jellemző?

– Sokszor a filmekben valami nagy dologról akarunk beszélni, nem pedig arról, ami ott van az orrunk előtt. De valahogy más stílusú filmek is készülnek nálunk, nemcsak a témaválasztásban eltérő az Egy nap. Korábban soha nem kértek tőlem ennyire hétköznapi működést. Ugyanakkor nagyszerű és igaz lehet egy film akkor is, ha nem hiperrealista, nem hiszem, hogy ez az egyetlen érvényes stílus a filmkészítésben.

– Előfordul azért nálunk is a hiperrealizmus, a magyar művészfilm esetében viszont jellemző módon csak a legkiszolgáltatottabb rétegeket megmutatva. Ami fontos dolog, viszont elterjedt bélyeg a „nyomorpornó” kifejezés arra, mikor másfél órán át csak azt nézzük, hogyan szenvednek mások.

– Nyilván abban a rétegben vannak a legnagyobb gondok, kell róla beszélni, de fontos az is, hogy aki moziba megy, láthassa azokat a helyzeteket, amiket jobban át tud élni. Amiket a saját bőrén érzékel hétköznapi valóságként...

ITT OLVASHATÓ

REGGEL FÉL HÉTKOR MÁR RENGETEGEN VÁRTAK A KARÁCSONYI ÉTELOSZTÁSRA A BLAHA LUJZA TÉREN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2018.12.24.

A Krisna-hívők jótékonysági szervezete, az Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány december 24-26. között mind a három napon, hétfőn, kedden és szerdán is ételt oszt a Blaha Lujza téren. Hivatalosan délelőtt 11-kor kezdődik, de a karszalagokat már reggel nyolckor kiosztják, kezdés előtt reggel fél hétkor pedig már több tucatnyi ember várt a szemerkélő esőben, hogy négy és fél órával később ehessen valamit.

Hétfőn 1200, kedden és szerdán 1600-1600 adag ételt, illetve 1100 és 1500-1500 segélycsomagot osztanak ki a rászorulók között. 

A főételhez tea, édesség és pékáru is jár.

ITT OLVASHATÓ

KAMPEC DOLORES LXXXIII. - SZATURNÁLIA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.12.24.

Ült hát Béla birodalma közepén a kocsma udvarában, s amióta a medve odahagyta, a Nap pedig fölzabálta mind a falu népeit, magában majszolgatta az időt, illetve hát, más sorsosaival, úgymint hangyák, patkányok, rigók és a macska. Régi barátság volt már az övék, és alaposabb akármi emberfélénél, de ez most mindegy is volt, a falu apraja és nagyja belegyalogolt a fénybe ugyanis, aranyhídon mentek a csillag közepébe a műanyag dömperesek, az olajos hajú traktoristák, bánatos szemű feleségeik, a duplagyűrűsök meg a reszkető protkósok, sőt, a bádogbános is, és még csak meg sem pörkölődtek. Ki érti ezt? A közmunkások viszont a téren felejtődtek, odaragasztotta őket az árnyékuk, mint valamely nyúlós massza. Nem, mintha indultak volna akárhová is, csak a hűség kedvéért, hogy kitessen, velük a megváltás sem törődött már, sem kis, sem nagyüzemben. Úton voltak ezek a közmunkások, hogy könyvek lapjai, emlékek és sóhajtások legyenek egyre halványulva az időben, pacnivá válva, folttá majd imádsággá.

Ahogy a Nap alábukott a népekkel a fedélzetén, azonmód hunyorogtak fel a göncölök, a kémények pedig pipálni kezdtek. Öntötték ki a falak közé szorult bánatokat és szomorúságokat, kiáltozásokat és könnyeket, sírásokat meg nevetéseket, az egész falu összes élete ott ingott a levegőégen menny és pokol között. Így alakult át Béla fenséges szemei előtt a világ Purgatóriummá, amiből viszont hiányoztak a tisztítandó lelkek, pedig ott strázsált a dombokon már egy bazi nagy masina, rajta a felirat “Lélekmosó és szárító”, ördögi kefékkel, fúvókákkal, hogy egy kamion is belefért volna, de lélek az nem volt sehol sem, egy árva lélek sem volt sehol, mert körutaztak a Nappal, arra fizettek be last minute és all inclusive pláne. Ott zabáltak a csillag peremén, ami száguldott velük a végtelenbe, ismeretlen mélységek és a múlt sötét titkai felé, bele Isten keszekusza szívébe, amelyből tövisek meredeztek amúgy, és galambok cibálták azokat fészekaljul, meg, hogy hozzá ülhessenek a verebekhez, azért...

ITT OLVASHATÓ

A NÉMET ELNÖK SZERINT EURÓPA SZAKÍTÓPRÓBA ELŐTT ÁLL MAGYARORSZÁGON - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.12.24.

- Az Orbán-féle autokraták el akarják venni az ellenzék véleménynyilvánítási jogát, ők maguk viszont uszításra és gyűlöletbeszédre használják a szólásszabadságot 


- Idehaza és külföldön egyaránt békétlenséget szít a nacionalista magyar politika, megtorpedózhatja még az Oroszországgal szemben kialakult európai egységet is

- Történelemhamisító a Sorsok házának hivatalos koncepciója

- Novák Katalin rasszista beütésű nyilatkozatot adott, szerinte a migráns gyerekek alacsonyabb rendűek, mint magyar társaik

FAZ

A vitakultúra fontosságára emlékeztette országát a német államfő. Ünnepi beszédében Steinmeier hangsúlyozta, hogy habzó szájjal nem lehet meggyőzni a másikat, a demokrácia nem létezhet kompromisszum nélkül, de utóbbihoz szándék és hajlandóság is szükséges. Ám ha megtalálják a közös pontot, az nem gyengeség, abban rejlik a demokrácia ereje. Éppen ebből a megfontolásból sürgette a politikus, hogy dialógus útján előzzék meg a társadalom kettészakadását. Hiszen sok más országban látni, hogy mi van akkor, ha ez bekövetkezik. Így Párizsban, ahol barikádok égtek. Mélyek a politikai árkok az USÁ-ban, nagyok a gondok a Brexit miatt, Európa szakítópróba elé kerül Magyarországon, Olaszországban és másutt is. De német földön is bőven tapasztalni bizonytalanságot, félelmet és dühöt.

Az elnök úgy ítéli meg, hogy a németek körében is egyre ritkább a párbeszéd, a közösségi média sokszor mérgező, sok benne a zaj, a felháborodás. Pedig el kell viselni a különbségeket. Akik összekapnak, azok ki is békülhetnek. Épp ezért Steinmeier arra szólított fel mindenkit, hogy nagyon is tudatosan beszéljenek olyanokkal, akikről tudják, hogy teljesen más véleményen vannak, és akikkel egyébként egyetlen szót sem váltanának.

Süddeutsche Zeitung

1. Az ember a legszívesebbek kihúzná a dugót a konnektorból, amikor olyan politikusokat hall, akik éppen gyűlöletbeszédet terjesztenek, csak hát a véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet. Ha elnyomják a szólásszabadságot, akkor szép csendben felszámolhatják a demokráciát, de ez a veszély immár egész Európában fennáll. A cél Törökországtól Magyarországig, Lengyelországtól Csehországon át egészen Olaszországig és Máltáig ugyanaz: elhallgattatni a kritikus sajtót. Erdogan, Orbán, Kaczynski, Bolsonaro, Steve Bannon és Duterte viszont a gyűlölködéshez éppen a szabad vélemény jogát használja ki, amikor az ellenfeleik szabadságjogait fenyegetik, illetve etetik a saját híveiket. Mintha mindegyik egy-egy Duce volna. A tisztesség határainak áthágása a program része.

A baj ott van, amikor a szólásszabadságot olyasmire használják fel, ami ellentétes eredeti céljával, az emberi jogok szavatolásával. Nos, olyankor uszítókat segít választási győzelemhez. Trump pl. példátlan primitivitás és hízelkedés segítségével hódította el a Fehér Házat. Ilyen esetekben persze jó volna meghúzni a határokat, hogy meddig lehet elmenni, ám ez törvényesítené a cenzúrát és létrehozná a Nagy Testvér államát. A megoldást csak az hozhatja meg, ha a jogokat kötelezettségekhez kötik. A szólásszabadság vagy van, vagy nincs, nem létezik köztes állapot. A neo- és prefasiszták kisajátítják a szabad szót, hogy másokat lejárassanak. Olyan brutális társadalmat propagálnak, amelynek a civilizáltságot sutba dobva kellene győzedelmeskednie. Éppen ebben rejlik a veszélye, ezt a politikát a liberális demokrácia eszközeivel kell legyűrni. Mindenki által és most.

2. A kommentár úgy értékeli, hogy törékeny egységfront jött létre a magyar ellenzék oldalán, de a hatalom egyelőre nem izgul, hiszen a másik táborban túl sok a törésvonal és még nem lehet tömegmozgalomról beszélni. Az emberek 10 nap alatt hatszor vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az orbáni politika ellen. Ám most jönnek az ünnepek és a kormányellenes erők számára a nagy kérdés az, miként lehet a szünet után újraéleszteni az elégedetlenséget. Elszántságban nincs hiány, amire az ad okot, hogy sok év után végre egységesen léptek fel ezek a pártok. Csatlakoztak hozzájuk a szakszervezetek is.

Hogy azután a sztrájk- és egyéb fenyegetésekből lesz-e valami, azt majd meglátjuk. Nemcsak azért, mert a legnagyobb tüntetésen is csupán 15 ezren vettek részt, vidéken pedig mindössze pár száz felvonulót tudtak mozgósítani. A bizonytalanságot erősíti, hogy az ellenoldal számára Orbán elutasítása jelenti a közös nevezőt, de amúgy mélyek az ellentétek, a személyes ellenszenvek. Ebből következik, hogy a hatalom idáig leereszkedően nyilvánult meg. És a miniszterelnöknek még tényleg sok adu van a kezében. Így remélheti, hogy az elégedetlenség elhal, illetve megint egymással kezd civakodni az ellenzék. De legrosszabb esetben simán visszavonhatja a rabszolga törvényt. Ezzel együtt alighanem gondot okoz a Fidesz számára, hogy a mozgalom a társadalom mély megosztottságát tükrözi. Csak az a fontos, hogy Orbánnal, vagy ellene vagy-e. És a korrupciótól a demokrácia aláásásáig rengeteg olyan terület van, ami miatt kirobbanhat a tiltakozás...

ITT OLVASHATÓ

"AHOL A TÁMOGATÁSÉRT LOJALITÁST VÁRNAK, NEHÉZ HELYZETBE KERÜLNEK AZ EGYHÁZAK"

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: HVG
2018.12.24.

Erős civil társadalom nélkül az ország gyenge és esendő - történjen bármi az országban, a pannonhalmi bencések kitartóan ezt vallják és tanítják. A HVG karácsonyi számának adott közös interjúban Hortobágyi T. Cirill és Várszegi Asztrik új, illetve korábbi főapát beszélt a védtelenek melletti kiállásról, menekültek befogadásáról, és arról, miért nincs most esély arra, hogy házigazdái legyenek Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozójának.

HVG: Bőséggel állnak anyagi források a katolikus egyház rendelkezésére, a hívők száma mégsem növekszik. Vajon ha nem lenne a magát kereszténydemokratának nevező kormány részéről ez a gáláns hozzáállás, még kevesebb hívő volna, vagy épp ellenkezőleg, a kiemelt támogatás kontraproduktív, és inkább távol tartja az embereket?

Hortobágyi T. Cirill: Sokan vannak, akik túlzásnak tartják a támogatás mértékét, és úgy érzik, az államnak szektorsemlegesnek kellene lennie. De azt is sokan látják, és elismerik, hogy az egyház bizonyos területeken jól teljesít. Ilyen például az oktatás, a szociális szféra. Nem véletlenül keresettek az egyházi iskolák, szociális otthonok. A siker azonban nem attól függ, hány intézménye van az egyháznak, hanem attól, hogy mennyire hiteles a lelkipásztori szolgálata.

Várszegi Asztrik: Ott, ahol a támogatásért cserébe lojalitást várnak, nehéz helyzetbe kerülhetnek az egyházak.

HVG: Ezért nem szólal meg az egyház a hajléktalanok kriminalizálása, vagy legújabban a családok kizsigereléséhez vezető túlóratörvény ügyében?

H. T. C.: Bár minden fontos társadalmi kérdésben nem tudunk megszólalni, közvetve hallatjuk a hangunkat. A bencések esetében ezt a célt szolgálják például a rendezvényeink, kiadványaink, kiállításaink. Csak azokkal az eszközökkel tudunk élni, amink van. Bárhogyan nézzük is, mi elsősorban egyházi intézmény vagyunk, egyházi célkitűzésekkel.

V. A.: Hosszú történelmünk során sem tanultuk meg, vagy gyakran elfelejtjük, hogy bátran kiálljunk a kisemmizettek mellett. Pedig nekünk politikai rendszertől függetlenül mindig a védtelenek hangjának kellene lennünk.

HVG: Pannonhalmán nincsenek híján a bátorságnak, ha ellent kell mondani a hatalomnak, vagy ha a kormánypropaganda ellenére menekülteket kell befogadni. Asztrik atyát egyenesen az ateisták püspökének nevezték. Mennyire érzi ezt a múltat tehernek vagy épp áldásnak az új főapát?

H. T. C.: Mi nem most megalakult vállalat vagyunk, ahol az ügyvezető kialakítja a profilt, és ahhoz keres munkatársakat. A közösség együtt valósítja meg a missziót, amelyben a mindenkori főapátnak az a feladata, hogy támogasson, emlékeztessen, összehangoljon, ha kell, döntsön vagy éppen tanácsoljon. Számomra egyáltalán nem teher a múlt! Sok bátorítást kapunk, hogy jó irányba haladunk. De persze, ahogy eddig sem tettük, ezután sem akarunk provokálni senkit.

V. A.: Nem azért nyitottuk meg az apátságot annak idején például néhány menekült család előtt, mert ezzel bárkit is bosszantani akartunk volna, vagy az ellenzéket támogatni. Hanem azért, mert itt voltak a kapuink előtt. A mögöttünk hagyott ezer esztendő alatt mindenkinek menedéket adtunk, aki zörgetett: befogadtunk a felvilágosodás, majd Napóleon elől menekülő franciákat éppúgy, mint zsidókat, de még kommunistákat is, férfiakat, nőket, gyerekeket...

ITT OLVASHATÓ

ÉLJEN A KÖZTÁRSASÁG! 1

ÉLET ÉS IRODALOM BLOG
Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2018.12.19.

A szabadság nem mindig a köztársasággal születik meg, de a köztársaságok rendesen szabadságküzdelmekben születnek. Vannak ugyanakkor olyan szerencsés országok is, amelyekben köztársaság nélkül is mintegy eleve megvan a szabadság. Ez az írás a szabadság monarchikus történelmi kulisszáinak előnyeiről és hátrányairól nem szól (persze más lenne a helyzet, ha az 1848‑as áprilisi törvényeket szentesítő uralkodó alkotmányos kötelességét nem szegi meg és – némi vonakodást követően – nem küldi rá a törvényes magyar kormányra Jellasics Józsefet).

Itt tehát csak a köztársasági hagyományról és a köztársaság ígéretéről beszélek.

Szabad vs. szabadságszerető nemzet

Akadnak úgynevezett szabadságszerető, továbbá vannak szabad nemzetek, ez utóbbiak számára a szabadság olyan, mint az emberek számára a lélegzett levegő, az természetes, hogy van, hiányát csak akkor érezzük, ha éppen tiszta levegőben vagy saját működő tüdőben szenvedünk hiányt. Húsz éve már, hogy megint elhittük, túl vagyunk ezen a levegőtlen, egyre poshadtabb szabadságszerető állapoton. Akkor itthon is a szabad polgárok és szabad nemzetek Európájáról kezdtünk beszélni. De búsultunkban ne feledjük, 1990-től számítva húsz évig – ha züllött is, bűnökkel terhelt volt is – igen, akkor éppen szabad hazában éltünk. Ha ezt készek vagyunk feledni, az csak azért van, mert nem a szabadsághoz, hanem a szabadság utáni vágyakozáshoz szoktunk, azaz szokatlan nemhogy a nagy munkával megszerzett, de még az ölünkbe hullott szabadság is. Pedig igazi hazánk nem a szabadságszeretés, hanem a szabadságszerzés.

Mert hogyan volt régen? 1526-ig szabad volt az ország. Azután a Mohácsot követő dermedtség utáni századokban, olykor fülekbe suttogva, máskor már tág tereken kiabálva, sokszor elmondták az akkori magyarok, hogy mostantól pedig tényleg, de nagyon, az idők végéig mi is szabadok leszünk. Azután csak máig megmaradtunk ún. szabadságszerető nemzetnek, ezzel pedig adósai vagyunk történelmünk újabb dátumainak: 1848 márciusának és áprilisának, sőt 1867-nek (mert már soha nem tudjuk meg, hogy vajon evolúció útján lehetett volna-e a monarchiából is szabad, föderális országcsoportot alkotni), 1918‑nak, 1956 októberének és 1989–90-es önmagunknak is. Igaz, itt-ott törlesztettünk valamit, de ezzel nem mentünk sokra, kisebb és időleges szabadságainkat újra és újra konfiskálták, elvették.

Ha pedig a mát nézzük, a hatalmasok csak gőgösebbek, a hatalom nélküliek megalázottabbak, a gazdagok a korábbinál is gazdagabbak, a talp- és tányérnyalók még mohóbbak, nyaloncabbak, a szegények pedig még szegényebbek lettek. Ha így marad, a jövőben sem lesz kimondottan jó üzlet becsületesnek lenni2, azaz könnyebben tenghet, aki alattomos, és a következő nemzedékek szegény embere gyerekének kezében sem lesz nagyobb kenyér, mint apjának, dédapjának volt, nem sok esélye lesz valami rendesebb diplomára, és ha lesz még Budán magyar szó3, távoli ivadékainkra marad a feladat, lemosni a magyar néven most eső gyalázatot.

Közben megváltozott a világ. Sokáig úgy volt, hogy a szabadságszerető nemzetek sokasága irigyli a szabad keveseket. Mára ez, legalábbis Európában, nagy szerencséjére ennek a véres történelmű földrésznek, átalakult, a politikai Európához tartozás a szabadság szinonimája lett. Nekünk viszont, akiket a balsors régen tép, inkább csak lett volna: Magyarország a szerencsétlen kivételeknek nem csupán egyike, de éppen a legrosszabbika.

De ne maradjon így! Ha mégis úgy döntenénk, hogy inkább szabadon élnénk, halnánk, adósságunkat a most itt élő nemzedékeknek kellene végre nem törleszteni, mert nem az örökös törlesztés céljából jöttünk erre a világra, hanem végre amúgy rendesen érte megfizetni...

ITT OLVASHATÓ

KÖZTÁRSASÁGI ÉLET

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HEGYI IVÁN
2018.12.23.

Az a gyanúm, Bródy János annak idején nem is sejtette, hogy a 2010-es években hasonló szövegeket ír majd, mint harminc, negyven, ötven esztendővel ezelőtt. Hatvannyolcban így zárult az Illés együttes Régi dala: „Szegény fiú, szegény leány nem tudja még, mi vár reá... Még nem tudom, mi lesz velem, bár sejteném az életem!” 

Hetvennyolcban – Az utca másik oldalán címmel – egyrészt önálló estekbe fogott, másrészt húsz évvel korábbi önmagát meg a féltve őrzött Elvis-es szalagot idézte fel a szövegíró: „Ötvennyolcban táncoltam először rock and rollt, a Vörös Szikra magnó szörnyen nyávogott, de szólt.” A számot az a Fonográf énekelte-játszotta, amelynek Útközben című nagylemezén sommás vélemény hangzott el mindjárt a nyitó darabban: „Ezerkilencszázhetvennyolc van, lubickolunk a langyos tóban...”

Ez utóbbi részlet megfelelt annak, amit Bródy nemegyszer úgy aposztrofált, hogy a hatalom kevéssé műértő képviselői szerint az államrend ellen lázította az ifjúságot. Kétségtelen, bátorságra vallott a langyos tóval előjönni akkor, amikor csupán öt esztendővel voltunk a Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Körének stadionjában megrendezett rockfesztivál után, amelyen Bródy megköszönte a miskolci rendőrségnek, hogy a rajongók egy részének szállást adott éjszakára... A közönség viszont nem köszönte meg, amiért az eseményt a Fűre lépni tilos! korlátozás jegyében is tartották; a nézőket azért nem engedték a gyepre, mert még zajlott az első osztályú labdarúgó-bajnokság, és a kiesés ellen (hiába) küzdő Diósgyőr egy héttel később – 1973. június 17-én – a Videoton együttesét fogadta. Tizedikén nem volt forduló, mert június 13-án rendezték a Népstadionban – telt ház, nyolcvanezer néző előtt – a magyar–svéd vb-selejtezőt. Bródy a „hálálkodó” sporttelepi szöveget megúszta ötezer forint pénzbírsággal és lakhely-elhagyási tilalommal – értsd: nem mozdulhatott ki a fővárosból –, a válogatott viszont nem menekült meg az egyaránt felejthetetlen Ralf Edströmtől és minden idők alighanem legszomorúbb, a vb-szereplést kizáró 3-3-jától...

ITT OLVASHATÓ