2018. december 23., vasárnap

RÁADÁS: ELVISZI A SZÉL

YOUTUBE
Szerző: Kistehén Zenekar
2010.



Elviszi a szél

Azt hiszem, ki kéne szállni
Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon
Nem félek, minden rendben lesz
Ott, ahol elvisz a szél

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom
Autóm a galaxisba', elázott frázisok,
Amit majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél


Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél, majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Azt súgtad, maradjak
Féltettél, de már késő pillanat
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok
Majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél

Simogatást, kedvességet
Sebed, ami sebemhez tévedt
Körülöttünk forgó Napok, csak pillanatok a tegnapok
Majd elvisz a szél

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom
Autóm a galaxisba', elázott frázisok,
Amit majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél

Még a tenger emelkedik,
Mérleg-világra születik, elviszem árnyékom hátán
A hamvaidat majd elviszi a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél


RÁADÁS: ISZOM A BORT

YOUTUBE
Szerző: KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓ
2016.


Iszom a bort

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül a világot
elengedem most már
nem őrzöm a lángot
csak annyit még, neked s nekem elég
világítsa be az erdő közepét
arcodat láthassam, ha leszáll az este
s kezed teszed kezembe

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget

iszom a bort, ölelem a babámat,
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked


RÁADÁS: EZT IS ELVISZEM MAGAMMAL

YOUTUBE
Szerző: Kistehén Zenekar
201


Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal...

Ezt is elviszem magammal...

Ezt is elviszem magammal, viszem magammal, ha lehet,
ezt is elviszem magammal,viszem magammal, ha lehet...

viszem a régen kihízott nacim
viszem a kelet-német származású macim
ezernyi véglet közül a köztest
viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam ahova fekszem
elviszem alvókának egy-két régi ex-em
viszem a barnát viszem a szőkét
viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét

Ezt is elviszem magammal...

viszem a tutit viszem a gagyit
viszem az otthonkában utcára tett nagyit
megannyi némán átbliccelt évet
elviszem magammal a szentendrei HÉV-et
viszem a bölcsit viszem a temetőt
viszem a csokoládébarna bőrű szeretőm
kicsit a nyarat kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-Moszkva teret

Ezt is elviszem magammal...

apuka titkát anyuka aranyát
elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát
viszem a Marcsit viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit
viszek egy búval bevetett földet
viszem a pirosat a fehéret a zöldet
elviszem ezt is elviszem azt is
viszem a jófiút de elviszem a faszt is

Ezt is elviszem magammal...

viszem a bankot viszem a pálmát
elviszem minden igaz magyar ember álmát
viszek egy csontig lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet viszek egy májat
viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán beszopott mesét
viszem a legesleges legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e búcsúzni időm
viszem a Duna-parton levetetett cipőm
mit bánom úgyis elviszem lazán
elviszem gond nélkül a hátamon a hazám
aki ma büntet az holnap lövet
viszek egy mindig újra föl-földobott követ

Ezt is elviszem magammal...

EGYENES BESZÉD (18+)

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- VENDÉG BLOG
Szerző: Inserted Exception
2018.12.23.


Hagyjam most a viccelődést, még ha nem is szívesen teszek ilyesmit. Igyekszem konkrét maradni. Nem kötelező egyetérteni velem (sosem az), de azt azért rögtön az elején megjegyezném, hogy ha én (az átlagsenki) így gondolom, akkor mennyi ember gondolhatja még így.

Az elmúlt napok fővárosi és vidéki megmozdulásai nagyon jól jelezték, hogy az emberek el akarnak mesélni valamit a hatalomnak. Az egész jobbára a túlóratörvényre, kisebb részben a (jóval komolyabb témának tűnő) közigazgatási bíróságok ügyére lett felfűzve, de legyünk őszinték: azért voltak kinn az emberek a fagyban, mert A Rendszer egy rakás szar. Nyolcadik éve egyre fokozódó arroganciát és cinizmust, na meg álszent ájtatossággal körülírt aljasságot kap a pofájába mindenki, aki egyet nem értésének hangot ad; átbaszva érzi magát a dógozó a gyári munkástól az akadémiai professzorig, átbaszva érzi magát tanuló, nyugdíjas, gyerekét egyedül nevelő szülő, gyereket nem is vállaló felnőtt, és így tovább: sokan érzik átbaszva, olykor elárulva magukat. Minderre A Rendszer válasza az egyre fokozódó, egyre magabiztosabb gúnykacaj.

A tüntetéseken megjelentek a pártok is, és megint valami olyasmit látok, ami tavasszal már volt: békében egymás mellett mindenki, olyanok is, akik egy átlagos országban a másik torkát harapdálnák. Oké, ez már régen nem átlagos ország. Talán emiatt történhetett áprilisban az, ami történt: akkora bukta lett a vége, hogy a harmadik kétharmados fal adta a másikat. Szóval.

Tisztelt képviselők, pártok, és kitartó szavazóik!


2018 van, egy EU- és NATO-tagállam polgárai vagyunk. Én elhiszem, hogy sokakat borzasztóan dühít a maffiakormány, engem is dühít, de aki itt és ma forradalomról meg akasztásokról ábrándozik, annak nemes egyszerűséggel a piszkos kurva anyját. Remélem, sikerült konkrétnak lennem, igyekeztem, mert elég hideg van. Nem akarok semmiféle forradalmat, esélyt sem akarok adni annak, hogy bárkinek azért menjen neki a feltüzelt csőcselék, mert mondjuk kommentelt egy félreérthetőt; és forradalomban vajon van kontroll? Nincs hát. Szóval a vérvörös fejűeknek még az apjuk retkes faszát is, az erőszak nem megoldás semmire. Majd ha ők lőnek, akkor nekik lehet menni, de addig coki van. Aki lövöldözni akar, az járjon lőtérre, és közben vegye tudomásul, hogy az első véres felfordulásra tömegesen hagyjuk itt a picsába az egészet, a maradék meg úgy csinál egymásból farhátat vasárnapra, ahogy akar. És nem, ne gyertek nekem azzal, hogy az ember is csak állat, mert mindenféle színű cinizmusból istentelenül kurvára elegem van már.

2019 tavaszán EP-választás, és valamikor abban az évben önkormányzati is. Most egy eléggé egységes, egymással barátkozó ellenzéket láthatunk, de így volt ez fél évvel korábban is. A mostantól következő választásokon elvárom az összes „ellenzéki” párttól, még a Kétfarkúaktól is, hogy egyetlen kutya kötelességüknek a maffia elpicsázását tekintsék, ha vezéráldozat kell ehhez, ha nem, akkor is. Nincs kibúvó, nincs mentség, és ezt én mondom, a szavazásra jogosult: ha nem adjátok bele a lelketeket is, illetve ha megint kezdődik az esélyek saccolgatása, a potenciális szavazóbázis nagyságára való hivatkozás és az alkudozás, meg a többi baszakodás, akkor akkora érvénytelen szavazatot fogok leadni minden egyes alkalommal, hogy feltolja a szart az orrotokig.


Tegnap óvatlanul megpendítettem, hogy a nagyon okosan háttérben tartott Gyurcsány lemondhatna mindenről, egyfajta garanciaként – erre páran nekem estek azzal, hogy Gyurcsányozok, meg a dakota főnök kottájából játszom. Figyeljetek, seggfejek: Gyurcsány teljesen jogosan megbukott, de a mai napig meg tud osztani tömegeket. Ne matekoljatok nyolc százalékon, az isten bassza meg, hanem vakarjátok le a DK-ról a „Gyurcsány-szekta” jelzőt, hátha kevesebb fintorgást hozna az országszerte, mint csakazértis hatalomba erőltetni egy egyszer már megbukott miniszterelnököt. Megy a nagy szöveg, hogy így a Nyugat meg úgy a Nyugat az ő demokráciájával; hol a büdös picsában jut vissza kormányra egy bukott balfasz?!? Kizárólag itt, bazmeg, ahol a bosszúszomjas dakota főnököt visszatolta a sok ökör. Még egy ilyen menetet akartok, kihúzatlan méregfogakkal, állandó céltáblákkal?!?

Egy nagyon jó kérdést tett fel tegnap egy kommentelő nekem: miért nem oszlik fel az összes „ellenzéki” párt, és áll össze egy új valamivé? Jelen helyzetben én is így gondolom, de elmondom:..

NAGYON-NAGYON SZABAD VERSIKE A FIDESZHEZ


KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: ZACHAROV TIVADAR
2018.12.23.


Ami neked alaptörvény, nekem alkotmány.
Ami neked zavargás, nekem tüntetés.
Ami neked sikongatás, nekem összefogás.
Ami neked ellenség, nekem ellenzék.
Ami neked dicsőség, nekem szégyen.
Ami neked migráns, nekem menekült.
Ami neked törvényes, nekem köztörvényes…
Ami neked ideális, nekem túlontúl feudális.
Ami neked liberális, az nekem az ideális.
Ami neked centrális politikai, nekem egypárti gagyi.
Ami neked nyugdíj, nekem alamizsna.
Ami neked munka, na, azt nem tudom…
Ami neked választás, nekem ordas csalás.
Ami neked Nemzet, nekem köztársaság.
Ami neked állam, nekem diktatúra.
Ami neked tiszteletdíj, nekem munkabér.
Ami neked gyermekáldás, nekem gyereknevelés.
Ami neked hatalom, nekem népuralom.
Ami neked közgyógy, nekem halálgyár.
Ami neked jogalkotás, nekem komédia.
Ami neked hazugság, az nekem az igazság.
Ami neked igazság, az az igazi gazság.
Ami neked szociális, az rám nézve letális.
Ami neked fiskális, nekem szentimentális.
Ami neked vagyon, az nekem korrupció.
Ami neked közcsatorna, nekem csak kanális.
Ami neked kétely, nekem egyszerű tény.
Ami neked félelem, nekem maga a remény.

NEM TETSZIK A RENDSZER

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2018.12.23.


„Nem tetszik, nem tetszik, nem tetszik a rendszer” – ezt énekelte több tízezer ember hét évvel ezelőtt a budapesti Szabad sajtó úton. Szijjártó Péter, akkor még a miniszterelnök szóvivőjeként, sietett hülyét csinálni magából, mert egy riporteri kérdésre azt válaszolta: nekik sem tetszik a rendszer, ezért akarják megváltoztatni.

És tényleg megváltoztatták, de az a rendszer, amit e változtatás során létrehoztak, vagyis, amiben most élünk, még kevésbé tetszik, mint az, ami ellen már 2011-ben is tiltakoztunk.

A kormány most megint játssza a hülyét, és azt igyekszik kommunikálni, hogy a tüntetők nem rendes magyar emberek. Ha azok lennének, a seggüket a földhöz verdesnék, úgy örülnének annak, hogy ilyen jó és igazságos, a nemzet érdekét mindig szem előtt tartó kormányunk van. Egy olyan kormány, amelyik gondoskodik mindenkiről, aki jó, annak megsimogatja a buksiját, aki rossz, annak összevonja a szemöldökét.

És nemcsak a kormány tudja mindig, hogy mi a jó, és hogy mi az, ami nem. Áder János köztársasági elnök, aki – mint állítja, gondos mérlegelés után – aláírta a rabszolgatörvényt, szintén mindig tudja, mit kell tennie. Ő maga mondta ezt, még első elnöki beiktatása után. Hogy száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Arról pedig tényleg nem ő tehet, hogy a Fidesz szinte csupa jó törvényt tol elé, így aztán az államfő nem is tehet mást, mint hogy ígéretének megfelelően aláírja azokat.

Nem rendes emberek tehát, akik e nagyszerű kormány ellen tüntetnek. Pénteken este is Soros György pénzén felheccelt tömeg vonult a Sándor palota elé. Idegen érdekből tették mindezt, mert a magyar érdek az, hogy minden maradjon, úgy, ahogy van. Hogy Orbán és társai a jogállamnak még e csekély maradékát is lebontsák, és sóval hintsék be a helyét. Hogy a miniszterelnök még többet utazhasson magánrepülőgépen, Mészáros és Garancsi urak tovább vagyonosodhassanak, a miniszterelnök saját lábon álló veje pedig még a mostaninál is nagyobb lábon állhasson.

Ez a magyar érdek, legalábbis a kormány szerint, és aki ez ellen szól, az idegen érdekeket képvisel, mert Soros és a nemzetközi tőke ügynöke. Vagyis, megérkeztünk az ötvenes évekbe, akkoriban volt divat a nemzetközi imperializmus mesterkedéseit okolni azért, ha nem volt kenyér, hús, és úgy általában, semmiből sem volt elegendő. Akkor mondta a Buci Gyurinak becézett Marosán György az elégedetlen munkásoknak, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy.

Megérkeztünk az ötvenes évekbe, ahol nem a kórházi ellátás rossz, nem a fizetés kevés, hanem a külföldről heccelt tömeg nem érti meg, hogy ez a kormány a létező kormányok legjobbika. Aki nem hiszi, annak utánajárnak.

O1G, A POLITIKAI ELLENÁLLÁS ÚJ KÉPLETE

24.HU
Szerző: BARKÓCZI BALÁZS
2018.12.23.


Módosíthatod a profilképedet az O1G kerettel – ajánlja fel most már napok óta a Facebook, bár én még makacsul ellenállok. Valamiért a rendszer felépítésében és megerősítésében központi szerepet vállaló (volt) oligarcha szavait nem szívesen látnám viszont nap mint nap a hírfolyamomra kattintva saját arcom előtt. Ettől függetlenül azt is meg tudom érteni, ha valaki így tesz. Még akkor is, ha van olyan ellenzéki diskurzus, mely szerint ez nem több puszta infantilizmusnál, fotelforradalmaskodásnál, vagy a valódi probléma végleges és végletes leegyszerűsítésénél. Én máshogy látom. Véleményem szerint

akármit is gondoljunk az O1G-ről, tény, hogy az ellenzéki közvélemény ezzel az egyszerű betűkóddal olyan szimbolikus területfoglalást hajtott végre, amire az elmúlt nyolc évben nem nagyon volt példa.

Mint az tudott, a Fidesz egy önálló politikai nyelv megalkotásával sikeresen tudta tematizálni az elmúlt tíz-tizenkét év politikai közbeszédét. A választást „szabadságharcként”, a gazdasági reformokat „megszorításokként”, az őszödi beszédet „hazugságbeszédként”, míg a menedékkérőket „gazdasági migránsként” aposztrofáló fideszes „nyelvújítóknak” sikerült elérniük (az akkor még a Simicska-vagyonból, ma már közpénzből támogatott média hathatós segítségével) azt, hogy ezekről a mindennapi életünket érintő lényegi problémákról csak az általuk kínált fogalmakat használva, és így magunkat az ezekből teremtett valóságképbe belehelyezve tudjunk beszélni. Ennél is nagyobb baj azonban az, hogy egy idő után a magyar ellenzék egy részének önmeghatározása is ezektől a fogalmaktól és ettől a valóságképtől függött. Másképpen, az ellenzéki pártok gyakran eleve defenzív pozícióból tudtak csak megszólalni, és megszólalásukban nem ritkán kevésbé volt hangsúlyos az, hogy ők mit akarnak, mint az, hogy ők miben és mennyivel másabbak, mint a Fidesz. Az ellenzéknek az elmúlt nyolc évben talán csak egyetlen ilyen könnyen dekódolható, a közbeszédet befolyásoló fogalmat sikerült alkotnia. Ez volt a „netadó” – a bevezetését követő tiltakozáshullám annak idején a tervezet visszavonására kényszerítette a kabinetet...

KÖTELEZŐ A KONZERVATIVIZMUS A NEMZETI BOHÓCEGYETEMEN (MEGJEGYZÉSPOSZT)

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.12.22.


A nemzeti értékrendet, konzervatív világszemléletet, hazához és emberekhez való kötődést nekünk minden nap erősítenünk kell hallgatóinkban. Ez a hivatásunk. (Dr, Koltay András rezsimszolga, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem,höhöhö, rektora)

Ennél persze viccesebb, hogy a nehezen minősíthető színvonalú egyetemen, melynek doktori iskoláját Bukovics tűzoltó-teológus vezette, az Orbán egy bizonyos testnyílásából alig kikandikáló rektor képes volt ezt nyilatkozni:

Ezért az egyik feladatom, hogy ezt a fáradságot kimozgassam a végtagjaikból, és elinduljunk egy olyan tudományegyetemi ethosz beteljesülése irányába, amelynek érdekében ezt az intézményt valójában létrehozták.

A lényeg azonban az, hogy egy magyar állami egyetem rektora deklarálta, hogy az intézménye ideológiai alapú. Hello, cicanyulak !!!

A HATÓSÁGOK KÖZÖTT PATTOG A LABDA, KÖZBEN ZAVARTALANUL DOLGOZNAK AZ INGATLANOS CSALÓK

INDEX
Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2018.12.23.


Továbbra is garázdálkodik az a magyar-dominikai bűnszervezet a magyar ingatlanpiacon, amely olcsó ingatlanok ígéretével csal ki tízmilliókat az áldozatoktól. A rendőrség, az ügyészség és a bíróság hármasa között kafkai módon veszik el a hatékony fellépés esélye.

Több cikkben is foglalkoztunk azzal a bűnszervezettel, amely több tízmillió forintot csal ki az olcsó ingatlanvásárlásban bízó magyaroktól.

A bűnözők módszere nagyon aljas,
- létező személyek, például lakástulajdonosok, ügyvédek, közjegyzők személyes adataival visszaélve,
- valódi tulajdoni lapokat, kamufotókat, illetve valósnak tűnő közjegyzői letétszerződéseket átküldve,
- gyanútlan embereket rábírnak, hogy az ingatlan megtekintése nélkül utalják el a vételárat...

TESSÉK SZÉPEN MEGNYUGODNI DRÁGA PÉNZÜGYMINISZTER ÚR, EZ CSAK ROSSZABB LESZ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.12.23.


...a munkavállalóknak nem kell félremagyarázni semmit. Maguktól is remekül tudják, hogy már most is kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkaadókkal szemben. Lehet, hogy papíron önkéntes a túlóra, a valóságban nem az. Erről éppen a nagyszerű Fidesz gondoskodott még uralkodása elején, amikor átírta a munka törvénykönyvét és amikor kinyírta a nagy szakszervezeteket. Az első perctől kezdve a munkavállalók ellen tetszenek dolgozni, mostanra sikerült őket olyan lehetetlen helyzetbe hozni, ami kiverte a biztosítékot.

Hiába jók a foglalkoztatottsági adatok papíron, a valóságban egész falvak vannak valós munka és pénzkereseti lehetőség nélkül. A legtöbb helyen a munkáltató hatalmi pozícióban van a munkavállalóval szemben, mert olyan a munkaerőpiac összetétele. Erről is a remek kormány gondoskodott akkor, amikor összeszerelőüzemekkel pakolta tele az országot. Egy informatikus vígan felmondhat, talál másik állást. Egy bolti eladó nem mondhat fel vígan, mert meghatározott számú üzlet van a környéken és ő röghöz kötött, nem tud 150 kilométert utazni a munkahelyre. A gyári melóssal és a legtöbb munkavállalóval ugyanez a helyzet. Hiába van betöltetlen állás Győrben, Komáromban, ha valaki Szabolcsban, Nógrádban lakik, nem tud odamenni. Ezért a munkavállalók döntő többsége alá fogja írni a túlmunka önkéntes vállalásáról a szerződést akkor is, ha lóg a bele, ha belerokkan, ha tönkremegy a magánélete. Alá fogja írni, mert nincs választása, ha enni akar adni a családjának. Alá fogja írni, mert senki és semmi nem védi meg.

Észre tetszettek venni, hogy megmozdult a vidék? Eláruljam, miért? Azért, mert a vidéki embereket halmozottan sújtani fogja a rabszolgatörvény.

Mekkora mértékű ordas cinizmus kell ahhoz, hogy valaki (és tök mindegy, hogy azt a valakit Vargának, Orbánnak, Gajdicsnak, Bayernek vagy minek hívják) azt merje állítani, hogy a misztikus ellenzék csapja be az embereket? Senki nem csapta be őket, csak a Fidesz. Ebből van most országos botrány. Ugyanis az emberek (a többség legalábbis) nem hülyék. Pontosan fel tudják mérni, hogy mit fog nekik okozni ez az új törvény. És az emberek nem napi 30 óra munkával akarnak annyi pénzt keresni, amiből a szociális minimumot sem tudják elérni, hanem napi nyolc óra munkával szeretnének normális megélhetéshez jutni.

Nem arról van szó, hogy hirtelen kitört a lustaság. A magyar melós már így is sokkal többet dolgozik az európai átlagnál. Baksisért. Nagyon kevés munkahely az, ahol nyolc órát kell lehúzni akár csak a minimálbérért is. A többség boldogan túlórázna, ha az valóban önkéntes döntés lenne, ha a normál munkaidőben rendes fizetést tudna keresni, de ő még extrára vágyik, több pénzt akar, ezért vállalja. De alamizsnáért akarják kihajtani a szuszt is az emberekből. Márpedig több bőrt már nem lehet lehúzni róluk. Ennek adnak most hangot az utcán. És ahogy az lenni szokott, minden egyéb sérelem is előkerül.

Az a helyzet Varga úr, hogy maguk csapják be az embereket évek óta. És most lett elegük. Az történt, hogy ugribugri van, hiába hirdette ki a csúti focista ennek az ellenkezőjét. Kezdjenek szépen hozzászokni, hogy elmúlt az az idő, amikor azt csináltak ezzel az országgal, amit csak akartak. Az embereknek elege lett és ha jól gondolom, ez még csak a kezdet. Lesz ez sokkal rosszabb is.

ÁLLÍTSÁTOK MEG A VILÁGOT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.12.23.


Alighanem sokan vagyunk úgy néha (vagy gyakrabban), hogy a legszívesebben tényleg kiszállnánk kicsit a világból, ami persze aztán nem (vagy csak nagyon keveseknek) adatik meg. Vagy ahogyan az egyik posztban fogalmaztak: vajon hol és kik nyomták meg a világban az idiotizmus ketrecének kieresztőgombját? Ha már itt tartunk, érdekes felvetés, hogy talán éppen amiatt könnyű külföldön lenni, ami miatt nehéz otthon maradni. Végül karácsony előtt bemutatunk egy alternatívát azoknak, akik kezdenek besokallni a karácsonyi daloktól.

Aki ismeri a London Budapest Metro blogot (amit csak ajánlani tudok) az talán emlékszik, hogy a szerzők egyike a brit egészségügyben dolgozik - nem csodáljuk, hogy időről időre elképesztő történetekkel áll elő kissé stresszesnek tűnő lelkiállapotban, mert hát nem ritkán komoly abszurditások közepette küzd egymással ápoló és beteg.

„Volt nálunk egy ifi páciens aki, a legutolsó divatot követve, ,,szorong és depressziós”. Egy szép nap leányka fölzaklatott lelkiállapotában magára varratott egy tetoválást amit aztán most takargathat a család elől, mert az az ilyet nem tolerálja.

Aztán közölte a körzeti orvosunkkal, hogy ezt akkor most szeretné állami pénzen eltávolíttatni magáról, hisz ez neki jár. Némi érdeklődés után ki is derült, hogy a kórházi lézeres procedúra kb. 2,100-4,200 fontjába is belekerülhet a népnek.

Ilyenkor ki kell töltenünk egy Individual Funding Request nevű dokumentumot, hogy lobbizzunk a betegért, amit aztán az elbíráló bizottság hálégnek úgyis izomból visszadob.

Az elkeserítő az, hogy egy orvos nem mondhatja őszintén, hogy Kisszívem, állj munkába és spórold össze a hülyeséged következményét, hanem teljesen komolyan pazarolnunk kell az időt csak hogy a Törődő NHS imázs ragyogjon. (...)

Meggyőződésem, hogy a világ legismertebb angol szava nem a love vagy a selfie, hanem a free – ingyenes! Ezt mindenki tudja, aki épp most húzta be a bőröndjét a reptérről.

A srácok, akiket mi látunk, olyan betegségekkel jelennek meg még meleg vízumpecséttel az útlevelükben, amit odahaza kellett volna már rég kikúrálni. Hogy Kínában rosszabb a színvonal, az USA-ban meg rohadt drága? Semmi probléma, az angol adófizető állja a cechet.

Van nővér kolleginám, aki nem titkolja, azért szavazott kilépésre a Brexitnél, mert látta a segélybevándorlást: idecsöppennek 6-7 hónapos terhesen, félillegalitásban kibekkelik a maradék időt, aztán nem csak a segélyt kapják a gyerek után, hanem ki se lehet őket tenni az országból. (...)

Apropó, ki jön, ki megy. Nemrég az egészségügyi miniszter (nem érdemes már memorizálni a nevük, mert mire megjegyezzük, leváltódnak) küldött egy magasröptű levelet az NHS dolgozóknak (ugyan orvosokat és nővéreket említ de szerintem mindenkire értendő), miszerint No-deal Brexit esetén természetesen prioritást kapunk és nyugodjunk meg, nem is kérdés, hogy nem leszünk kipenderítve a szigetről. Na, így már mindjárt jobban alszom! (...)

Ez a nevetséges polit-mellénykedés persze nem képviseli a normális munkaadót aki nagyonis megbecsüli a dolgozni tudó és akaró európait (a 40 kilós főnöknőm szerintem a sztetoszkópjával fojtana meg bárkit aki a beosztottjait vegzálja), de olyan szájízt hagy bennem, hogy lassan de biztosan az angol állam szemében lesz annyi respektem és jogom, mint egy harmadikvilágbeli, félanalfabéta grand multiparának."

Ha ennyi nem elég, akkor katt az eredeti bejegyzésre

BESZÉLHET-E LEKEZELŐBBEN EGY MINISZTERELNÖK AZ ORSZÁG POLGÁRAIRÓL?

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.12.23.


Egyre népszerűbb politikai gyakorlat a világban, hogy az államok vezetői csakis saját szavazóbázisuknak akarnak megfelelni, azokat viszont, akik soha nem adnák voksukat a kormányzó erőre lényegében másodrendű polgárokként kezelik. A nagy hagyományokkal bíró nyugati demokráciákban is megesik, hogy az ellenzéki szavazókat szapulja a kormánypárt vezetője, ám az soha nem fordulhat elő, hogy a politikai nézetei miatt valakit ne tekintenének a nemzet részének. A mai Magyarországon már fel sem kapjuk a fejünket arra, hogy balhézó kisebbségnek, hisztériázók gyülekezetének nevezi a miniszterelnök azokat, akik az utcán fejezték ki elégedetlenségüket a kormány intézkedései miatt.

Bizonyára sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor Antall József egykori miniszterelnök törpe minoritásnak nevezte a kormánya ellen demonstrálók tömegét. Hatalmas felháborodás lett a szerencsétlen szóhasználatból, mára azonban a politikai ellenfél ilyen szintű becsmérlése szinte napi gyakorlattá vált. Orbán Viktor a közszolgálatinak csúfolt rádióban például a következőket mondta az ellenzéki képviselők és a rabszolgatörvény elfogadása után az utcán demonstráló polgárok akciói kapcsán: „Ugyanez a hisztérikus sikongatás volt akkor, amikor hazaküldtük az IMF-et, amikor csökkentettük az adót, bevezettük a közmunkát, akkor is rabszolgázott az ellenzék."

Orbán szinte meg is feledkezett arról, hogy van hazai ellenzéke, annyira lekötötte a figyelmét az Európai Unió porondján zajló pozícióharc. A magyar kormányfő ugyanis nem rejti véka alá, hogy számára már elég szűk az a politikai tér, ami itthon kínálkozik számára, ugyanakkor rutinból nyomja át kétharmados kormánytöbbsége a legelképesztőbb törvényeket is a Parlamenten. Orbán Viktor azonban most kénytelen volt azzal szembesülni, hogy egy szúnyogcsípésnél valamivel nagyobb problémát okoztak az összecsiszolódó ellenzéki pártok azzal, hogy a lehetőségeikhez mérten elég nagy ellenállást fejtettek ki a parlamenti szavazáskor, majd az azt követő utcai akciók során...

drMÁRIÁS MEGFESTETTE A RABSZOLGATÖRVÉNYT ALÁÍRÓ ÁDER JÁNOS MOSOLYÁT

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2018.12.23.


„Áder János gyorsan aláírja a Rabszolgatörvényt, majd elrohan Zalaszandokánosra, ahol egy felfújható bohóchallal megnyeri a horgászversenyt, amikor mögötte váratlanul feltűnnek a gumicápát a fejük felett hozó tüntetők”

Ezzel a címében az ünnepi alkalakomhoz igazított képpel kíván sok boldogságot az Unortodox Harc portréfestője.

VOLT TERE A KÖZTÁRSASÁGNAK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: N. KÓSA JUDIT
2018.12.23.


Nyolc nappal azután, hogy 1918. november 16-án a Parlament előtt zsúfolódó hatalmas tömeg tanúja volt a magyar népköztársaság kikiáltásának, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa határozatban adta közre: eztán egy tér is viseli majd az új államforma nevét. Köztársaság térnek nevezték el az Országház teret, és ez egészen 1920. január elsejéig így is maradt.

Negyedszázaddal később aztán megint lett egy Köztársaság tér Budapesten. A korábbi Tisza Kálmán teret nevezték el így, azt a hatalmas – a fővárosban a legnagyobb – térséget, ahol az őszirózsás forradalom kezdetekor, még november elsején a nagyüzemi munkások a köztársaság kikiáltását követelték; így nyomatékosítva a nép akaratát, egyben üzenve a közeli Conti utcába, ahol az immár kormányzó erő szociáldemokrata párt székháza állt.
A második magyar köztársaságot idézte tehát a név, de az 1946-os tanácsi indoklás szerint „a harmadik magyar köztársaság kikiáltásának emlékére” történt az átkeresztelés. Innen nézve logikus is, hogy 2011-ben, amikor az új Alaptörvény az ország nevéből kihúzta a „köztársaság” szót, a tér is új nevet kapott: II. János Pál pápáét.

Amilyen alázatos embernek a világ a lengyel pápát ismerte, aligha akadt volna fenn azon, hogy egy olyan közterületet neveznek el róla, amely – a funkcióváltásokat híven követve – korábban Paraszt piac, Gabona vásártér, Széna piac, Lóvásártér és Új vásártér is volt. Említésre méltó épületek sem álltak itt egészen 1855-ig, amikor a semmi szélén – a még szinte üres Kerepesi temető oldalában – Pollack Ágost és Diescher József tervei alapján felhúzták az első pesti gázgyárat. A semmi onnantól kezdve pislákoló légszesszel jól megvilágított semmivé változott, és ez a komfortbéli ugrás odavezetett, hogy lassan elkezdett házakkal benépesülni a Kerepesi útnak ez a külső, majorságokkal és istállókkal pettyezett szakasza.

De azért 1869. augusztus 22-én, amikor a lakbéruzsora ellen itt tartottak nagygyűlést a pesti munkások, még fák sem nagyon voltak – viszont azzal, hogy tizenkétezren gyűltek össze a gödrös-poros téren, lényegében megszületett a magyar munkásmozgalom. A kilencvenes években pedig, amikor rendszeresen itt majálisoztak a fővárosi gyárak dolgozói, már többemeletes bérkaszárnyák határolták a tér északi oldalát, a vadonatúj Keleti pályaudvar pedig némi pezsgést hozott a környező utcákba. (Hogy mást ne mondjunk, Jungfer Gyula lakatos csodás kovácsoltvas épületelemeket gyártó cége is a tér mentén, a Berzsenyi utcában telepedett le.) De tény, ami tény: dr. Thirring Gusztáv 1918-ban írott Budapest bedekkerében még mindig „kiépítetlen” térről és „fiatal ültetvényekről” beszél.
Egy valamirevaló pesti térről viszont néhány dolog semmiképp sem hiányozhat: egy színház, egy különleges lakóház, egy szobor és egy közintézmény. Vegyük is sorra ezeket...

ORBÁN MÁR AZ ÚJ,NÉGYMILLIÁRDOS DOLGOZÓSZOBÁJÁBÓL POSZTOLT

444Szerző: BOTOS TAMÁS
2018.12.23.


Bár hivatalosan csak januártól költözik fel a Budai Várba, vasárnap már az új dolgozószobája előtti erkélyről posztolt Orbán Viktor. 

A karmelita kolostor felújítása a miniszterelnök hivatalnak mintegy 21 milliárd forintba került az adófizetőknek, ebből

csak a miniszterelnöki dolgozószoba belsőépítészeti kialakítása 3,925 milliárdba került.

Az Index próbálta megtudni, hogy mikor lesz a közpénzből renovált közhivatal sajtóbejárása, de válaszra sem méltatták kérdésüket. A lap úgy tudja, hogy azok, akik a költözés előtt a már kész épületbe bejuthattak, nem fotózhattak benne...

NEOBOLSEVISTÁK, ÜGYNÖKÖK

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.12.23.


Kövér László hosszú, őszinte, feltáró jellegű vallomást tett a Pesti Srácoknak, bár ez enyhítő körülménynek nem igazán tekinthető, tekintve a benne foglaltakat. A sokat látott, hallott, tapasztalt kihallgatótisztek, úgymint Huth Gergely és Sefka István csak kivételes önfegyelmüknek köszönhetik, hogy sikerült felvenni a teljes nyilatkozatot.

Na jó, nem kihallgatótisztek, hanem munkatársak, de hogy múltja mindkettőnek van, az biztos. Meg nem is vallomás hangzott el, hanem interjú: de az elején tényleg meglepő és mulatságos is, hogy töredelmesen elhangzik Kövér László szájából:

Egy neobolsevista társaság randalírozott itt a téren, akik éppen olyanok, mint történelmi elődjeik.

Hát, nem mondom, a Fidesz tényleg sok mindenben hasonlít a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjához, kezdve azzal, hogy valódi többsége nincs, sőt, olyan mértékű főleg nem, amilyent állít magáról, egészen addig, hogy uralomra kerülése tökéletesen felborította az országban a tulajdonviszonyokat, a gazdaságot de még a mindennapi életet is. Mi több, folytatja Kövér:

Egyrészt kizárólagosságra törnek, másrészt erőszakosak, ráadásul amorálisak (…). Ez a fajta embertípus, ha a történelem fordulatai hatalomhoz juttatták, mindig káoszt és hullahegyeket hagyott maga után.”

Káoszt mindenképpen, hullahegyeket még nem, de ez nem Kövér elvtárson múlik. Jaj, elnézést… az alany nem a Fideszről beszél! Az ellenzékről.

a teljes ellenzéket ebbe a kategóriába kell sorolnom, teljesen mindegy, hogy melyik milyen színekkel operál.

Kár pedig, olyan izgalmas lett volna, ahogy Kövér a bajuszpedrőjébe csempészett igazságszérumtól megzavarodva kitálal: de mondjuk az is igaz, miért pont Stefkának tenné? Vagy Huthnak? Tudják azok mindketten maguktól is, mi a helyzet. De folytassuk, nem tanulság nélkül való ez az olvasmány.

Nem azonosítom ezt a csőcseléket azokkal a békés tüntetőkkel, akik talán őszintén elhitték az ellenzéknek azt a hazugságát, hogy itt most majd halálra lehet dolgoztatni az embereket, azt viszont állítom, hogy ez a csőcselék pontosan ugyanazt a magatartást tanúsítja az utcán, amit a Parlamentben az ellenzék.”

Szép tőle, hogy nem azonosít, milyen lenne, ha még azonosítana is? Bele sem merek gondolni. Az viszont beismeri, hogy a törvényeket személyre szabva hozzák.

Manapság a kocsmákban sem kell kiírni, hogy a „padlóra köpni tilos”, hiszen a legutolsó kocsmatöltelék is tudja ezt, ugyanígy a házszabályban is benne van, hogy meg kell őrizni az Országgyűlés méltóságát, akkor most valóban minden héten hozzunk egy lex Tordait, vagy lex Vadait, lex Bangónét, meg lex Kunhalmit, hogy tilos úgy viselkedni, mint egy futballhuligánnak?

Házelnök uram, maga sem sok fociultrát ismerhet, és meccsen is rég járhatott már: vegyen példát miniszterelnökéről, az akkor is a stadionban van, mikor ezrek tüntetnek ellene...

TIBORC A GYÁRBAN - ÁLRUHÁS TUDÓSÍTÓNK ELMESÉLI, MILYEN AZ ÉLET AZ ÜZEMEKBEN

MAGYAR HANG
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2018.12.22.


„…hisz a természet a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és meghaljon.” (Katona József: Bánk bán)

Sok szó esik a rabszolgatörvényről, amely lehetővé teszi például a gyáraknak, hogy 400 órára, azaz mintegy ötven munkanapra növeljék a kötelező túlóra számát munkavállalóik számára. A multinacionális cégek óhajait megfogalmazó kormánypárti javaslat kapcsán a Magyar Hang álruhás tudósítót küldött egy magyarországi gyárba, hogy tájékoztasson minket arról, milyen is az élet a szalag mellett a XXI. században.


Álruhás tudósítónk védelmében nem nevezzük meg a céget, ahol „Tiborc” dolgozik – egyelőre. Azonban amint a gyári mindennapokat bemutató cikksorozatunk véget ért, elküldjük kérdéseinket a vállalatnak. Ezenkívül várjuk a szerk@magyarhang.org e-mail-címre az újabb „Tiborcok” jelentkezését, akiknek – természetesen hasonló feltételek mellett – beszámolnánk a túlórákat, munkakörülményeket, szervezést, bánásmódot, bérezést érintő panaszairól.

A közmunkás a polgármester tulajdona

Már késő ősz volt, de kegyes volt hozzám az idő, úgyhogy szerencsére elég volt egy könnyű pulóvert magamra húznom, amikor hajnali négy órakor, első napomon a gyárba indultam. Ezt a felsőt egyébként a húgomtól kaptam karácsonyra, aki már – mint oly sokan a mi vidékünkön – elkerült innen. Ő nem akart gyárban dolgozni, és a közmunkát is szerette volna elkerülni. Nem csoda: utóbbival annyit lehet keresni, hogy az még az éhhalálhoz is kevés. A közmunkával ezen túl még az a probléma, hogy falun (ahol én élek, ott is) a közmunkás tulajdonképpen a polgármester tulajdona. Mert mifelénk a polgármester maga a törvény, aki nem vezeti, hanem uralja a települést. Személyesen dönt arról, hogy egyáltalán kik kerülhetnek be a közmunkaprogramba.

A másik út, amelyet magam is választottam, a gyári munka. Ez már jóval népszerűbb, hiszen tömegével veszik fel az embereket, és még így is nagy a munkaerőhiány – egyébként nálunk is. Szalag mellett dolgozni a pontos definíció szerint annyit tesz, hogy „egy adott munkafolyamat elvégzése meghatározott időn belül”. Ennyi és nem több, viszont több százszor újra és újra, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre. És akármennyi is az adott idő, az a szalag mellett duplán számít: nem a fizetéseken, hanem az ízületekben, az arcokon...

25 OK, AMIÉRT O1G

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. GYÖRGY
2018.12.23.


Ilyenkor valami emelkedettet illik írni. Meghittet, míveset, vereteset – olyat, ami passzol az ünnephez.

Röviden, tényszerűen, pontokba szedtük, hogy mi az a 25 ok, amiért ennek a kártékony rezsimnek távoznia kell a hatalomból.

1. Orbán Viktor

2. Polt Péter

3. Semjén Zsolt

4. Kövér László

5. Áder János

6. Matolcsy György

7. Rogán Antal

8. Gulyás Gergely

9. Mészáros Lőrinc

10. Garancsi István

11. Andy Vajna

12. Tiborcz István

13. Habony Árpád

14. Harrach Péter

15. Kósa Lajos

16. Lázár János

17. Szijjártó Péter

18. Kovács Zoltán

19. Balog Zoltán

20. Kásler Miklós

21. Varga Mihály

22. Pintér Sándor

23. Rétvári Bence

24. Handó Tünde

25. Németh Szilárd

RUHÁTLANUL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: NAGY N. PÉTER
2018.12.22.


A haza nem lehet ellenzékben, mint tudjuk. Akkor mégis mi az, ami most ellenzékben van? A köztársaság? Az egészen biztosan lehet.

Bródy János szerint a helyzet nem reménytelen: „lesz még Magyar Köztársaság. Álljunk fel hát érte!” – énekli csendesen. Lassan olyan ez a dal, mint elődje, az „És ha egyszer rajtam lánckerék taposna/ Alattam a föld is sírva beomolna”. Göncz Árpád, az egykori köztársaság elnöke annak idején megindultságában a második Himnuszunknak nevezte a Ha én rózsa volnék című dalt. Mi a Lesz még egyszer sorsa? A múlt héten volt felállás, megindulás, ha nem is feltétlenül a köztársaságért, de ennek jegyében is. Ám jön a karácsony, és vele a csendesülés. A karácsony mindennél erősebb, a köztársaság pedig újra gyengének látszik.
Rituális dátumok
E kettőnek mi köze egymáshoz? Válaszolhatnánk, hogy egyaránt a befogadás, az összetartozás, a találkozás jegyében teljesítik küldetésüket. Az egyik nagyon sok évszázada, folyton növekvő teljességgel, a másik rövidebb ideje, nálunk egyre nagyobb nehézségekkel, jellemzően ellenséges közegben.
Igazságtalan persze összemérni őket, hiszen a karácsonynak a maga tökéletes érzelmi teljességében is évente csak három napig kell helytállnia, megmutatnia, hogy összetartozásunkban mire vagyunk képesek, míg a köztársaságnak ezt egy egész évben kell bizonyítania.
A köztársaság fontosságát azonban most is jelzi, hogy az ellene indulók 2010-ben éppen a karácsonyt is kijátszották vele szemben, ahogy nagy párját, a húsvétot is. Az új alaptörvényt 2011. április 25-én, utalásként a feltámadásra, húsvéthétfőn hirdették ki. Szabályozási elveit az előző év december 20-án nyújtotta be az illetékes bizottság az Országgyűlésnek. Karácsonyra. 2011-ben pedig képviselők (immár csak volt LMP-sek, illetve nekik segítő szocialisták) láncolták magukat a parlamenti autóbejárókhoz december 23-án, hogy tiltakozzanak a Házon éppen átdarált sarkalatos törvények ellen. Itt is a köztársaság lebontása volt a tét.
Tudatosan használt a kormány a rituális dátumokat. Rászorult. Annak, amit a Fidesz-kormányzat létrehozott, nincs ugyanis előzménye. Máshonnan kellett átvenni szertartásos hivatkozási pontokat...

APRÓMUNKA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.12.19.


...Pár nap, és Orbán Viktor a Várszínház épületébe költözik, a pesti ember, ha fejét felemeli, látni fogja a miniszterelnöki dolgozószoba ablakát. Régi, szép újságcikk juthat az eszébe erről. „Az Akadémia utca 17. egyik ablakában még ég a villany. Rákosi elvtárs dolgozik ott. Senki nem ismeri nála jobban, hogy mit adott hazánknak ez a nap. Ő tudja, hogy hány holdon szántottak ma a ceglédi traktorok, tudja, hogy mennyi acélt adott Csepelen a Martin, örül a számtan ötösnek, és tudja, hogy teljesíteni fogják a fogadalmat a nógrádi bányászok, a pécsiek, a tataiak, a borsodiak – valamennyien. És senki nála jobban nem ismeri holnapi feladatainkat, nem látja tisztábban az épülő jövőt.”

KARÁCSONYI BLOG


A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.12.22.


Az alapítvány éves munkájában talán a legmegterhelőbb időszak a karácsonyt megelőző hónap. Bár mi mindenképp a fejlesztő segítségnyújtás mellett köteleződtünk el, ami azt jelenti, hogy abban szeretnénk segíteni az embereknek, családoknak, hogy elmozduljanak a mélypontról. Nem pedig a folyamatos kríziskezeléssel erősíteni bennük az un. tanult tehetetlenséget, amiben a legfontosabb elem, hogy oldja meg más a problémájukat, mert ők nem tudják. Szóval, mi egész évben ezt gyakoroljuk, a problémákat közösen elemezve, mérlegelve, lehetőséget és segítséget adva, ám nem megoldva helyettük mindent, de ezt ilyenkor félretesszük. És szeretnénk minél több gyerekhez, családhoz elvinni a karácsony üzenetét.

Már novemberben adománygyűjtésbe kezdünk, vannak évek óta visszatérő partnerek, és szervezünk akciókat is, amiből talán a Klubrádióval szervezett “Ajándékozz karácsonyt!” a leghangosabb. Több csatornán próbáltuk az adományozási kultúrában elkülöníteni a karácsonyt az egyéb kríziskezelésektől, jelezve, hogy az ünnep akkor válik azzá, ha a gyereknek lesz ajándék, a családnak étel és meleg. Hogy ebben az időszakban nem feltételül a használt ruhaadományok célba juttatása a legfontosabb.

Partnereink voltak iskolák, ami azért nagyon fontos, mert így szolidaritásra nevelhető a most iskolás generáció, és jelentkeztek cégek, meg persze évről évre több magánszemély is. Lassan kezdtek megtelni a raktáraink, és elkezdődhetett a csomagolás, majd a szombati munkanaptól a kiszállítás is. Nagy szervezés kell ehhez, készletnyilvántartások, hogy azt és annyit vegyünk, ami jól kiegészíti a tárgyi adományokat, és névsorok, útitervek, hiszen ilyenkor a benzinköltség is megugrik, a családok felkeresésével.

Az alapnévsort az iskolákban tanuló hátrányos helyzetű gyerekek adják, ehhez jönnek a testvérek, és a településeken a kapcsolatrendszerünkben levő egyéb családok, akik vagy az intézményrendszer, vagy más rászorulók révén jutottak el hozzánk, nem feltétlenül most, hanem korábban, valami kríziseset kapcsán. Az idei karácsonyi akcióban 27 településen 1782 gyereket értünk el, és ebben nincsenek benne még öt óvoda és iskola gyerekei, ide ömlesztve adtunk játékokat. Tavaly ha jól emlékszem, 21 település volt és 1200 gyerek. A mi településeinken kívül 9 megyébe még 92 csomagot is küldtünk. Mert ahogy a facebookon láttattuk az egészet, úgy jöttek folyamatosan a kérések, sokan visszatérők ebből is.

Olyan pörgés volt az alapítványnál, hogy csak kapkodtam a fejem… Csomagok jöttek, mentek, sokan személyesen hozták el, mások segíteni jöttek. Minden ment gördülékenyen. A legnehezebb a vége fele volt, mikor az „azt hallottuk, hogy itt lehet csomagot kérni” vonal elindult…. Az ember ilyenkor érti meg, mit jelent az, hogy egy hír szájról szájra terjed.

Nekem már évek óta ilyenkor az adományozókkal való kapcsolattartás és a visszacsatolások töltik ki az igencsak hosszúra nyúló munkaidőmet. Már nem tudok részt venni a mézeskalácssütésben az utolsó órákon, és a csomagolásban meg a kiszállításban sem. Egyedül a toldi karácsony az, amikor a terepen lehetek. De a kollégáim folyamatosan látnak el információkkal, történetekkel, mutatják a csomagokba tett kedves üzeneteket, és persze küldik a fotókat, amelyeket a visszacsatoláshoz használhatunk.

Furcsa esszenciáját kapom így az egésznek. Keserves, keserű esszenciáját. Történetek és képek. Úttalan utakról, nyomorult házakról, a nappal fűtetlen házban kabátban levő családtagokról… meglepett gyerekekről, akik közül volt, aki ugrálva örült, míg más, sok, talán túl sok is, fásult tekintettel bámult a kollégáimra, akik hiába magyarázták mosolyogva, hogy ajándékot hoztak. Ahol nem voltak otthon a gyerekek, sok szülő nagy boldogsággal dugta el a csomagokat…hogy majd karácsonykor ők adhassák oda. Ahol otthon voltak a lurkók, ott nem lehetett várni. Ott azonnal bontották a gyerekek a dobozokat.

Kaptam történetet édesanyáról, aki elsírta magát, mikor megkapta a családnak járó csomagot. És sok-sok facebook üzenetet, amiben megköszönték az ajándékokat. Egy anyuka arról írt, hogy a kislánya legjobban a májkrémnek örült. Mert azt nagyon szereti. Egy öregről is mesélt egy kollégám, aki azt mondta, ezt az élelmiszercsomagot majd odaadja az unokájának. Mert maga van, és neki sincs semmije. Neki jobban kell.

Amikor a fotókat válogatom, a visszacsatolásokhoz, meg a köszönővideóhoz, évek óta elsírom magam. Mert ez így túl tömény. Túl sok a szegénység, amit a szomorú gyerektekintetek az elviselhetetlenségig fokoznak. És az örvendező gyerekek is csak fokozzák ezt az érzést. Sosem tudok megbirkózni vele. Próbálom persze magyarázni a fáradtsággal…de igazából azt hiszem, ez így van jól.

Talán épp ez hiányzik a döntéshozókból. Talán ezért van, hogy ridegen, érzelem nélkül tudnak döntéseket hozni. Mert nem látják ezeket a gyereksorsokat. Ezt a kilátástalanságot. Amelyekről ők is tehetnek. Azokkal a döntésekkel, amelyeket meghoznak. Azzal, hogy engedik az oktatási szegregációt. Hogy a szegénységben élőknek elérhetetlenné teszik a lakhatási szegénységből való kilábalást. Hogy a közmunkabért úgy tekintik, mint előrelépést. Hogy azt állítják, minden rendben van.

Talán, ha belenéznének egy gyerek szemébe. Egy ilyen gyerekébe. Ha megnéznék, hol alszik. Mit eszik. Hol mosakszik. Ha látnának olyat a szegénységben élve, aki sérült…vagy beteg. Ha meglátnák a megoldhatatlan élethelyzeteket. Amire ott és akkor nem lehet azt mondani, hogy miért nem tanult gyerekkorában valami szakmát…és akkor lenne normális munkája. Mert ott ezek nevetségessé váló mondatok lennének. Ha ott kellene kimondaniuk, hogy miért döntenek úgy, ahogy, akkor talán megértenék, mennyire eltávolodtak a problémáktól. És az, amit különféle számukra megrendezett kirakat-látogatásokban a valóságnak hisznek, az valójában nem az. Nem csak az. Hanem ez is az.

Talán akkor megértenék, mi lenne a dolguk. Hogy van dolguk a szegénység problémájával is. Elképesztően tehetetlennek érzem magam.

Jó lenne a karácsonyra hangolódni. De még nem bírok. Pedig nagyon szeretnék. Az elmúlt napok még erősen dolgoznak bennem. Talán holnap menni fog. Muszáj előre nézni, és elengedni azt, ami mögöttünk van. Jó lenne érezni, hogy van esély másra. Hogy van esély a változásra.

Ezzel a karácsonyi kis videóval köszönöm meg mindenkinek, hogy mellénk álltak, segítettek…és talán mellettünk is maradnak.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

"SOKKAL TÖBB SEGÉLYT KAPNAK A GAZDAGOK"

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: KATONA MARIANN
2018.12.22.


Egyáltalán nem igaz, hogy megszűnt volna a gyermekéhezés, mint ahogyan azt a kormány mondja – erről beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Bass László. Az egyetemi oktató, egyben szegénységkutató kitért arra is, hogy becslések szerint ma Magyarországon 50 ezer gyermek éhezik. Részletek a Magyar Hang karácsi dupla számában megjelent interjúból!

A kormánytól folyamatosan azt lehet hallani, hogy csökken a szegénység, míg az ellenzék épp az ellenkezőjét mondja, nő a leszakadottak száma. Hol van az igazság?
– Az első, amiben tisztán kell látnunk, hogy egyáltalán kit nevezünk szegénynek. Ugyebár mindenkinek teljesen világos, hogy akinek kevés a pénze, az szegény. Ám ez egyből felvet két kérdést: mennyi is az a kevés, illetve valóban csak a pénzről van-e szó. A klasszikus, XIX. századi elméletek abból indultak ki, hogy akkor számít valaki szegénynek, ha nem tudja fenntartani magát. Ha én minden nap eszem egy kiflit, akkor vajon fenn tudom tartani magam?

Végeredményben van mit ennem, nem halok éhen, de az biztos, hogy nem táplálkozom egészségesen. Mi történik, ha emiatt megbetegszem, vajon el tudok-e jutni orvoshoz? Mi van akkor, ha, mondjuk, még ez is belefér, de meleg ruhát már nem tudok venni, vagy télen csak egyetlen szobát tudok befűteni? Vajon hozzátartozik-e az önmagam fenntartásához, hogy tudjak venni egy buszjegyet, amivel eljuthatok a munkahelyemre? Rögtön szemet szúr, hogy egy egész szükségletcsomag rajzolódik ki.

A mélyszegénység mennyi embert érint?
– Erre leginkább becslések vannak, de körülbelül 200–400 ezer embert.

Mit mutatnak a számok, a szegénység visszaszorítása érdekében jó irányba haladunk?
– A legbiztosabb kiindulási pont a jövedelmi szegénység. 2010 előtt – itt nem a kormányváltásra, hanem a gazdasági válságra gondolok – 15 százalék körül volt a szegénységi ráta. Utána hirtelen emelkedni kezdett, egészen 18–19 százalékig kúszott fel, majd 2013-tól megindult lefelé, és nagyjából most értünk vissza ugyanarra a szintre, ahol a válság előtt voltunk. Egy kormánypárti politikus elmondhatja úgy, hogy évek óta jelentősen csökken a szegénység, ugyanakkor egy ellenzéki érvelhet azzal, hogy ugyanott tart az ország, mint ahol ők átadták a kormányrudat...

TÉNYLEG ÁDER A HIBÁS?

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.12.23. 


...Azért persze azt is tudhatjuk, hogy ha a rendszer marad, de Áder megy, akkor a Fidesz majd csak oda tud ültetni valakit a bársonyszékbe. Sőt! Még az is előfordulhat, hogy Orbán, meghallgatva a hívei szavát, nagy kegyesen elfoglalja majd a vezér és kancellár megtisztelő címét. Amely erővel királlyá is koronáztathatná magát. Amely cím, a kancellári is, alighanem régóta ott szerepel Orbán Viktor bakancslistáján. Azon a listán, ami 2012-ben már felsejlett, mindenképpen. Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy egy kiadósabb provokációval, illetve egy provokációnak felültethető tömegrésszel nem jut ehhez közelebb. Akinek meg majd nem tetszik, az a szintén aláírt bérbírósági törvény értelmében elmehet a hatalom megtartásában érdekelt miniszter által kinevezett bíróhoz panaszra. Az eredmény borítékolható.

Ugyanakkor persze felmerülhet, hogy a hatalom képviselői mennyire számíthattak az elégedetlenségekre, tüntetésekre. Nos, az eddigi tüntetések tapasztalatai alapján aligha kellett eleve egy eszkalációra számítani. A legtöbb eddigi háborgás vagy már az inkubátorban meghalt, vagy nagyon gyorsan lecsengett. A jelenlegi lehet természetesen kivétel. Annak ellenére, hogy személy szerint nem látom a pillanatnyi, egyébként jogos, felháborodás levezetésén túlmutató, átütő politikai programokat. De tudjuk, nem egy esetben az „utca” megtartotta a maga törvény-ülését. A radikalizálódás esetére azonban évek óta tudhatóan gyúr a hatalom. Legfeljebb pillanatnyilag majd beáldoznak pár nélkülözhető és politikailag kompromittált figurát. Kósát, Németh Szilárdot, vagy bárki mást. Ahogy a nyugdíjpénztárak kapcsán elhasználódott Selmeczi Gabriella is eltűnt a süllyesztőben.

FÜLKE: EGY ÜGYES ELLENZÉK MINDENHOL JELEN VAN, EZT A FIDESZ IS MEGTANULTA

HVG ONLINE
Szerző: T.K.
2018.12.22.


Az Orbán-kormány a szelektív nyomásgyakorlás kormánya, miközben a mostani tüntetésekkel helyreállt a családi béke az ellenzéki oldalon. Ez a Fülke, a hvg.hu közéleti podcastja.

Mikecz Dániellel, a Republikon Intézet és az MTA TK Társadalomtudományi Kutatóközpont elemzőjével beszéljük át a 2018-as esztendőt. Fókuszban:
- az, hogy milyen rendszerben élünk,
- az áprilisi választások,
- a decemberi tüntetéshullám és
- az, hogy az NDK-ban egy nap alatt összedőlt a rendszer.

Legújabb adásunkat itt hallgathatja meg:

HAMAROSAN MEGLÁTJUK, MOST BÚCSÚZZUNK


KOLOZSVÁRI SZALONNA
- HACSAKNEM BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.12.23.


Riadó! Mindjárt itt a karácsony és ha már nekem fel kellett kelnem, másnak se legyen jobb. Az biztos, hogy a megélhetési fideszeseknek most nem annyira lehet jó. Öröm nézni azt a kínkeserves vergődést, amit előadnak az országossá dagadt elégedetlenség örömére. Szerintem kétféle fideszes van (ebben maradtam magammal). Az egyik fajta a megélhetési. Az, aki azért nyeri a tendereket, azért jutott földhöz, trafikhoz, zsíros álláshoz, hozzáféréshez az asztalról lehulló mócsingokhoz, mert hasznos a rendszernek. Mint például jónéhány polgármester, akinek a megélhetése attól függ, hogy jól szolgálja-e a gazdát. Erről jut eszembe, amit a Mércén olvastam. Tegnap Érden is demonstráltak az emberek – bár a mocsármédia szerint ugyanaz a tizenhét sorosbérenc tüntikézik mindenhol – és varázslatos módon éppen azon a főtéren nem működött a közvilágítás, ahol a tüntetést tartották. A helyiek szerint a polgármester kapcsoltatta le a villanyt. Körben mindenhol égtek a fények, csak a téren nem. Ebben az a borzasztó, hogy simán el tudom képzelni a dolgot.

Hamarosan megérkezett a magyarázat is. A polgármester nem tehet semmiről nyilván. Az történt, hogy esett az eső és mivel a főtéren van közösségi áramvételezésre használható forrás (az uniós támogatás alapfeltétele volt, hogy legyen ilyen), a tüntetők azt használták a hangosításhoz. A Városfejlesztési Kft. kiküldött egy szakit, aki a konnektorba dugott eszköz érintésvédelmi jegyzőkönyvét követelte. Miután ilyet nem tudtak mutatni a tüntetők, biztos ami biztos alapon a Kft. lekapcsolta az áramot a téren. Se világítás, se hangosítás. De legalább érintésvédelmileg rendben volt. Aztán az áramot lekapcsoló elnézést kért az érdiektől, amiért ebben az időszakban nem tudtak gyönyörködni a főtér karácsonyi díszkivilágításában. Lehet oszlásnak indulni, nincs itt semmi ármány.

A másik alfaja a fideszeseknek a hívők szektája. Ők aztán tényleg, szívből és igazán istenítik Orbánt. Mindegy hogy mit csinál, mindegy, hogy mekkora károkat okoz, ő a messiás és kész. Az idősebbek még emlékezhetnek a rendszerváltás előtti időkre. Azokra a hithű kommunistákra, akik még akkor is hittek a rendszer tökéletes voltában, amikor már nagyon egyértelmű volt, hogy nem olyan jó az. Nem kockáztatok nagyot ha azt feltételezem, hogy a megszállott Orbán imádók jókora hányada pontosan ugyanígy imádta a kommunista pártot néhány évtizede. Egyszerűen kell nekik valaki, akinek csókolhatják a lába nyomát.

Aztán itt vannak a megélhetési udvari költők, felszopók és daloncok. Azok, akik normális médiaviszonyok között legfeljebb a portát őrizhetnék egy szerkesztőségben, vagy a másológép kezelésére kapnának felhatalmazást. Egyszerűen azért, mert bűn tehetségtelenek. Most meg virágba borulhatnak, akkor is megkapják a fizetésüket, ha egy alsó tagozatos gyerek fogalmazás dolgozatának közepes szintjét sem érik el. Náluk szembeszökő az egetverő befosás...

EURÓPAI MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2018.12.23.


Balkáni barbár kiskirályság. Ez van. Európai magyar köztársaság. Erre van szükségünk. Két akarat feszül egymásnak. Az egyik barbárabb nagy királysággá szeretné tenni az országot, elfoglalni a kelet-közép-európai térséget. Övé a rendszer. Övé az alig korlátozott hatalom. Övé a többség. Övé az ellenőrzött sajtó és az őt kiszolgáló gazdaság. A másik Európához szeretne csatlakoztatni egy magyar köztársaságot. Övé a magyar nemzet érdeke. Övé a magyar társadalom nyitott, szabad, autonóm értékrendje. Övé a kisebbség. Nincs szervezett politikai, gazdasági és kommunikációs ereje. Nincs képviselete. De még lehet.

Harc a Disznófejű Nagyúrral
A hatalom korlátlan kiterjesztése immár nem annyira intézményekbe, mint társadalmi csoportokba, személyekbe ütközik. A magyar társadalom intézményes ellenállása többé-kevésbé megsemmisült: nem pártok, érdekképviseletek, önkormányzatok, egyetemek, egyházak, bíróságok állnak ellen, hanem egy-egy politikus, érdekképviseleti vezető, egyetemi tanár és diák, püspök és pap, bíró, illetve a névtelen tüntető, együttérző, dühös, sérelmet sérelemre eltevő, jogát, szavát vesztő európai magyar. Nem pártok, szakszervezetek, civil szervezetek próbálták visszafoglalni a Kossuth teret, hanem egy tisztességes edelényi munkásember Komjáthi Imre, akit aztán ugyancsak politikai névtelenek követtek. Nem ellenzéki pártok vonták felelősségre Orbán Viktort és Kövér Lászlót a megszállt parlamenti ülésteremben, nem a pártok hatoltak be a köztévé épületébe, hanem olyan ellenzéki politikus nők és férfiak, akik szakítottak a meghunyászkodás és a félelem gyakorlatával és megkísérlik hitelessé tenni arcukat.
A magyar politika intézményközi küzdelemből személyközi összecsapássá változott. Mindenki magáért felel és csakis magáért. Önmagával kell szembenéznie: lehet-e képviselő, tanár, bíró, pap, orvos, polgármester, egyetemi hallgató, sőt, pénztáros, rakodó, pincér, taxis, villanyszerelő a mai feltételek között? Nemcsak ember áll szemben emberrel, hanem az ember önmagával. Hogyan hagyhattam, hagyhattuk, hogy idáig fajuljanak a dolgok? Nemcsak a politikusoknak kell harcolniuk a hiteles arcukért, hanem valamennyi magyar választópolgárnak. A hatalom követeli, hogy mellé állj. A lelkiismeret és tisztesség, hogy ne tedd.

Az ellenforradalmi autokrata hatalom természete, hogy újabb és újabb háborúkat kezdeményez, most ötöt egy hónap alatt: hajléktalanok büntetése, CEU elüldözése, MTA megtámadása, „rabszolgatörvény”, támadás a független bíróságok ellen. Amíg a kezdeményezés nála, addig a hatalma biztos. Ám a házról-házra folyó harcban az ellenzék itt is, ott is átveszi a kezdeményezést. Hadházy Ákos százezreket mozgósít az európai ügyészség mellett. Felmorajlik az eddig néma parlament. Összeáll a fiatalok és az idősek szövetsége az utcán. Meddig? Az eddigi gyakorlat szerint néhány hétig, majd jön a csend. Másként lesz-e most?
...