Szerző: narancs.hu
2018.11.14.
„És ellenség lesz mindenki, aki kételkedni mer” – énekli az Akit a hazája nem szeret című új dalában Bródy János, akivel e hete számunkban készítettünk interjút. Már csak azért is, mert nemcsak új dalát nem sugározza a Magyar Rádió, de arról sem ad hírt, hogy legközelebbi koncertje december 10-én, az emberi jogok világnapján lesz. A persze nem nem véletlen egybeesés.
MN: Hogyan lehetséges, hogy rajtad kívül alig akad olyan országos hírű könnyűzenész, aki ilyen egyértelműen kiállna a szabadság eszménye mellett.
BJ: Manapság ennek a műfajnak olyan a szerkezete, hogy támogatás nélkül nem nagyon tud érvényre jutni vagy megszólalni egyetlen új előadó sem. Ennek pedig az a feltétele, hogy a politikailag értelmezhető gesztusoktól távol tartsák magukat a zenészek.
MN: Megéri pár százezer forintért nem politikusnak lenni? Egy kezdő zenekar legfeljebb ennyire számíthat az NKA-tól.
BJ: Az NKA-s támogatások alapja abból ered, hogy a szerzők jogdíjából jelentős összeget vonnak el. Csak a tavalyi évben több mint 2 milliárd forintot utalt át az Artisjus, ezért azt gondolom, hogy minden zenész nyugodtan fordulhat az NKA-hoz támogatásért. Nem érzékeltem, hogy az NKA politikai alapon szelektálna a pályázatok között, de a médiában való szereplés már elég jelentősen függ azoktól a szerkesztőktől, akiknek a főnökei elég jelentősen függenek a centrális erőtértől.
MN: Borzasztó aránytalanságok vannak. Demjén Ferenc koncertjét például 25 millió forinttal támogatják.
BJ: Nyilván előnyös helyzetben vannak azok a művészek, akik lelkesen kiállnak a Fidesz politikája mellett. Én nem tartozom közéjük, és csak addig maradok a színpadon, amíg az a közönséget érdekli. Már sokszor figyelmeztettek, hogy fogjam be a számat, mert ezzel csak ártok magamnak és a közönségem egy részét is elidegenítem, de azt hiszem, nekik sem a régi dalokkal van bajuk, hanem az újakkal. Közben úgy látom, hogy éppen az a baj velem, hogy én olyan maradtam, mint régen – az interjút teljes egészében az e heti lapban találják...
