A PÁRHUZAMOS VALÓSÁG - A MAGÁN-EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER KIÉPÜLÉSE

TÁRKI - TÁRSADALMI RIPORT 2018
Szerző: LANTOS GABRIELLA
2018.

1. Bevezetés Az állami egészségügy állapota és a szolgáltatás minősége a hétköznapi életben és a médiában is rendszeresen visszatérő beszédtéma. Nem véletlenül, hisz rengeteg embert érint. Ennek ellenére a GDP 5 százalékánál alig valamivel többet költenek rá. 

A magánegészségügyről azonban a legritkábban esik szó, csak csendben elkezdték használni az emberek. A középosztály tagjai anélkül járnak magánrendelőkbe, hogy sokat töprengenének azon, miért is kell az állami egészségügyre költött összegnek még a felét elkölteniük, ha gyorsan és jó körülmények közt akarnak gyógyulni. Ugyanis az a magánegészségügy, amelyik húsz évvel ezelőtt még a gazdagok luxusa volt, az elmúlt tíz évben a hétköznapi élet részévé vált. Az utóbbi időben pedig kezd rendszerré összeállni. Ez a tanulmány ennek a tízéves folyamatnak az eredményét mutatja be: az elemeiben ismerős, de struktúrájában ismeretlen magánegészségügy látlelete. 

Magánegészségügy már a 60-es években is létezett, a vezető elvtársnők Rotschild Klára Váci utcai szalonja után a szomszéd házban a nőgyógyászukat is felkeresték, ha látták, hogy a főorvos úr nyugati márkájú kocsija épp ott parkol. A szocializmus hiánygazdasága miatt később a lakásrendelők egyre szaporodtak. Budapesten és a nagyvárosokban sokaknak lett nőgyógyásza, fogásza, házhoz kijáró gyerekorvosa, később még plasztikai sebésze is. Ezekre azonban mind a praktizáló orvosok, mind a betegek az állami egészségügyet kiegészítő kisipari tevékenységként tekintettek. Az első komplex ellátást nyújtó intézmények csak a rendszerváltás után, az 1990-es években jöttek létre, a Kaáli Intézet után a Medicover, a Telki Kórház, a Budai Egészségközpont, több laborszolgáltató és diagnosztikai központ. 

Ezek azonban kezdeti elszigetelt próbálkozások voltak, egészen a 2008-as szociális népszavazásig. Akkor vált világossá, hogy bezárult az időkapu. Húsz évvel a rendszerváltás után a nagy elosztórendszerek strukturális átalakítását már nem fogadja el a magyar társadalom. Ez alatt a húsz év alatt nem akadt egyetlen szereplő sem, aki segített volna megértetni a közvéleménnyel egy közgazdasági egyszeregyet. Azt, hogy az egészségügyben gyors, olcsó és közelben lévő ellátást nem lehet egy időben nyújtani. Ezért dönteni kellett volna, mi igazán fontos, és miről hajlandók az emberek lemondani. Ez a szembenézés elmaradt. 

A szociális népszavazással az is világossá vált, hogy kevés munkavállaló alacsony összegű befizetéséből ezeket a mozdulatlan nagy rendszereket nem lehet európai színvonalon fenntartani (a felnőtt lakosság alig negyede fizet a minimálbérnél magasabb összeget az egészségügyi ellátásért – Lantos G., 2016b). Válság idején és azt követően pedig végképp nincs elég forrás. Mindez pedig azzal a következménnyel járt, hogy az egységesülő európai munkaerőpiac először az egészségügyi személyzetnek tudott visszautasíthatatlan ajánlatot tenni. Az állami egészségügyet ma három tagadás jellemzi: nem volt reform, nincs pénz, és nem lesz elég képzett munkaerő. 

Mindezektől függetlenül a választás kényszere ma is megvan. Dönteni kell arról, hogy a három, egy időben teljesíthetetlen feltétel közül melyikről mondunk le: gyors, olcsó vagy közeli legyen-e az ellátás. A magyar társadalom ebben a döntésében (is) rendkívül megosztott. Az egyik csoportnak az a legfontosabb, hogy olcsó (ingyenes) legyen. Az is jó, ha közel van. Hát, legfeljebb nem elég gyors. Ők azok, akik az állami egészségügyet használják. Az ő szempontjaikra figyelnek a politikai szereplők, pártállástól függetlenül. Legyen több pénz, és akkor minden jó lesz. Ha majd lesz pénz, minden rendbe jön. 

A másik csoport nem biztos, hogy ismeri a közgazdasági közhelyeket, de érzi, hogy nem kap gyorsan jó ellátást. Nekik pedig az idő pénz. Persze jó, ha a közelben van. Ok, legfeljebb nem olcsó. Akik így gondolkodnak, ők a magánegészségügyet választották. Mivel az ő érdekeiket nem képviseli senki, másodjára is belenyúlnak a pénztárcájukba, miután már befizették a tb-járulékukat – mások ellátására. Ahogy romlott az állami ellátás színvonala, úgy lettek egyre többen. Ha pedig bővül a kereslet, vele együtt bővül a kínálat is. Felnőtt és gyerek járóbeteg-ellátás, labor, diagnosztika, egynapos sebészet, szülészet, kórházi ellátás az életet nem veszélyeztető betegségekben, ápolás, rehabilitáció. Rövid idő alatt egész rendszerré állt össze a magánegészségügy. 

Az ezt a folyamatot vizsgáló tanulmány három részből áll. Az elsőben az állami költések szerkezetét és az így elért egészségnyereséget/veszteséget tekintem át. Majd a magánegészségügy iránti keresletet: tehát a betegek igényeit; végül pedig a kínálatot: a magánszolgáltatók típusait vizsgálom. Mivel ez a szektor eddig nem keltette fel az állami intézmények érdeklődését, ezért kevés publikált kutatási adat állt rendelkezésemre. A magánszektorban természetesen vannak a piaci trendeket figyelő szereplők, köszönet nekik a rendelkezésemre bocsátott adatokért... 

ITT OLVASHATÓ

SÚLYOS KORMÁNYZATI ELLENTMONDÁSOK: MEG AKARJA-E JAVÍTANI AZ ORBÁN AZ EGÉSZSÉGÜGYET?

MATERIA MEDICA BLOG
Szerző: RÉKASSY BALÁZS
2018.11.09.

Mi lesz a közfinanszírozott és a magánellátás sorsa? Hogyan lehet eredményesen kettéválasztani? Kell-e egyáltalán? És mi lehet mindebben egy ország vezetőjének a szerepe?

Orbán Viktor a kötcsei piknikbeli találkozóján tett kijelentése az egészségügyről mindenkit felbolygatott, aki az egészségüggyel foglalkozik, hiszen:

- a miniszterelnök az egészségügyről nem beszélt szinte soha, így érdekes, hogy az ő ingerküszöbét is elérte az egészségügyben tapasztalható stratégiamentes, és konzekvens építkező-, szakpolitika-mentes káosz.

- egy első számú vezető kijelentésének tartalma megszabja a jövő irányát, amely szerint a közfinanszírozott ellátás a magánellátástól ketté kell választani.

Mi az irány?

Mindenki elkezdett igyekezni és igazodni ehhez a kijelentéshez, és beleképzelni, hogy akkor most mi is lesz, a közfinanszírozott ellátást nyújtó intézményekben nem lehetnek ezentúl magánszolgáltatók? Mi lesz például a nagy értékű diagnosztikai, speciális sebészeti, mesterséges megtermékenyítést vagy egyéb egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó állami finanszírozásból élő, kvázi outsourced szolgáltatást nyújtó magáncégekkel? Hogyan fogja az állam azt a több tízmilliárd forint értékű eszközparkot pótolni, az ott felhalmozott és relatíve jól megfizetett szakmai tudást átvenni?

Ehhez képest homlokegyenest ellenkező az a Népszava által felfedezett, most készülő salátatörvény rendelet, amely kimondja, hogy amennyiben egy közfinanszírozott szolgáltató nem tudja megfelelőképpen biztosítani az adott közfinanszírozott szolgáltatást, úgy azt a magánegészségügyi szolgáltatótól is megvásárolhatja az állam.

Kézenfekvő a kérdés: most akkor mi is az irány? Együtt akar működni az állam a magánegészségüggyel, vagy sem? Egy centralista rendszerben, minden az állam kezében összpontosul, így természetes, hogy a miniszterelnök fejében az az elképzelés él, hogy az egészségügyi ellátást is neki kell biztosítania. De mi történik akkor, amikor a miniszterelnök megszab egy irányt, a jogalkotói apparátus pedig egy ezzel ellentétes törvényt készül elfogadtatni? Hogyan történhet ez meg?

...

ITT OLVASHATÓ

ÖN SZAVAZNA AZ ISTENI TÖRPÉKRE?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.11.11.

...Nagyon érdekelne, szerintem, önöket is, ha venné a bátorságot a Semjén brigád, és önállóan indulna választáson, kik szavaznának rá. Azt is jó lenne tudni, mert csak sejtésem van arról, hogy miért egyre kevesebb a katolikus Magyarországon, és ez összefügg-e a törpepárt semmit tevésével. Mert 2001-től az 5,5 millió helyett már csak csak 3,8 millióan mondják magukat katolikusnak, és még ennél is sokkal kevesebben járnak templomba. Még a papok is. Alig tudnak évente egy-két papot felszentelni, nem túl vonzó Isten segédjének lenni. A II. világháború után ötezer körül volt a világi és szerzetespapok száma, mára már csak kétezer; 15 év alatt a felére csökkent a heti rendszerességgel templomba járók aránya is, miközben 32-ről 38 százalékra nőtt azoké, akik soha nem látogatnak el vallási összejövetelekre.

Ha adva van majd’ négymillió katolikus, önök szerint ki miért szavazna a KDNP-re?

1. Azért mert hűen, következetesen képviselik a keresztény értékeket.

2. Azért mert pártként felkészülten, demokratikus módszerekkel, az embereknek a közügyekbe bevonásával irányítanák az országot.

3. Mindkettő.

Miért nem szavaznának rá a vallásos emberek?

1. Azért, mert a keresztény ember számára fontos értékek látványos vallási köntös nélkül is jelen vannak az erkölcsi tanításokban.

2. Azért nem, mert a KDNP sem nem keresztény, sem nem demokratikus párt, alapértékei közül éppen a legfontosabb hiányzik, az emberközpontúság.

3. Isten őrizz!

Szóval, bírná-e az emberek bizalmát a KDNP egy parlamenti választáson? Az enyémet soha. Azt gondolom, Semjénéket érdekei, a hatalom, a pénz, a sunyiság és a néppel szembeni tökéletes érzéketlenség löki a miniszterelnök karjaiba. Orbán Viktor az, aki ringatja a senkiháziakat. Csak néhány példát mondanék, pedig raktárnyit lehetne felsorolni, de annyit nem érnek, az időnk szent...

ITT OLVASHATÓ

AZ ORBÁNOK ÉS TRUMPOK SIKERÉNEK KULCSA A SAJÁT TÖRZSEK MEGSZERVEZÉSE

MÉRCE
Szerző: KREKÓ PÉTER ÉS JUHÁSZ ATTILA
2018.11.10.

Köszönettel tartozunk a Mércének és Pap Szilárd Istvánnak, amiért Magyarországon elsőként igyekezett összeszedett kritikát megfogalmazni az általunk is kedvelt és használt tribalizmus (törzsiesség) fogalommal kapcsolatban. Ez a vita fontos, épp annak érdekében, hogy tisztázzuk, mire lehet jó, mire nem az új törzsiesség fogalma. Bár Pap általában a tribalizmus-teóriával foglalkozott, írásában többször is egyértelműen utalt a témában megjelent cikkünkre, 
ezért szeretnénk röviden reagálni.

Abban egyetértünk, hogy a szóban forgó fogalom kidolgozottsága még korántsem tart ott, hogy teljes egészében megmagyarázza a világban szinte mindenhol emelkedőben lévő, jobb híján (új)jobboldali populizmusnak nevezett hullámot, és a demokráciák ezzel összefüggő válságát. Bizonyos globálisan tapasztalható párhuzamok (pl. tekintélyelvűség és identitáspolitika erősödése, a politika háborúként való felfogása, normális politikai viták eltűnése, a saját tábor demokratikus normasértéseinek elnézése, bátorítása) említésén túl nem is hivatkozunk ilyen kiterjesztett értelemben tribalizmusra, melyet egy Magyarországot és Lengyelországot összehasonlító kutatás fogalmi kereteként használtunk. Ugyanakkor épp e vizsgálat alapján azt is állítjuk, hogy a tribalizmus leíró és részben magyarázó megközelítésként jóval ígéretesebbnek és adekvátabbnak látszik a jelenkori politikai folyamatok vonatkozásában, mint például az agyonhasznált és túlságosan tág értelmű populizmus.

Az alábbi néhány pontban emellett érvelünk, Pap Szilárd István egyes megállapításaival vitatkozva:...

ITT OLVASHATÓ

A KRÍZISKEZELÉS NEHÉZSÉGEI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.11.11.

A kríziskezelés nehéz dolog, sokszor írtam már róla itt is, mennyire hajszálvékony határon egyensúlyoz az ember, mert a gyereket nem hagyhatja bajban, ő nem tehet semmiről, ám a szimpla segítség könnyen erősítheti tovább a „tanult tehetetlenség” érzését. Amikor teljesen logikusan a kérés teljesítése azt az üzenetet hordozza: kérj, és adnak. Oldd meg így a problémáidat.

Ám ez így zsákutca, mert nincs benne a motiváció másra, csak a kérésre, ebben teljesedik ki aztán a kreativitás, keresve az online térben újabb és újabb szervezeteket, jótét lelkeket, akik megoldják majd az illető gondját.

Akkor nyilván nem kell adni semmit….. gondolhatják most sokan. Mozduljon meg az illető, keressen lehetőséget, dolgozzon, menjen, és aztán majd meg tudja oldani a gondjait. Maga is. Önerőből.

Csak az a baj, hogy a generációs szegénység, melyben krízishelyzetek sorjáznak végig az életükön, az nem így működik. Az nem olyan, hogy valaki ül, és nincs egy vasa sem, közben a gyerek beteg lesz, és kellene pénz a gyógyszerre, ő meg a fejéhez kap, mondjuk így: „hú, ezt nem így kellett volna….hanem tanulnom kellett volna, 10 éve, hogy legyen egy rendes szakmám, akkor most nem a közmunkán ülnék, annyi pénzért, amennyiből sosem jövök ki a hónap végéig…és lám, most itt a beteg gyerek, és nem tudom megvenni a gyógyszert…Hm… akkor most az a megoldás, hogy gyorsan beiratkozok egy tanfolyamra, hogy legyen szakmám, aztán meg elmegyek, családostól, és keresek munkát ott, ahol van, és ezután nem lesz gondom…milyen hülye voltam, hogy ez eddig nem jutott eszembe!”

Sokan azt hiszik, ez így mehet. Számtalanszor megkapom még ma is a „miért nem mondod meg nekik, hogy…” kezdetű ötleteket. Mintha ennyin múlna. Nagyon nehéz megértetni az átörökített szocializációt. Hogy amit a családból kapnak, az mennyire beépül…. és merre mutat. Az intézményrendszer pedig a szülők generációjával sem volt sikeres. De még a nagyszülőkkel sem.

Az életkörülmények megváltoztatásához, az életútjuk mássá tételéhez idő kell, és fejlesztés. Segítség, és lehetőség. Pont azok a képességek vesztek el valahol a generációk óta formálódó túlélési stratégiákban, amelyek ehhez kellenek. A hosszú távú gondolkodás, az erőfeszítés, az önbecsülés, az abban való hit, hogy képes lesz rá, az akarat a másfajta útkeresésre, az akadályok leküzdésére.

A krízishelyzet sajátossága pedig az, hogy most van, és azonnali megoldást igényel. Nem lehet hagyni, pláne nem, ha a gyereket érinti. Aki nem tehet a szülő életútjáról. Aki csak elszenvedője ennek az egésznek, miközben benne él, és magáévá is teszi a túlélési stratégiákat. Ez hozza azt az ördögi kört, amit úgy hívunk: átörökített nyomorúság.

Ezért hiszünk mi a fejlesztő segítségnyújtásban, amikor segítünk, lehetőségekkel, mentorálással, hogy értse az illető, van kiút, mi segítünk, de ehhez az ő aktivitására is szükség van. És így sem egyszerű, lassan megy át a hatás, sok visszatérés, kudarc, újrakezdés van, mire elindul végre a folyamat, amikor érezzük, na, talán most…De van, hogy egyszerűbb visszarendeződni, mint tenni bármit, valahonnan jön valami könnyű pénz, vagy egy ígéret, és a következő krízishelyzetig nem látjuk az illetőt. Aztán persze jön, ígérget, és nehéz azt mondani: így nem fog menni, most ne várj segítséget.

Ráadásul azt is megértettük, hogy mi, kívülről nem vagyunk jó pozícióban ehhez. A döntések meghozatalában a helyi közösségre kell támaszkodnunk. Akik ott élnek, benne a problémában, és tudják a háttér-történeteket. De mennyire nehéz ez is! Akik maguk is érintettek, nekik még szolidárisnak is kell lenniük a többiekkel. Az igazi eredményünk, amikor a segítettből magából is segítő lesz. Mikor félre tudja tenni valaki a saját érdekeit is, másokért. Mikor viszonyítani tudja a saját baját a másikéhoz.

A közösségnek magának kell kialakítania a saját szabályait. Régóta dolgozunk már ezen, és az eredmények is egyre biztatóbbak. Igaz, ahol a legeredményesebbek vagyunk, ott komplex hatással tudunk dolgozni, átfogva az élet minden területét. Itt a legerősebb az aktivitás is.

A többi településen, ahol pl. nem tudunk munkalehetőséget adni, ott nehezebb nekünk is. Mert miben érzékelhetjük az aktivitást, a motivációt? Nyilván itt is a gyerekre fókuszálunk, és az iskolába járás, a tanuláshoz és a közösséghez való viszonyulás az alap. És próbálunk tájékozódni, merre tudna lépni a szülő, milyen segítségre van szükség ehhez.

Persze ez így leírva nagyon szépen hangzik. A valóságban minden krízishelyzet teljesítése mögött hosszú mérlegelés áll….mert előre szeretnénk mozdítani a helyzetet.

Az alapítványt a településeken leginkább a pedagógusainkon keresztül érik el a családok. A másik csatorna a facebook, ahol szintén sok kérés befut. És persze a rendszeren belül is, a családsegítő, vagy más intézmény jelzésével.

A szülőkkel szeretjük ezeket intézni, de van, hogy a gyerek jelentkezik. A héten az egyik kollégám tett az asztalomra egy levelet. Gyerekírás, nehezen összekötött betűk, játékot kér, meg nadrágot, meg zoknit, fiúsat, meg cipőt (ott a méret is, 32), meg pulóvert. És odaírja még, hogy külön zsákba kéri. Ezt nem nagyon értjük…. vajon mi lehet mögötte? Hogy ne vegyék el tőle? Mondhassa, hogy ez csak az övé? Valószínű…

Nyilván hűl az idő, és nincs megfelelő ruhája. Hát kér. Feltehetően, mert otthon is ez a minta. Ezért fogott ceruzát, papírt. Ezen kell változtatni. Hogy ne ezt örökítsék tovább. Hanem egy másfajta viszonyulást. Az élethez. A szükségletekhez. A célokhoz. De milyen nehéz ez! Mert egy gyerek kér….aki nem tehet semmiről.

Mindig azt szoktam mondani, hogy mi a következő generációért dolgozunk….de a mostanival. A gyerekekért, de a szülőkkel is. Egyénekért, de a közösséggel is. E nélkül nem fog menni. Ebben teljesen biztos vagyok.

ITT OLVASHATÓ

AZ ELLENZÉKI POLITIKA A NACIONALIZMUS CSAPDÁJÁBAN

1000 A MI HAZÁNK
Szerző: HaFr
2018.11.11.

Sok más egyéb mellett, amit a blogban visszatérően érintek, az ellenzék terméketlenségét betonozza be az is, hogy a gondolkodásuk (ami inkább csak fogáskeresés a rezsimen) a közkeletű véleményekkel szemben maga is a nacionalizmus csapdájában vergődik. Márki-Zay most alakult egyesületének elnevezése (Mindenki Magyarországa) csak egy példa arra, ahogy a "magyar" téma nem ereszt. Az újabb ellenzéki mozgalmak stratégiai kérdésnek tartják a magyar jellemzők explicit reformját a magyar lényeg fideszes értelmezésével (az etnicizmussal) szemben. Sőt, a XXI. századi pártot leginkább az teszi szerintük (lmp, Momentum, Jobbik), hogy az ideológiákon "túllépve" centrista magyar politikát folytatnak. A probléma az, hogy azon túl, hogy a fideszes értelmezést nem tartják jónak, semmit nem sikerült a "magyarság" új értelmezéséből felmutatni, nemhogy bevezetni a politikába.

A magyarsággal operálni (ebben az értelemben) ugyanis eleve hibás. A "magyar" értelmezése a politikában elhanyagolható eséllyel tudja áttörni az etnicizmus falát, és amennyiben az ellenzék ki nem mondott módon rabja marad ennek a felfogásnak, máris nem tud mit kezdeni - "nemzeti alapon" - nemcsak a konkrét ügyekkel, mint a kerítés, a székely autonómia, az EU-integráció, a "családpolitika", vagy általában azok a kérdések, amiket a Fidesz a "nemzeti" jelzővel ruház fel, hanem elsősorban nem tud saját narratívát fejleszteni és saját definitív ügyekkel előállni, amelyekkel reménye lehetne kinőni az etnicizmus árnyékából. Ami egységesen összeköti ezért mai ellenzéki pártokat és mozgalmakat, az a végtelen korlátoltságuk, szellemi igénytelenségük, amellyel - és a nyomukban járó abortív eszközökkel: tüntetgetés, választási "összefogás", TV-interjúk, esetenkénti népszavazási kezdeményezések -- szerintük át lehet verekedni magukat a túlsó partra. Nem lehet...

ITT OLVASHATÓ

AJJAJ

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.11.10.

Azt olvastam, hogy Donald Tusk nagy tapsot kapott, amikor ezt mondta:
"Aki le akarja cserélni a liberális demokráciát, az nem kereszténydemokrata."
Nekem volna egy kérdésem. Ha valaki nem akarja lecserélni a liberális demokráciát, akkor az kereszténydemokrata? Bocsánat, van még kérdésem. Ha én nem szeretnék kereszténydemokrata lenni, akkor le kell cserélnem a liberális demokráciát? És ha én mondjuk nem akarom lecserélni a liberális demokráciát, akkor azért lehetek mondjuk muzulmándemokrata vagy mindenképpen kereszténydemokratának kell lennem? Valamint még azt szeretném tudni, mi a helyzet a buddhistadmokratákkal, a sintoistademokratákkal és a taoistademokratákkal? Meg még azt is, fejlettebb-e a népidemokrácia, mint a szociáldemokrácia? És ezekhez hogyan viszonyulnak a szabaddemokraták? És hogy mi a különbség a fiataldemokraták és a nácidemokraták között? Erre a legutolsóra kapásból tudom a választ: semmi.
Ha különféle demokráciák vannak, akkor lehetséges egyáltalán foglalkozni a demokráciával mint olyannal?
Miért nem gondolt bele még soha senki, mi a fene köze van egy vallásnak a demokráciához? Vagy netán azt képzelte a kereszténydemokrácia névadója, hogy aki keresztény, az azért erősebben demokrata, mint egy nem keresztény? Netán az igazi demokrácia egyben keresztény, aki nem keresztény, az nem is igazi demokrata? Mellesleg ha már a vallásokkal kell összerakni a demokráciát, akkor a buddhistát sokkal inkább el tudom képzelni mint a "legértelmesebb" vallást (ez természetesen csak az én véleményem, bár buddhista sem vagyok).
De a legérdekesebb kérdésem csak most következik. ha Donald Tusk ezt a mondatot a csúti futballistának címezte, az azt jelenti, hogy ez a primitív túltáplált igazából kereszténydemokrata, csak most elbitangolt a nyájtól? És akkor most éppen nem kellene befogadni, pedig különben kereszténydemokrata volna?
Itt most inkább abbahagyom a kérdéseket. Mielőtt tovább lépnék a logikai láncon. És eljutnék a végeredményig.
Hogy ugyanis miért is nem zárják ki. Honnan?

...

ITT OLVASHATÓ

EZÉRT KELL VALÓJÁBAN KÖLTÖZNIE A CEU-NAK

24.HU - VIDEO24
Szerző: KERNER ZSOLT, SZÁSZ ZSÓFIA
2018.11.11.

A CEU körüli ügyek egyre bonyolultabbak, és a kormánynak érdeke is, hogy ez így legyen. Így ugyanis nehezebb megérteni, hogy akkor most elüldözték az egyetemet, vagy magától ment el. Elmagyarázzuk, mi az igazság.

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

EGY ELMÉLET, AMI SZERINT MINDENKI FÉLREÉRTI, HOGYAN IS MŰKÖDIK A PÉNZ

INDEX
Szerző: CSURGÓ DÉNES
2018.11.11.

Ha le akarjuk butítani a világ politikai vitáit, akkor a nagy részük végső soron arról szól, hogy az államnak milyen problémákat kellene megoldania és arra mennyi pénze van, honnan szedi össze azt a pénzt, vagy hogy miért X-re költi az értékes adóforintokat, miért nem Y-ra vagy valami másra? Stadionok helyett miért nem kórházakat fejlesztünk a drága adóforintokból? Miért a hadseregre mennek az értékes és véges adódollárok, miért nem arra, hogy mindenkinek legyen ingyenes egészségügyi ellátása?

Megengedheti-e magának egy állam, hogy a jövő generáció terhére eladósodjon azért, hogy most ezt meg azt kifizesse? Miért hagyta ez vagy az a felelőtlen politikus, hogy eladósodjon az állam és óriási lyukak legyenek a költségvetésen? Miért nem szedünk több adót ezektől vagy azoktól, hogy aztán több pénzünk legyen arra költeni, amire sokaknak szüksége van? Egy elég unortodox, de egyre népszerűbb és befolyásosabb közgazdasági elmélet szerint ugyanis

EZEKNEK A VITÁKNAK NINCS TÚL SOK ÉRTELMÜK, LEGALÁBBIS ÚGY, AHOGY MOST LEFOLYTATJUK ŐKET, MERT A KORMÁNY (HA TELJESÜLNEK BIZONYOS FELTÉTELEK) VALÓJÁBAN SOSEM TUD KIFOGYNI A PÉNZBŐL.

Ez az Egyesült Államokból induló nézet, a modern monetáris elmélet azt tartja, hogy nagyjából minden, amit a költségvetésről, államadósságról, az adókról, sőt, a pénzről gondolunk, teljes félreértés. Az elmélet pedig ugyanúgy megtalálja rajongóit a Wall Street befektetői között, mint Bernie Sanders magukat nyíltan szocialistának nevező támogatói között. Sőt, az elmélet “atyja”, Warren Mosler a Wall Streeten szedte meg magát, anyja, Stephanie Kelton pedig Bernie Sanders gazdasági főtanácsadója volt. Képviselői pedig a tudományos élet perifériáról a figyelem középpontjába és a legbefolyásosabb lapok hasábjaira kerültek...

ITT OLVASHATÓ

SAJNÁLHATJA, HA NEM VETTE ÉSZRE, HOGY A MAGYAROK A LEGJOBBAK

QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.11.11.

A ma száz éve véget ért első világháborút mindjárt egy nagy stratégiai hibával kezdte a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia. A monarchia 1,8 milliós serege rövid idő alatt csaknem egymillió embert veszített halál vagy sebesülés miatt. A magyar huszárok azért megtették az oroszok ellen, amit csak tudtak: a limanovai csatáért a lengyelek a mai napig hálásak.

Az 1914. június 28-i szarajevói merénylet csupán a szikrát szolgáltatta a puskaporos hordóhoz, azon a nyáron egyszerűen szinte senki nem akart békét. A fővárosokat ellepték a lelkes fiatalok, akiknek a háború olyan izgalmasnak tűnt, mint valami újfajta játék. Mire a nyár véget ért, a legtöbb ország hadban állt egymással, mozgósította haderejét, katonáik szeretteiktől búcsúzkodtak a vasútállomásokon. A nagy kaland azonban legkésőbb a harcmezőkön véget ért, és a véres valóság mindent megváltoztatott...

ITT OLVASHATÓ

EGÉSZ EURÓPÁBAN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ LEZÁRÁSÁRA EMLÉKEZTEK

444
Szerző: BOROS JULI
2018.11.11.

Az egész kontinensen a fegyverszünet 100. évfordulóját ünnepelték. A párizsi Diadalívnél megjelent Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Angela Merkel is, de megemlékezést tartottak többek közt Brüsszelben és Londonban is. Képek.

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

ILYEN HELYEKEN NEM KELLENE EMBEREKNEK ÉLNI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Bandi Republic
2018.11.11.

Akárhonnan nézem, lassan mégis november közepe van, és kellemes őszi meleg ide, klímaváltozás oda, azért mégis korán sötétedik és egyre hidegebb van. De akkor mit szóljanak a Skandináviában élők? Kiderül, mit szólnak, miként az is, micsoda ingerözön éri az embert kilépve az „ismert világból”, végül megkóstoljuk a papírban sült csirkét is.

Mi az a SAD? Nos, a seasonal affective disorder a depresszió egy formája, jellemzően télen érkezik, amikor sokat van sötét. Pláne északon. Pedig még Svédországban is elbízhatja magát az ember a teleket illetően, hogy aztán nagyot koppanjon – derül ki Bandi Republic írásából.

„A seasonal affective disorder a depresszió egy formája. a legtöbben télen szenvednek ettől a jelenségtől és semmilyen kóros hangulatingadozást nem tapasztalnak az év többi részében.

A szezonális depresszió tünetei: sok alvás, nehéz reggeli felébredés, energiahiány, koncentrációhiány, rosszkedv, hizlaló ételekre való vágy, szexuális késztetés-zavar. Az SAD komolyabb lelki betegségbe, klinikai depresszióba is könnyen átcsaphat.

A 7 éves lányom a minap ébredés után kinézett az ablakon és megkérdezte: – Most este van?

Svédországról mindenkinek egyből a durva telek jutnak eszébe – na jó, 2018-ra a magyar gyűlöletpropaganda a migránsokat felhozta az első helyre. a viszontagságos skandináv időjárás azonban már évtizedek óta az emberek fejében van, és ez még nagyon sokáig így is marad. (…)

Meg is lepődtem az első Stockholmban megélt telemen, hogy mennyire enyhe volt. Nagy hideget szinte egyáltalán nem tapasztaltam, a hó sem volt vészes, bár azt én kifejezetten szeretem.

Nagyon ritkán ment a hőmérséklet -10 fok alá, és akkor is csak néhány napra. A magyar koordináta rendszeremben egyáltalán nem tapasztaltam kiugró dolgokat az itteni téllel kapcsolatban. Ráadásul a júniusi 7 fokhoz képest a januári -3 nem is volt olyan nagy különbség…

Hamar el is bíztam magamat, és meggyőződésemmé vált, hogy mindenki hülye, aki az itteni telekre panaszkodik. Semmi vész! – gondoltam naivan akkor.

A második tél sem viselt meg, tartott még a friss bevándorlói lendület. A harmadik télen februárban elutaztunk egy hétre Marokkóba, a következő évben pedig Tenerifére. Nagyon jól esett feltöltekezni februárban meleggel és napsütéssel.

Az ötödik télen viszont úgy alakult, hogy sehová sem utaztunk. Februárra be is kopogtatott nálam a szezonális depresszió. Továbbra sem a hideggel volt gond, hanem a fény hiányával.

Már önmagában is elég nagy gond, hogy extrém rövidek a nappalok az északi szélesség 59,3 fokán, de azok az órák is leginkább nyomasztó szürkeségben telnek.

A leginkább sokkoló élményem az volt, amikor egyszer januárban eltöltöttem egy hetet Reykjavíkban és környékén. Emlékeim szerint délelőtt 11-ig korom sötét volt, és délután 2 után szintén. Ráadásul iszonyat hideg...
ITT OLVASHATÓ

MASSZÍV TÖMBBÉ ÁLLT ÖSSZE A FIDESZ

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: T. R.
2018.11.11. 

Egyetlen hónap alatt visszaszerezte az összes, korábban elbizonytalanodott szavazóját a Fidesz, miközben az ellenzéket még megbénítja a fél éve bekapott ütés. Hogy állnak most a pártok és mi a magyarázata a harmadik kétharmadnak? Ez a hvg.hu heti politikai összefoglalója.


- Orbán Viktor fellélegezhet, hisz az Európai Néppárt csúcsjelöltje Manfred Weber lett.

- Mindenki más is fellélegezhet, hisz a kormány nem csukja be az internetet.

- De tüntetni nehezebb lesz az ellenzéknek. Nemzeti ünnepeken, gyásznapokon csak állami megemlékezést lehet tartani az összes fontos, szimbolikus helyszínen.

- Habony Árpád Ripostja pedig már ott tart, hogy magyar embert uszít magyar ellen, a hajléktalan lett az új migráns.

Ezekről is szólhatna heti összefoglalónk, de inkább arról fog, hogy mit műveltek már megint a közvélemény-kutatók, ki hogy áll most, és miként függ össze mindez az áprilisi választásokkal. Az összes nagy kutató publikálta az októberi pártpreferencia-mérését, a Medián a HVG megbízásából, de ismertek a Závecz Research, a Publicus, a Nézőpont és az IDEA számai is.

A Medián szerint a Fidesz egyetlen hónap alatt visszaszerezte az összes, korábban elbizonytalanodott szavazóját, az összes megkérdezett körében 45 százalékon, miközben a Jobbik 8, az MSZP 6, a DK 5, a Momentum 3, az LMP 2 százalékon. A Fidesz fölénye mindenkinél stabil, de a mérések között igen jelentősek a különbségek. A Political Capital szerint ez arra utal, hogy a törzsbázis mellett jelentős azoknak a száma, akik csak lazán kötődnek a párthoz.

A PC másik megállapítása az, hogy a Jobbik májushoz képest komoly veszteségeket könyvelhet el, az LMP pedig mind a négy intézetnél csupán 2 százalékon áll. A belső feszültségekkel, kilépésekkel terhelt pártoknál tehát folyamatban van a szavazótábor lemorzsolódása. Érdekesség, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt az IDEA-nál előzi az LMP-t. Megállapítható az is, hogy a legkisebb pártok terén az állandóság a jellemző. A Mi Hazánk eddig nem tudott profitálni a Jobbik gyengüléséből...

ITT OLVASHATÓ

GÁRDISTAPÁRT

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.11.11.

Rövid leszek és tömör: meg vagyunk mentve, hajjaj. Borzalmatosan meg vagyunk mentve. Ha jobban meg lennénk, tán túl sem élnénk, de ez a mostani is meg fogja viselni a szervezetünket. Új párt alakult ugyanis, ami majd minden gondot levesz a vállunkról. Illetve, talán nem is a miénkről, hanem a kormányéról, de az ország, a népe, a kormánya szerintük: egy.

Nagyon egy. Azt mondjuk nem értem, mi szükség van arra, hogy ezt a kormánypárton kívülről tegyék, illetve dehogynem értem, mindjárt meg is magyarázom. Csak előbb lássuk magát a hírt, úgy, ahogy az az MTI-ből kipattant:...

ITT OLVASHATÓ

A LEHETETLEN MEGKÍSÉRTÉSE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BÓTA GÁBOR
2018.11.11.

A láb nélküli fiatalember egyenrangú partnerként keringőzhet.

Frenák Pálnak persze neki lehet menni, akár a fejét lehet követelni, hogy már megint mit művel a W_all című új produkciójában a Trafóban. Azt csinálja, amit általában mindig, amire ezúttal a cím is utal, falakat lép át, tabukat döntöget, szereplőket vesz rá, hogy lépjék át korlátaikat, akár vetkőzzenek ki önmagukból, vagy netán, amikor épp ezt hisszük róluk, ekkor nagyon is igaz önmagukat adják.

Számomra ezúttal a produkció legmeghökkentőbb és leggyönyörűbb jelenete, amikor egy láb nélküli fiatalember, Kónya Tamás, díszes frakkban, trégeren (díszlettartó) fellógatva, görgők segítségével szinte besuhan a színpadra, ahol nagyestélyi ruhás nő várja, akit elegánsan meghajtva a fejét, gáláns karmozdulattal, felkér táncolni. Keringőznek mind gyorsabban és gyorsabban. Arcukon ott a mámor, a gyönyör, összesimul a testük, férfi és nő szinte eggyé olvad. A férfi, így felfüggesztve, éppen olyan magas, mintha lábai lennének. Egyenrangúan táncolhat, kölcsönösen örömet adnak egymásnak.

Én is beszéltem olyannal, akit ez a jelenet felháborított, miközben szerintem csodálatos. Nem lehet megjátszani azt a gyönyört, ami ott volt a fiatalember arcán. Kár kiakadni azon, hogyan lehet ezt vele megcsinálni, mert ő ezt nyilvánvalóan önként, sőt kedvvel vállalja, és élvezi. Számunkra pedig ott van ebben a lehetetlen megkísértése, az álmok álmának megvalósulása, és az, hogy soha, de soha nem szabad feladni. Szép ez. Hátborzongató is, nem tagadom, önvizsgálatra is késztet, hogy mi milyen vélt vagy valós testi, lelki fogyatékosságunkkal merünk szembenézni, és esetleg tudunk-e belőle erényt kovácsolni, netán magunk előtt is emancipálódni.

Frenák általában nem kíméli a nézőt. Olyan, mint a jó sebész, gyakran sebeket vág, bizony akár tapicskol, matat bennük, de aztán igyekszik bevarrni, gyógyítani. Festői színpadi képei, rafináltan látványos világítási effektusai, melyekkel fantasztikusan tud testeket kiemelni a térből, vagy akár a pillanat tört része alatt el is tüntetni, felkavaróak ugyanúgy tudnak lenni, mint engesztelőek. Rendszerint van egy fő díszletelem, egyben kellék is, ami központi szerephez jut. A Fiúkban ilyen például több felfüggesztett kötél, a Birdie-ben egy monstruózus fémszerkezet, a Lutte-ben pedig állati pórázon tartva mozognak emberek, elég szemléletesen kifejezve, hogyan is bánunk egymással. A HIR-O-ban bambuszrudak töltenek be temérdek funkciót: a zsinórpadlásról hirtelen leeresztve sűrű erdőt képeznek, de válhatnak szinte táncpartnerré, pörögnek-forognak velük a szereplők, magukhoz szorítva vagy éppen eltaszítva az élőlényként megmozgatott rudakat.

Ezúttal magasított tornamatracok kerülnek sokfunkciós szerepbe. Úgy is indul a produkció, hogy szélsebes iramban ezekre vetődnek a szereplők, hátukra, hasukra, oldalukra pattannak más-más pozícióban, gyakran a többieket a levegőben keresztezve.
Frenák mindig is használt akrobatikus elemeket, merész ugrásokat, levegőben zajló mutatványokat, szereti, ha szereplői a szó szoros és átvitt értelemében is a magasba törnek. És nagyon épít a személyiségükre, nem egyen-lépéseket erőltet rájuk, hanem belőlük bontja ki a közlendőjét, társalkotókká avatva őket. Mozgássérültekkel azért is képes bámulatos érzékenységgel bánni, mert 9 esztendeig foglalkozott velük. Az pedig tudható, hogy siketnéma szülők gyerekeként látta meg a napvilágot, ezért is vált számára annyira kiemelten fontossá a mozgás kifejező ereje, a gesztusok nyelve. Izgalmas, hogy a produkcióiban különböző országokból érkezett, egészen eltérő embereket hoz közös nevezőre. Mázló Tímea például siketnéma színésznő, aki magnófelvételre tátogva, intenzív mozgással dalra fakad, így ő is valami olyat csinál, amire elvileg nem képes, de hát megtapasztalhatjuk, hogy tulajdonképpen mégiscsak. Esterházy Fanni, Lőrincz Emma és Maurer Milán hozzák azt a bonyolult eszközrendszert, és azt a robbanásig feszülő átéltségi fokozatot, ami a Frenák Pál Társulatban szinte mindennapos. Maurer ezt a direkt számára készített Milán című produkcióban kiemelten is megmutathatta. Deák Zoltán és Polgár Emília az Uray Péter szellemisége által meghatározott sepsiszentgyörgyi M Stúdió művészei, amely inkább nevezhető mozgásszínháznak, mint táncegyüttesnek. Mellettük ott van az Írországból érkezett Eoin Mac Donncha, az amerikai Benjamin R. Jarrett és a portugál Anibal dos Santos. Ilyen sokarcú, sokrétű társulat jut közös nevezőre. És lerí róluk, hogy az alkotófolyamat közben megszerették egymást. Ez az igazi multikulti, amit sajnos mostanában nem ritkán szitokszóként használnak, de, hogy ennyire másféle emberek szót értenek, létrehoznak valami jót, úgy, hogy megmarad, sőt kibomlik az egyéniségük, az lenyűgözően szép...

ITT OLVASHATÓ

A TÉRERŐ SZABADSÁGA - AZ ON THE SPOT AZ OKOS VILÁGRÓL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2018.11.11.

Az On the Spot idei, kilencedik évada az okos világról szól. Az elképesztő technikai fejlődés megváltoztatta a mindennapi emberi kapcsolatainkat, az internet, az okostelefonok dömpingje ősi kultúrák fennmaradását veszélyeztetik, vagy épp kultúrákat mentenek meg. Az emigrációban élő XIV. dalai láma tanításait már a neten is követik hívei, és egy mobilapplikációval a tibeti szótár is letölthető. A világ harmadik legnagyobb bádogvárosában, az indiai Dharavi nyomortelepén a jövőt a világháló jelenti. Az On the Spot filmespárosát, Cseke Esztert és S. Takács Andrást arról is kérdeztük, mi lesz velük azután, hogy felmondtak nekik a hazai közszolgálati televíziónál.

A budapesti Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválra is beválogatták az On the Spot Edith Eva Egerről szóló filmjét. Az idén 92 éves magyar származású nő Kassán született, 1944 tavaszán édesanyjával és nővérével együtt deportálták Auschwitzba. Anyjukat Mengele a gázkamrába küldte, de a két lány túlélte a haláltábort. A háború után Amerikába emigráltak. Edith később pszichológus lett, és súlyosan traumatizált betegeket gyógyít még ma is. Sorsáról és a múlttal való szembenézésről írta világhírű könyvét, A döntést, amelyet a The New York Times is méltatott. Az On the Spot kéttagú stábja – S. Takács András és Cseke Eszter – San Diegó-i otthonában kereste fel az idős terapeutát. A portréfilmet tavaly mutatták be a Duna Televízióban, az On the Spot: Az ellenség gyermekei című évadában.

Látta ezt a filmet a sorozat másik szereplője, Máté Gábor is, a Kanadában élő magyar orvos, aki szintén szerepelt az egyik epizódban. Ő Budapesten született 1944-ben, a náci megszálláskor két hónapos volt, s anyjával svájci védett házba kerültek. Az asszony tudta, hogy a szörnyű körülményeket gyermeke nem élné túl. Az utcán egy ismeretlen keresztény nő kezébe nyomta a csecsemőt, és megkérte, vigye el a rokonaihoz, mentse meg a kisfiát. Gábor és családja életben maradt. Ötvenhatban vándoroltak ki Kanadába. A portréfilmben Máté Gábor arról is beszélt, hogy nagyapja Kassán volt orvos. Amikor megtudta, hogy a nácik elviszik őket, megmérgezte magát. Orvoskollégái megmentették az életét. A nagypapát ezután Auschwitzba deportálták, és meggyilkolták...

ITT OLVASHATÓ

NYILVÁNOS ELŐADÁSOKAT TARTANAK, KÖZÖNSÉGET TOBOROZNAK, ÚGY TERJESZTIK AZ OSTOBASÁGAIKAT, KÖZBEN RÉMÜLETES MAJOMPOFÁKAT VÁGVA, RENDŐR MEG SEHOL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- EZERÉV BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.11.11.

...Szeretném mégegyszer leszögezni (valószínűleg nem utoljára), egy legendakör közepén vagyunk. Mondákat, regéket, mindenféle meséket ismerünk arról az eseményről és annak koráról, amit hosszú ideje „honfoglalásnak” tódítunk. Azt nem tudom megmondani, hogy mennyi ideje nevezzük annak, minthogy legalábbis nekem nem sikerült megállapítanom, ki és mikor használta először ezt a szót. Anonymus – akinek minden felületes félművelt tulajdonítja – a Gesta Hungarorumban legalábbis bizonyosan nem (a iunctio, item occupatio szavak nem találhatók a műben, a hozzá kapcsolódó hon formájú és jelentésű magyar szó meg egyszerűen nem létezik a latinban, a domumnak nincs köze a honhoz). Sem a hét vezérről, sem Árpádról, sem az általuk véghezvitt vérszerződésről, valamint a honnak az ő elfoglalásáról nincs semmiféle adatunk, nemhogy hiteles, még következtetés útján elérhető sem. Nem győzöm hangsúlyozni, ezt nem én állítom, ezt minden történész tudhatja, ha csak egyszer vette magának a fáradságot a források átnézésére: az időszámításról való mai ismereteink alapján számolt IX. század végéről semmit nem tudunk. Mégegyszer: semmit, sem a tudottnak hazudott eseményekről, sem az azokban résztvevő személyekről.

Mire használja a magyar történetírás ezt a linkséget? Még lehetetlenebb linkségek terjesztésére, amiknek természetesen a rombolás az alapja, mindennek a szemétre dobása, annak a kevésnek elsősorban, ami használható a tudomány eredményeiből. A teljes finnugrisztika kisöprésére (amit nem kisöpörni kell, csak körültekintően módosítani), és nem utolsó sorban arra, hogy „bebizonyítsák”, a magyar az egész emberi kultúra alapja, itt született minden a földművességtől a kézművességen át a matematikáig és csillagászatig, mert a Kárpát-medencében már az időszámítás előtt 9000 évvel is sajtot készítettek, mi vagyunk Európa legősibb lakói, az összes európai nyelvnek a magyar az alapja… baromi, na – mindezt jegyzett „történészek” bírják leírni, és nem sül ki a szemük. Ami hagyján, de nyilvános előadásokat tartanak, közönséget toboroznak, úgy terjesztik az ostobaságaikat, közben rémületes majompofákat vágva, rendőr meg sehol. Holott bilincsben kellene elvinni őket. Mindez miért? Mert a különben semmi módon nemlétező ezeréves államiság hazugság sorozatának szüksége van egy kiinduló hazugságra, valamire, amiről a mindenre kapható, puhagerincű „tudósok” azt képzelik, mondhatnak bármit, úgy sem lehet ellenőrizni.

De a legförtelmesebb az egészben az az eseménysor, ami a vérszerződéssel kezdődik, azaz egy barbár, azon belül is primitív és gusztustalan aktussal – ezt már tényleg megtaláljuk Anonymus-nál, erre már az ő korában is szükség volt. Erek felvágására és vérivásra, úgy is mint szent és magasztos aktusra az örök hűséget illetően – na mihez, azaz bocsánat, kihez? Hozzájuk. A saját ivadékaik hűségére mindétiglen, hogy őket sose feledjék. Ezzel megalapozták a magyar arisztokrácia ezeréves uralmát. Vérivással.

Ne tessék azt mondani, hogy akkor ez volt a szokás. Itt Ázsia szélén esetleg, de például az ugyancsak mondabeli Arthur király lovagjai kerekasztal körül ültek, az angol mentalitásnak megfelelően (lásd „demokrácia”), és nem egymás vérét itták. Úgy különben körülbelül 400 évvel a mieink „vérszerződése” előtt.

Már csak egy kérdés maradt: így volt valahogy?

Éppen lehetett.

ITT OLVASHATÓ

10 VÁROSI LEGENDA A HAJLÉKTALAN EMBEREKRŐL, AMELLYEL JÓ VOLNA LESZÁMOLNI

MÉRCE
Szerző: BARABÁS ESZTER
2018.11.11.

Hajléktalan ismerősömet, Gábor urat már kizökkentésének alaptörvénybe iktatása előtt járókeretessé rugdosták éjszaka. Most végignézem, de nem csendben, hogyan veszítjük el a hajléktalanság hatósági üldözésének köszönhetően még inkább önmagunkat. 10 pontban összegzem a szakemberek tudását, hogy a városi legendákkal számolhassunk le emberek helyett.

1. AZ A CÉL, HOGY AZ UTCÁN MARADJON A HAJLÉKTALAN EMBER

A hajléktalantörvényt ellenzőknek, így például az egész szociális szakmának nem az a célja, hogy utcán maradjanak az emberek, hanem az, hogy legyen hová menniük. Ahogy a napokban megjelent MTA-közlemény is hangsúlyozza, a hajléktalanság társadalmi jelenség, melynek legfőbb oka nem az elszegényedett polgár személyiségvonásiban, hanem a lakhatási szegénységben keresendő. Hazánkban a szegénység és a lakásszegénység igen súlyos, az elszegényedett polgároknak pedig leginkább bármilyen, a pénztárcájukra szabott lakhatási lehetőség kell. Ha nem létezik átfogó állami lakáspolitika, és ha a jövőben sem szeretné az állam ezt a területet rendezni, akkor még inkább eszkalálódni fog a helyzet.

Noha nagy szükség lenne csökkentett lakbérű lakhatási lehetőségekre, az önkormányzati lakások aránya itthon mindössze 2%-os, ezek pedig nagyrészt nem szociális bérlakásként működnek. A probléma súlyát jelzi talán, hogy a Budapestnél kisebb Bécsben több szociális bérlakás van, mint egész Magyarországon összesen.

A hazai szociális ellátórendszerbe így olyan családok kerülnek be visszafordíthatatlanul és tömegesen, akiknek pusztán támogatott lakhatásra lenne szükségük.

Magyarországon még a gyermekes családok kilakoltatása is megengedett, így könnyen előfordulhat, hogy párezer forintos hátralékok miatt választanak el szülőt gyermekétől, és a szülő még utcára is kerül. Ez egyrészt traumatizáló, azaz rengeteg sérülést okoz, másrészt törvénytelen is, hiszen a gyermekvédelmi törvény évtizedek óta kimondja, hogy pusztán pénzügyi okokból tilos elválasztani a gyereket a szüleitől (ha nem áll fenn egyéb veszélyeztető faktor, akkor pusztán a szegénység nem lehet családromboló ok).

2. A HAJLÉKTALAN EMBER BE TUD MENNI A SZÁLLÓRA

Szociális berkekben alapvetés, hogy a hajléktalanügy problémája, hogy az ellátórendszer már évekkel ezelőtt bedugult. Nincs hely, nincs elég forrás, nincs szabad kapacitás. Erről beszél az alábbi videóban 1:22-től Aknai Zoltán is:...

...Ami biztonságos és ingyenes szálló címszó alatt a fejünkben létezik, ritka a valóságban. Jellemzően nappali melegedők és éjszakai menhelyek vannak, és egyik sem alkalmas a lakhatásra. Azaz, aki arról ír (pl. Tibi atya), hogy ő maga sem várna el többet az államtól, ha odajutna, minthogy alanyi jogon mossa ki őt a fekáliából, biztosítson neki szállást és a túlélés alapvető feltételeit, éppenséggel téved. Mindez már a törvény megszavazása előtt sem történt meg, utána pedig végképp nem. A szállók rendszeréről az Index ad szuper informatív összefoglalót...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

DURVÁN CSÖKKENT A FELSŐOKTATÁSI HALLGATÓK SZÁMA MAGYARORSZÁGON 2005 ÓTA

ÁTLÁTSZÓ / OKTATÁS
Szerző: ERDÉLYI KATALIN, BÁTORFY ATTILA
2018.11.11.

2005-ben még a teljes magyar népesség 4,2 százaléka, 2016-ban már csak 2,9 százaléka járt felsőfokú képzésre valamilyen főiskolára vagy egyetemre. Grafikonra tettük a KSH vonatkozó adatait.

A magyar kormány október elején jelentette be, hogy 2020-tól nem lesz államilag támogatott hely a Corvinus Egyetemen, de állítólag lesz majd alapítványi ösztöndíj, tehát nem kell mindenkinek fizetnie az oktatásért. Szakmai körökben és a közvéleményben is sokan attól tartanak, hogy a modellt a kormány a teljes felsőoktatásra kiterjeszti majd, bár ezt az Innovációs és Technológiai Minisztérium közleményben cáfolta.

Remélhetőleg tényleg nem lesz fizetős a teljes hazai felsőoktatás, mert a helyzet már most is katasztrofális. Október elején a G7 mutatta be az Eurostat kutatási eredményeit, amelyekből az látszik, hogy az Európai Unióban csak Magyarországon csökkent a diplomások aránya a 25-34 éves fiatal felnőttek körében az elmúlt években.

A téma kapcsán körülnéztünk a KSH adatbázisában, és vizualizáltuk az ott szereplő számokat.

Az első ábra azt mutatja be, hogy 1960 és 2017 között mennyi volt a felsőoktatási hallgatók aránya a teljes népességben. Jól látszik, hogy 1989 után lassan, de fokozatosan nőtt a hallgatók aránya, egészen 2005-ig, azóta pedig folyamatosan csökken. 2005-ben a teljes magyar népesség 4,2 százaléka volt felsőoktatási hallgató, 2016-ban viszont már csak 2,92 százalék volt az arányuk....

ITT OLVASHATÓ

GERŐ ANDRÁS: TROLL

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: GERŐ ANDRÁS
2018.11.10.

Nemrég közöltük Gerő András: A holokauszt története és a Gonosz mibenléte című vitaindító írását a Sorsok Háza koncepciójáról és az általa generált emlékezetpolitikai dilemmákról. Az írásra elsőként Gábor György és Vörös Kata válaszolt A Sorsok Háza sorstalansága című szöveggel, majd Karsai László közölt véleménycikket a témában A Sorsok Háza és akik gründolják címen. A vita újabb fordulójaként Gerő ezen írásokra adott válaszát közöltük, majd Betlen János véleménye volt olvasható. Legutóbb Karsai László viszontválasza következett, ezúttal pedig Gerő András replikáját olvashatják:...

ITT OLVASHATÓ

NEMZETI KONZULTÁCIÓ

JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.11.10.

Megirigyeltem a kormányt. Úgy döntöttem, hogy most, hogy végre a parlament elé került a 2018. évi - isten tudja hányas - számú törvényjavaslat a közigazgatási bíróságokról, itt az alkalom, hogy én is éljek a demokrácia eme eddigi legsikeresebb eszközével.

Kérem, ne aggódjanak, ez a konzultáció épp oly korrekt lesz, mint a kormányé: sohasem fogják megtudni, hányan és mit válaszoltak, de az biztos, hogy eredményes és sikeres lesz. Ígérem, kis magyarázó szövegeimmel abban is segítek, hogy helyesen tudjanak dönteni. Íme:

1. Az Alaptörvény hetedik módosítása szerint „bíróság a rendes és a közigazgatási bíróság”. Ezt az utóbbit azért kellett belevésnünk a mi kis kőtáblánkba, mert annak ellenére, hogy már kicseréltük csaknem az összes alkotmánybírót és kemény, elszánt köztársasági elnököt választottunk, ezek mégis belénk kötöttek pusztán azért, mert kétharmad helyett feles törvénnyel akartuk szétbombázni a bírósági rendszert.

Egyetért-e Ön azzal, hogy ilyen apróság miatt megakadályozták, hogy legyen egy saját, külön bejáratú bíróságunk? (igen – nem)

2. Patyi Andrásból, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) volt elnökéből hirtelen kúriai tanácsvezető bíró lett. Emiatt lemondott minden korábbi tisztségéről, így a Nemzeti Közszolgálti Egyetem rektorságáról is. „A hazai közigazgatási bíráskodás egyik kutatója vagyok Trócsányi László igazságügyi miniszter úr mellett” nyilatkozta. Trócsányi fogja igazgatni az új közigazgatási bíróságot, ő lesz a törvényszéki elnökök munkáltatója és a bíróság költségvetésének előterjesztője. Patyi András pedig - jó eséllyel - a Közigazgatási Felsőbíróság parlament által 9 évre megválasztott elnöke.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a közigazgatási bíróság függetlenségét leginkább az említett személyek garantálják? Egyúttal az ő személyük a garancia arra is, hogy a kormány még közvetve se befolyásolhassa az új bíróság döntéseit? (igen – nem)

3. „A közigazgatási bíróságok járnak el és döntenek közigazgatási jogvitákban, valamint törvénnyel a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalt egyéb ügyekben” – írja a törvényjavaslat. Itt döntenek az állami szervek, például a Magyar Nemzeti Bank és az állampolgár közötti vitában, itt lehet megtámadni a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy a Médiatanács határozatait (például a frekvenciák elosztását, vagy egyesek pályázatának törvénysértő elutasítását), itt perelhetők az eltitkolt közérdekű adatok (pl. a TAO pénzek), a választási bizottságok döntései (választási, vagy népszavazási kérdésekben, például, hogy milyen borítékot lehet használni a határon túl), no meg az adóügyek (a NAV határozatai). Ráadásul, ahogy a javaslat fogalmaz, elvileg egy törvény akár bármilyen más ügyet is a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalhat.

Egyetért-e Ön azzal, hogy az állam (a Fidesz) számára legfontosabb ügyekben a minisztériumtól függő bíróságok bírái kizárólag objektív és igazságos ítéleteket hoznak? Egyetlen bíróban sem merül fel az a gondolat, hogy az állam javára döntsön az egyszerű, ám kiszolgáltatott állampolgárral szemben? (igen – nem)

4. A közigazgatási bíróság bírái részben a mostani közigazgatási bírákból állnak majd – de csak ha kérik az oda történő áthelyezésüket - másrészt viszont olyan szakemberekből, akik eddig a közigazgatásban (állami hivatalokban, minisztériumokban, önkormányzatoknál) dolgoztak. A pályázatok elbírálásánál „az elérhető pontszám nyolcvan százalékában kizárólag a pályázó képzettségét, szakmai tudását és megszerzett tapasztalatát kell tárgyilagosan értékelni (objektív pontszám), húsz százalékában pedig a pályázónak a bírói hivatás gyakorlásához szükséges tárgyilagosan nem mérhető felkészültsége, elhivatottsága értékelhető (meghallgatás pontszáma)”. Magyarán egy lojális, utasításra dolgozó NAV alkalmazottból nagyobb eséllyel lesz közigazgatási bíró, mint egy, hosszú éveken át a bíróságon szocializálódott bírósági titkárból.

Egyetért-e Ön azzal, hogy például az Ön adó-perében inkább egy volt NAV hivatalnok, mintsem egy függetlenségre, önállóságra nevelt bíró hozzon ítéletet?(igen – nem)

...

ITT OLVASHATÓ

A JÓ MŰVÉSZET IRRITÁLJA A HATALMAT - BAGOSSY LÁSZLÓ A MÚLT TÖBBSZÓLAMÚSÁGÁRÓL ÉS A HÁBORÚK ALGORITMUSÁRÓL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.11.10.

Az Örkény Színház Secondhand (szovjetűdök) címmel hozott létre előadást a Nobel-díjas fehérorosz író, Szvetlana Alekszijevics magyarul is olvasható négy könyve alapján, a rendszerváltás emberi traumáit középpontba állítva. A rendezői csapatot rendhagyó módon összesen nyolcan alkotják, közülük Bagossy Lászlóval, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező osztályának osztályvezető tanárával beszélgettünk a hétköznapi történetek és a vitában születő, de soha véglegesnek nem tekinthető történelmi konszenzus szükségességéről.

– Az elhallgatott, el nem mesélt történetek elbeszélésének fontossága és a könnyű ítélkezés elkerülésének szándéka erősen érződik az előadáson, ahogyan ez általában jellemző Alekszijevicsre. Ennyire direkt megfontolások vezették a munka kezdetén, vagy egyszerűen jó szövegeket talált, amelyekkel dolgozni akart?

– Ott kezdődött az egész, hogy kíváncsi voltam, 2015-ben egy Szvetlana Alekszijevics nevű fehérorosz írónő mire kapott Nobel-díjat. Akkor olvastam el az Elhordott múltjainkat, ezt angolra Secondhand Time címmel fordították, ami közelebb áll az eredeti orosz címhez. Az volt az érzésem az Alekszijevics könyveiben megjelenő frusztrációkról, hogy sok minden hasonlóan történik velünk, mint a szovjet utódállamokkal, hasonló traumákat él át a posztszovjet világ, aminek a részesei vagyunk, és mostanában egyre kevésbé is letagadható ez az örökség. Ez volt a kiindulópont. Ez az én generációm érzékenysége, nézőpontja, amelynek van felnőtt élménye erről a korról. A kérdés az volt, hogyan lehet megosztani ezt a fiatalokkal, a hallgatóimmal, akikkel együtt dolgoztam, és lehet-e ebből színházat csinálni...

ITT OLVASHATÓ

A NYELVTUDÁS EREJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: ERDÉLYI ESZKIMÓ PÉTER

2018.11.10.

– Képzeld, asszony, mi történt – viharzott be lakásuk ajtaján Józsi, akit Rózsi ilyen lelkesnek soha nem látott, még az esküvője napján sem, pedig huszonnégy éve a hitvese. – Amerikában fogok dolgozni! A washingtoni nagykövetségünkön. Háromhetes kiküldetés, napidíj, meg minden – folytatta még mindig euforikus hangulatban.

Mi tagadás, Rózsira is átragadt a felfokozott hangulat, hiszen Józsi egyszerű asztalos volt a külügyminisztériumban és átlagos fizetésért formálta a fát a fűrészporos alagsorban.
– És mennyi lesz a díjad, fiam? – tapintott rá a lényegre Rózsi. – Napi tíz dollár, teljes ellátás, vagyis háromszori étkezés és útiköltség – vallotta be Józsi engedelmes férjhez illően centre pontosan a kinti járandóságait. – Ráadásul egy New York-i kirándulást is fizetnek – lelkendezett a férfi.

1972-t írtunk. A rezsim többek között azzal kényeztette a mintaszerű szocialista zombit, hogy enyhén szólva körülményessé tette a nyugati utazást. Pontosabban turista útlevelet csak háromévente egyszer kaphatott a példásan viselkedő, politikailag öntudatos állampolgár, de a kiutazási engedély 30 nap után elvesztette érvényességét. Mindennek a tetejébe az útlevélkérelemhez munkavállaló esetén csatolni kellett a szakszervezeti és a párttitkár aláírását, diákok esetében pedig a KISZ-titkár szignóját. A kiutalt úti okmányhoz maximum 70 dollárt lehetett vásárolni, több valutát tilos volt kivinni az országból, olyannyira, hogy a tilalom megszegése bűncselekménynek számított.

– Na, várjál csak, fiam, ha három hét alatt 210 dollárt keresel és kivihetsz 70-et, az összesen 280 – számolt a család pénzügyminisztere, Rózsi. De ez kevés lesz, ha mindent meg akarunk vásárolni, például a fiadnak a farmeröltönyt, meg a többi holmit, amit idehaza nem lehet kapni. Telefonáltam Julcsi néninek Csikágóba, aki megtáviratozta az ottani árakat. Feketén kell még vennünk legalább 50 dollárt! – adta ki a verdiktet.
Mindez hármas kockázatot jelentett. Az első maga a feketézés, vagyis a valutavásárlással járó veszély volt, a második a pénz titokban való kivitele a magyar határon, végül az illegálisan vásárolt áruk becsempészése szocialista hazánkba.

– Fiam – szólalt meg kicsit bizonytalanul a ház ura – én féltem az állásomat, sőt, a puszta szabadságomat is. Biztosan nem lesz elég az a 280 dollár? Érdemes reszkíroznunk?

...

ITT OLVASHATÓ

EURÁZSIA, NYILVÁN

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.11.11.

Orbán Viktor Mihály olykor-olykor – úgy mindig – annyira pajkosan meggondolatlan bír lenni, amikor beszél mindenféle zöldségeket. Könnyű neki, mondhatnánk és persze, hiszen nem köti semmi a józansághoz, mióta elmesélte működésének kulcsát, hogyaszongya, ne azt nézze a bávatag tömeg, amit mond, hanem, amit csinál. Mintha Rodolfó volna, aki, mint emlékezhetünk, a kezére hívta fel a figyelmet, hogy csal, hogy figyeljünk arra, és mégis mindig sikerült neki a móka meg a trükk.

Orbán Viktor Mihálynak is mindig összejött minden mutatványa, egy lányregény a taknyos élete, és még csak nem is tudjuk, ámde mégis teljes a bizonyságunk arról, mivel csal ő, tehát: szóval, tettel és hallgatással is, és még csak nem is meaculpázik miatta, mert nincsen neki ahhoz lelke. És most, hogy tisztán látjuk már ezt a mi saját bejáratú Cipollánkat, azért muszáj lesz mégis reflektálni arra, amit mond, mert nem hallgat sohasem, be nem áll neki a szája.

Ezúttal jegybankosokat oktatott ki, elibük öntötte lelkének éjfekete tartalmát pénteken, midőn Eurázsia építéséről mesélt, pedig nem is földrajz órát tartott. Sok mindent épített már Orbán Viktor Mihály, most épp a kerítéseken belül kereszténydemokráciának csúfolt fasiszta kommunizmust gányol, olyan középkorias boltozattal a tetején. Ez az Eurázsia arról tanúskodik, hogy a tébolyt ki akarja terjeszteni a horizontig, kies hazánkat pedig betagolná az Urálon túli világba.

Minden jel erre utal, a jenben kibocsátott kötvények ideája, a türkökhöz, tatárokhoz és mindenféle sztyeppi népekhez való dörgölőzése Putyin hóna alól. – Ha meg kell őrülnöd, őrülj meg magadnak, így korholta Marqueznél Ursula a száguldó képzeletű José Arcadio Buendiát, aki aztán később egy fához kikötözve végezte, mint emlékezhetünk. OVM is dédelget túlvilági ábrándokat, és ideje volna őt is hasonképp megfékezni, mint Macondo alapítóját.

Ilyen tehetségünk azonban nekünk egészen sajnálatos módon nincsen. Így most védtelenül hallgathatjuk, hogy egyetlenünk egy gazdasági tengelyről ábrándozik, amelynek íve Pornóapátitól Vlagyivosztokig terjed pekingi ficakkal, így akarva megszabadulni az Unió béklyóitól. Viszont valaki elmesélhetné neki, hogy még Felcsút is Európában van, nem pediglen Kamcsatkán, bár ebben már magam is kezdek erősen kételkedni...

ITT OLVASHATÓ