Szerző: HBO
2018.10.14.
Az HBO GO első hónapja ingyenes. Nincs hűségidő. Minden új ügyfél kipróbálhatja szolgáltatásukat egy hónapig ingyen. Utána 1490 Ft/hó az előfizetés díja, és bármikor lemondható...
2018. október 15., hétfő
RÁADÁS: ARANYÉLET - ITT A BEFEJEZŐ ÉVAD - AZ ÖSSZES RÉSSZEL
HBO GO
Szerző: HBO
2018.10.14.
Már elérhető a befejező évad összes része. Nézd meg akár egyben az új évadot, vagy mikor kedved és időd engedi. Ha lemaradtál sincs gond: az 1-2. évad összes részét is megtalálod. Ez az aranyélet!
Szerző: HBO
2018.10.14.
JOGUK VAN A LUXUSHOZ?
SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.10.15.
Nehéz eldönteni, hogy az elbizakodottság, a valóságtól való teljes elrugaszkodás vagy a provokáció számlájára írjuk-e, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének vezetői egyre nyíltabban vállalják fel a gazdagságukat. Azok a mélyről jövő emberek, kik valamiféle kézzelfogható magyarázatot kívánnak adni arra, miért akarnak egyre több pénzt és minél nagyobb hatalmat, gyakran azt hangoztatják, hogy így tudják mások tiszteletét kivívni. Kérdés, hogy a magyar oligarchák és politikus cimboráik is a kisemberek tiszteletére vágynak, vagy egyszerűen hencegni akarnak azokkal a felhalmozott vagyonokkal, melyekre az utóbbi nyolc évben tettek szert.
Le luxe est un droit. Szabad fordításban: Jogunk van a luxushoz. Aki látta a Le capital (magyarul: Bennfentes játék) című, 2012-ben készült francia filmet, az emlékezhet erre a mondatra. Ebben a történetben különösen fajsúlyos ez a gondolat, hiszen a kiváltságosok számára rendezett estélynek ez volt a jelmondata. Marc Tourneuil a hatalmas Phoenix Bank vezérigazgatója feleségével megérkezik a rendezvényre, ahol interjút ad egy tévéstábnak. Amikor a riporter arról kérdezi, miért kell a luxus mellett kampányolni, Tourneuil a következőt mondja: Én a teljes demokrácia híve vagyok minden területen. Amikor visszakérdez a riporter, hogy ez tulajdonképpen mit jelent, a bankár még inkább mellébeszél.
Ekkor meghalljuk, amint Tourneuil magában cinikusan a következőt mondja: Eddig nem tudtam, hogy ilyen haszonnal jár, ha a tévében baromságokat beszél az ember. Valahogy ilyen belső monológok folyhatnak le számos NER-lovag agyában is, amikor el kell magyarázniuk, miért természetes dolog, hogy luxuskarórákat hordanak, luxusvadászatokon vesznek részt, vagy barátjuk és kegyeltjük luxusrepülőgépén repked a világban. Ők valahogy úgy érzik mostanában, hogy nem kell már titkolniuk a pénz iránti olthatatlan vágyukat, és hogy inkább kiteszik az ablakba amijük van, mintsem ügyetlenül magyarázkodjanak, ha véletlenül lebuknak egy-egy irritáló eset kapcsán.
A magyar nábobok olyan öntudattal kezdik vallani, hogy joguk van a luxusban dúskáló életmódhoz, hogy talán már ők is elhiszik ezt a képtelenséget. Olyan kékvérűeknek hiszik magukat, akik joggal éheztettek nincstelen menekülteket a tranzitzónában, és akiket annyira zavar a szegénység, hogy inkább megtiltják azt a magyar polgároknak. Természetes számukra, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek, hogy a kisemmizettektől még több jogot el kell venni, a hatalom csúcsain pöffeszkedőknek pedig az eddiginél is több lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kényük és kedvük szerint gazdagodjanak...
Szerző: SZEKA
2018.10.15.
Le luxe est un droit. Szabad fordításban: Jogunk van a luxushoz. Aki látta a Le capital (magyarul: Bennfentes játék) című, 2012-ben készült francia filmet, az emlékezhet erre a mondatra. Ebben a történetben különösen fajsúlyos ez a gondolat, hiszen a kiváltságosok számára rendezett estélynek ez volt a jelmondata. Marc Tourneuil a hatalmas Phoenix Bank vezérigazgatója feleségével megérkezik a rendezvényre, ahol interjút ad egy tévéstábnak. Amikor a riporter arról kérdezi, miért kell a luxus mellett kampányolni, Tourneuil a következőt mondja: Én a teljes demokrácia híve vagyok minden területen. Amikor visszakérdez a riporter, hogy ez tulajdonképpen mit jelent, a bankár még inkább mellébeszél.
Ekkor meghalljuk, amint Tourneuil magában cinikusan a következőt mondja: Eddig nem tudtam, hogy ilyen haszonnal jár, ha a tévében baromságokat beszél az ember. Valahogy ilyen belső monológok folyhatnak le számos NER-lovag agyában is, amikor el kell magyarázniuk, miért természetes dolog, hogy luxuskarórákat hordanak, luxusvadászatokon vesznek részt, vagy barátjuk és kegyeltjük luxusrepülőgépén repked a világban. Ők valahogy úgy érzik mostanában, hogy nem kell már titkolniuk a pénz iránti olthatatlan vágyukat, és hogy inkább kiteszik az ablakba amijük van, mintsem ügyetlenül magyarázkodjanak, ha véletlenül lebuknak egy-egy irritáló eset kapcsán.
A magyar nábobok olyan öntudattal kezdik vallani, hogy joguk van a luxusban dúskáló életmódhoz, hogy talán már ők is elhiszik ezt a képtelenséget. Olyan kékvérűeknek hiszik magukat, akik joggal éheztettek nincstelen menekülteket a tranzitzónában, és akiket annyira zavar a szegénység, hogy inkább megtiltják azt a magyar polgároknak. Természetes számukra, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek, hogy a kisemmizettektől még több jogot el kell venni, a hatalom csúcsain pöffeszkedőknek pedig az eddiginél is több lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kényük és kedvük szerint gazdagodjanak...
DÜHÖMBEN ÍRTAM
JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.10.15.
...Ezzel a néppel nem az a baj, hogy a nép viselkedik úgy, mint ahogyan a hajléktalanok szoktak, azaz nem érdekli semmi, mert semmije nincs, nem is lehet semmije. Mert ugye mint tudjuk, a hajléktalanságnak nem az a lényege, hogy nincs veszteni valója, hanem az, hogy nincs esélye sem a tulajdonszerzésre. Polgárság és abból eredhető demokrácia azért nincs Magyarországon, és azért nincs esélye sem, hogy valamikor legyen, mert tulajdona mindig másnak van, és a nép ebbe már akkor beletörődött, amikor azok a mások idegen megszállók voltak. Most a helyzet fájintos, mert a mieinknek van tulajdona. Nekünk most sem lesz, de először is, ennek nem vagyunk tudatában, másodszor, ha tudnánk, hogy ez így van, akkor azt rendben lévőnek találnánk. Mert mi, a nép úgysem bírnánk azt a tulajdont használni, hát jobb is, ha nincs. Jó, azok se tudják, akiknek most van, de az meg kit érdekel, ha egyszer fogalmunk sincs róla, mi különbözteti meg a büdösbunkó parasztproli csúti futballistát meg a pereputtyát a polgártól, arról meg végképpen nincs, mi is volna az ésszerűen funkcionáló magántulajdon szerepe egy ésszerűen funkcionáló társadalomban.
Ezzel a néppel az a baj, hogy az úgynevezett magasabban kvalifikált része is úgy viselkedik, mint a hajléktalanok. Ha tudok statisztikai adatokat olvasni, majdnem másfélmillió embernek van valamilyen felsőfokú végzettsége. Mint tudjuk, ez tényleg csak statisztikai adat, azok között, akiknek nincs felsőfokú végzettségük, körülbelül ugyanannyi az emberi viselkedésre alkalmasok aránya, mint a diplomások között, azaz talán nem vagyok indokolatlanul optimista, ha úgy számolok, lehet ebben az országban akár 6-700 000 ember is, aki tud írni-olvasni, és képes megérteni egy összetett mondatot. Azaz aki tudhatná, nagyjából mi szükséges egy emberi társadalom működőképessé tételéhez.
Mi történik? Semmi. Hajléktalanország kussol, tűr vagy még tetszik is neki a jelen helyzet. 6-700 000 ember pedig szép tömeg lehetne. Még a fele is. Itt nem egy eszméért kellene tüntetni, majd esetleg más eszközökkel harcolni, hanem az életünkért. A sajátjukért meg akiknek felelősséggel tartoznak pusztán azért, mert felsőfokú végzettségük van.
Úgyhogy ne tessék a népet szidni. Ezt az országot nem ők hagyják pusztítani.
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.10.15.
Ezzel a néppel az a baj, hogy az úgynevezett magasabban kvalifikált része is úgy viselkedik, mint a hajléktalanok. Ha tudok statisztikai adatokat olvasni, majdnem másfélmillió embernek van valamilyen felsőfokú végzettsége. Mint tudjuk, ez tényleg csak statisztikai adat, azok között, akiknek nincs felsőfokú végzettségük, körülbelül ugyanannyi az emberi viselkedésre alkalmasok aránya, mint a diplomások között, azaz talán nem vagyok indokolatlanul optimista, ha úgy számolok, lehet ebben az országban akár 6-700 000 ember is, aki tud írni-olvasni, és képes megérteni egy összetett mondatot. Azaz aki tudhatná, nagyjából mi szükséges egy emberi társadalom működőképessé tételéhez.
Na ez a 6-700 000 ember is hajléktalanként viselkedik. Mi itt ebben az országban szoktuk verni a mellünket (nem csak a futballista), milyen végtelenül szabadságszeretők vagyunk. Azt lehet olvasni, hogy 1956-ban a tömegtüntetésben 100 000 ember vett részt. Nem tudom, nem voltam ott. Csak azt tudom, hogy akárhányan voltak, aznap este mindannyian hazamentek. Egyetemisták és egyéb értelmiségiek. Akik általában a forradalmakat ki szokták robbantani. Aztán amikor én már személyes tapasztalatokat tudtam szerezni, lehettünk úgy 3-4000-en (baromi jóindulatúan számolok) mindazokkal együtt, akikről csak hallottam, de nem találkoztam velük, és azok között már nem volt írástudó.
Ahhoz képest, amilyen akkor volt ez az ország (vannak persze lényeges különbségek), most relatíve rosszabb a helyzet. Más szempontból meg lényegesen jobb, most ugyanis nem a szovjet hadseregnek kellene nekimenni, és bár bűnözőink nyilván bevetnének minden fegyvert, sok esélyük nem volna egy tekintélyes tömeggel szemben.
Mi történik? Semmi. Hajléktalanország kussol, tűr vagy még tetszik is neki a jelen helyzet. 6-700 000 ember pedig szép tömeg lehetne. Még a fele is. Itt nem egy eszméért kellene tüntetni, majd esetleg más eszközökkel harcolni, hanem az életünkért. A sajátjukért meg akiknek felelősséggel tartoznak pusztán azért, mert felsőfokú végzettségük van.
Úgyhogy ne tessék a népet szidni. Ezt az országot nem ők hagyják pusztítani.
CSOK-OLOM A LAKÁSTAKARÉKOT! - MÁR CSAK A FEGYVERES KÉREGETÉS HIÁNYZIK
MÉRCE
Szerző: Dr. MARTIN ZOLTÁN
2018.10.15.
Erről van itt szó kérem!
Ez ezt jelenti, hogy a bankokban az itt elhelyezett pénzek, saját erő mellé a kormány nem ad a jövőben harminc százalékot kitevő összeget, vagyis az intézmény megszűnik. Az indokolás az, hogy a kezelő szervezetek extraprofitra tesznek szert.
Megint a hülyék idegrendszerének átmosására szolgáló szómágia. Orbán, és bandája egyszerű, kiismerhetően primitív. és a módszereik is azok. Ezért sikeres az egyszerű,kiismerhetően primitív magyarok esetében is. Az első elv, hogy mond ki a hívószavakat, a varázsszavakat, amitől a sötét híveid azonnal hanyatt dőlnek, és mindent elfogadnak. Pl. haza, magyarság, rabló extraprofit, védjük meg!
Most a lakástakarékot kezelő bankok extraprofitálnak. Korábban a rohadt nyugdíjpénztárak tették ugyanezt, luxus beruházásokra költötték a nép pénzét, ezért el kellett venni tőlük a nyugdíjak kezelését. Tudjuk, hogy ebből semmi nem volt igaz, csak lenyúlták a nyugdíjkasszát, hogy ezzel csökkenthessék az államháztartás hiányát. Munkahelyi, és minden más fenyegetéssel vették rá az emberek a kilépésre, ha önként nem akartak. Azt is tudjuk, hogy a magánnyugdíjpénztárak mostanra jelenős hozamot hoztak ügyfeleiknek, tehát aki bent maradt, az nagyon jól járt. A lenyúlt állami nyugdíjrendszer pedig dűl össze...
Szerző: Dr. MARTIN ZOLTÁN
2018.10.15.
Orbán megint lop egy kurva nagyot. Bánki Erik, hobbi focista külkereskedő képesítésű parlamenti gazdasági bizottsági elnök terjesztette elő a javaslatot a lakástakarékok felmenő jellegű megszüntetésére.
Erről van itt szó kérem!
Ez ezt jelenti, hogy a bankokban az itt elhelyezett pénzek, saját erő mellé a kormány nem ad a jövőben harminc százalékot kitevő összeget, vagyis az intézmény megszűnik. Az indokolás az, hogy a kezelő szervezetek extraprofitra tesznek szert.
Megint a hülyék idegrendszerének átmosására szolgáló szómágia. Orbán, és bandája egyszerű, kiismerhetően primitív. és a módszereik is azok. Ezért sikeres az egyszerű,kiismerhetően primitív magyarok esetében is. Az első elv, hogy mond ki a hívószavakat, a varázsszavakat, amitől a sötét híveid azonnal hanyatt dőlnek, és mindent elfogadnak. Pl. haza, magyarság, rabló extraprofit, védjük meg!
Most a lakástakarékot kezelő bankok extraprofitálnak. Korábban a rohadt nyugdíjpénztárak tették ugyanezt, luxus beruházásokra költötték a nép pénzét, ezért el kellett venni tőlük a nyugdíjak kezelését. Tudjuk, hogy ebből semmi nem volt igaz, csak lenyúlták a nyugdíjkasszát, hogy ezzel csökkenthessék az államháztartás hiányát. Munkahelyi, és minden más fenyegetéssel vették rá az emberek a kilépésre, ha önként nem akartak. Azt is tudjuk, hogy a magánnyugdíjpénztárak mostanra jelenős hozamot hoztak ügyfeleiknek, tehát aki bent maradt, az nagyon jól járt. A lenyúlt állami nyugdíjrendszer pedig dűl össze...
VAGY ISTEN CSAK MUNKAIDŐBEN DOLGOZIK?
KOLOZSVÁRI SZALONNA
Szerző: CZOTTER JÓZSEF
2018.10.15.
...A ma hatályba lépő törvény értelmében tilos életvitelszerűen az utcán, közterületen élni-lenni-létezni. Helyes. Támogatom.
De!
Van elég hely a hajléktalanok befogadására? NINCS!
Van hajléktalan felzárkóztatási programja a kormánynak? NINCS!
Humánus-e a kormány, amikor bevezeti alternatíva nélkül a törvényt? NEM!
NEM humánus! Nem keresztény! Nem követi sem a keresztényi értékeket, sem a Biblia tanítását!
De ha már kereszténység.
Az Orbán kormány soha nem látott mértékben újított fel templomokat. Soha nem látott mértékben önti az egyházba a közpénzt. Akkor minek vannak zárva estétől reggelig a templomok? Főleg télen miért vannak zárva? Nem akkor lenne a legnagyobb szüksége rá a menedéket kérőknek? Nem az egyház dolga lenne, hogy minden elesettnek megfogja a kezét, ha már a kormány nem képes rá? Vagy Isten csak munkaidőben dolgozik?
Ha meg nem, akkor tessék, nyíljanak meg a templomkapuk, és adjanak helyet, osszanak élelmet, ruhát a rászorulóknak, a papok fogják meg a kezüket és vezessék vissza a fényre őket, mert ők is Isten gyermekei! Ez a dolguk!
Ha már verjük a mellünket, hogy mekkora keresztények vagyunk! Ha, meg nem megy, mert mégsem vagyunk akkora keresztények, mint azt hazudja Orbán és a keresztény tábor, ha még a papok sem képesek betartani Isten parancsolatait, akkor meg basszuk ki az egész kereszténységet templomostól a pics@ba. Mert így, ebben a formában odavaló. Mert Szent István nem ezt az álkeresztény nemzetet álmodta meg.
Szerző: CZOTTER JÓZSEF
2018.10.15.
De!
Van elég hely a hajléktalanok befogadására? NINCS!
Van hajléktalan felzárkóztatási programja a kormánynak? NINCS!
Humánus-e a kormány, amikor bevezeti alternatíva nélkül a törvényt? NEM!
NEM humánus! Nem keresztény! Nem követi sem a keresztényi értékeket, sem a Biblia tanítását!
De ha már kereszténység.
Az Orbán kormány soha nem látott mértékben újított fel templomokat. Soha nem látott mértékben önti az egyházba a közpénzt. Akkor minek vannak zárva estétől reggelig a templomok? Főleg télen miért vannak zárva? Nem akkor lenne a legnagyobb szüksége rá a menedéket kérőknek? Nem az egyház dolga lenne, hogy minden elesettnek megfogja a kezét, ha már a kormány nem képes rá? Vagy Isten csak munkaidőben dolgozik?
Ha meg nem, akkor tessék, nyíljanak meg a templomkapuk, és adjanak helyet, osszanak élelmet, ruhát a rászorulóknak, a papok fogják meg a kezüket és vezessék vissza a fényre őket, mert ők is Isten gyermekei! Ez a dolguk!
Ha már verjük a mellünket, hogy mekkora keresztények vagyunk! Ha, meg nem megy, mert mégsem vagyunk akkora keresztények, mint azt hazudja Orbán és a keresztény tábor, ha még a papok sem képesek betartani Isten parancsolatait, akkor meg basszuk ki az egész kereszténységet templomostól a pics@ba. Mert így, ebben a formában odavaló. Mert Szent István nem ezt az álkeresztény nemzetet álmodta meg.
AKI A KORMÁNY SZEMÉTDOMBJÁT TISZTÁN TARTJA: POLT PÉTER
CIVILHETES BLOG
Szerző: LŐRINCZ CSABA
2018.10.14.
Aki egyben nem más, mint a magyar politikai útvesztő problémájának mértani közepét alkotja. Hogy miért, arra kiváló és adekvát példák garmadáját találhatjuk. Hiszen Polt Péternek legfőbb ügyészként a jelek szerint nem egyéb a feladata, mint a fideszes érdekeltségek elszámoltatásának megakadályozása.
Így történhet meg az, hogy bár szocialista politikusokat százmillió sikkasztásért börtönbe zártak – egyébként jogosan – addig példának okáért a Rogán letelepedési által okozott 30 milliárdos veszteségnek senki nem nézhet utána. Vagy Kósa és a csengeri örökösnő esete. Különös, hogy Szabó Gábornét őrizetbe vették, de Kósa valamiért nem részesült hasonló eljárásban.
A magyar ügyészség megreformálásában Polt Péternek történelmi szerepe van. Az első legfőbb ügyészi ciklusának kezdetén – 2000-ben, Györgyi Kálmán máig nem indokolt hirtelen lemondása után nevezték ki – eltökélten küzdött a vezetői fiatalításért és a közvetlenségért. Az addigi merev, arctalan szervezetben nyitott vezetők tűntek fel, akik előszeretettel nyilatkoztak a sajtónak, sőt izgalmas vádügyekkel traktálták őket. Ez korábban elképzelhetetlen volt. Boldog békeidők voltak ezek, mondhatjuk utólag, mert mára a rendszer a fiatal arcokkal együtt bemerevedett. Az ügyészi sajtóhálózat ma már csak formai tájékoztatással működik, arról szó sem lehet, hogy egy újságíró vádiratot kaphasson betekintésre. Ma már minden állami intézményben, hivatalban, költségvetésből gazdálkodó cégnél alapszabály: csak balhé ne legyen! /168 óra/
Magyarán Polt Péter csupán annak a bizonyos jéghegynek a csúcsa, ami a kormánypárti politikusok az egyes hivatalok illetékesei konfliktuskerülő magatartásának zenitje. Hogy egy állam összetartásában a konfliktusokat nem bölcs dolog kerülni, mit sem számít. Mindezek tükrében Polt Péternek nincs más dolga, mint lesöpörni az asztaláról minden, a kormány felelősségét firtató vizsgálati kezdeményezést.
Az újságírói szakma lényegében ezért is lett leépítve. Kezdve azzal, hogy az OKJ képzések közül törölte a Fidesz, egyben fel is lazította a szakmát, nem hiteles sajtótermékek pénzelésével. Továbbá rágalomhadjáratuk eredményeként körülbelül annyi esélye van egy feltörekvő újságírónak értelmes választ kicsikarni nemcsak Polt, de bármely hivatal emberéből, mint napszemüveget viselő zsiráfnak elvegyülni a jegesmedvék éves találkozóján.
Ezzel zárul be Polt Péter ördögi köre.
Szerző: LŐRINCZ CSABA
2018.10.14.
Így történhet meg az, hogy bár szocialista politikusokat százmillió sikkasztásért börtönbe zártak – egyébként jogosan – addig példának okáért a Rogán letelepedési által okozott 30 milliárdos veszteségnek senki nem nézhet utána. Vagy Kósa és a csengeri örökösnő esete. Különös, hogy Szabó Gábornét őrizetbe vették, de Kósa valamiért nem részesült hasonló eljárásban.
A magyar ügyészség megreformálásában Polt Péternek történelmi szerepe van. Az első legfőbb ügyészi ciklusának kezdetén – 2000-ben, Györgyi Kálmán máig nem indokolt hirtelen lemondása után nevezték ki – eltökélten küzdött a vezetői fiatalításért és a közvetlenségért. Az addigi merev, arctalan szervezetben nyitott vezetők tűntek fel, akik előszeretettel nyilatkoztak a sajtónak, sőt izgalmas vádügyekkel traktálták őket. Ez korábban elképzelhetetlen volt. Boldog békeidők voltak ezek, mondhatjuk utólag, mert mára a rendszer a fiatal arcokkal együtt bemerevedett. Az ügyészi sajtóhálózat ma már csak formai tájékoztatással működik, arról szó sem lehet, hogy egy újságíró vádiratot kaphasson betekintésre. Ma már minden állami intézményben, hivatalban, költségvetésből gazdálkodó cégnél alapszabály: csak balhé ne legyen! /168 óra/
Magyarán Polt Péter csupán annak a bizonyos jéghegynek a csúcsa, ami a kormánypárti politikusok az egyes hivatalok illetékesei konfliktuskerülő magatartásának zenitje. Hogy egy állam összetartásában a konfliktusokat nem bölcs dolog kerülni, mit sem számít. Mindezek tükrében Polt Péternek nincs más dolga, mint lesöpörni az asztaláról minden, a kormány felelősségét firtató vizsgálati kezdeményezést.
Az újságírói szakma lényegében ezért is lett leépítve. Kezdve azzal, hogy az OKJ képzések közül törölte a Fidesz, egyben fel is lazította a szakmát, nem hiteles sajtótermékek pénzelésével. Továbbá rágalomhadjáratuk eredményeként körülbelül annyi esélye van egy feltörekvő újságírónak értelmes választ kicsikarni nemcsak Polt, de bármely hivatal emberéből, mint napszemüveget viselő zsiráfnak elvegyülni a jegesmedvék éves találkozóján.
Ezzel zárul be Polt Péter ördögi köre.
RÁDÖBBENTENI
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.10.15.
Írja nekem a héten egy kedves, jó szándékú, ám az egészet nehezen értő támogató, hogy kitalált valamit, aminek az a célja, hogy a gyerekeket rádöbbentse, tanulniuk kell. És ehhez szerinte az jó út, ha olyan közegbe visszük őket, kirándulni, ahol látják, máshogy élnek gyerekek, családok. És akkor, ott, majd rádöbbenek.
Már tavaly is nekifutottunk ennek, akkor is próbáltam megértetni vele, nem ennyi a dolog, mert, ha ennyi lenne, akkor már rég megoldódott volna minden, legalábbis a generációs szegénység problémája biztosan. De úgy látszik, nem tudtam akkor sem megértetni vele, azért jelentkezett újra.
Mert ez nem ennyi. A „rádöbbenések” sorozata sem elégséges. Persze, mondják, tanulni kell, igen, de ezek csak szavak maradnak, amiket mi hallani akarunk, ez nem jelent tartós elköteleződést, hiszen a család, a közeg üzenete más, más túlélési stratégiákkal, és ez a hatás sokkal erősebb. Ráadásul napi szinten megerősítést nyer, az életük minden percében. Ez ellen nagyon nehéz harcolni. Pláne, ha az iskola sem túl jó. Ha nem ad esélyt, támaszt, biztatást. Ha mindig a kudarccal szembesít. Így, még ha találkozik is más példával, hogyan „döbbenne” így rá egy kisgyerek arra, mit tegyen, kitartóan, hogy a sorsa másfele vegye az irányt?
Ez a „rádöbbenés” a közösségben sem megy, a felnőttek között. Folyamatosan teremtünk „rádöbbentő” szituációkat, és teremtődnek is. Az Igazgyöngy filozófiája az is, hogy nem kényszerít sosem, semmit, hagyja, hogy a saját kárán tapasztaljon meg mindent mindenki, és mindig adunk lehetőséget az újrakezdésre. Mert a szegregátumok indulatvezérelt világában gyorsan születnek meg döntések, felmondások, kirohanások, nagy, látványos veszekedések, a dolgok elferdítése, ami után azért hamar kiderül: nem volt ilyen súlyú az egész, nem volt valós az információ, gerjesztett és öngerjesztett volt a düh, és jó lenne visszarendeződni. Ilyenkor mi azt kérjük, a közösség előtt tisztázzuk ezt, mi nem zárjuk be az ajtót senki előtt, de beszéljük meg, mi történt, értékeljük ki, mit kellett volna másként, aztán zárjuk ezt le, és ne hátra nézzünk, hanem előre. És próbáljuk újra, egy más, a tanulságokat levonó viszonyulással.
Nem nekünk van erre szükségünk, hanem a közösségfejlesztés miatt, ezért nem is mi közöttünk zajlik le ez a beszélgetés, hanem a többieket bevonva. Hiszen azt szeretnénk, ha azok az íratlan közösségi szabályok működnének, amit tulajdonképpen ők építenek, mi csak segítünk benne, és ami majd egyszer működésképessé teszi ezt a kis közösséget.
Eddig, az elmúlt években ehhez ragaszkodtam mindig, senkivel sem zárjuk le végleg az együttműködés útját, mindenkinek kell adni lehetőséget a visszacsatornázódásra. Ám ez, bármennyire is jól hangzik, van, hogy nem megy. A nyáron muszáj voltam megfogalmazni magamnak, hogy vannak esetek, amikor nem szabad tovább engednünk ezt, muszáj elhatárolódni. Vannak, akikről itt kell lemondani, mert nem lehet mindenkit megmenteni, a maga akarata ellenére, és ha újra és újra árt a többieknek, és az együttműködésünk ellen dolgozik, a sokadik cirkusz után is, akkor egyszer azt kell mondani: elég volt. És ezt nem magam miatt kellett kimondanom, (mert én mindig, mindenkivel hajlamos vagyok az újratervezésre), hanem a közösség miatt, akikkel együtt dolgozunk. Akik ott élnek, akiktől azt várjuk, hogy képesek legyenek megszervezni magukat, akik belülről látják a folyamatokat. Saját bőrükön megtapasztalva a rosszindulatot, a feszültségkeltést, a rágalmazást. És egy ponton túl nekik nem megy a visszarendeződés támogatása.
Ez talán mutatja azt is, mennyire fontos, hogy együtt dolgozzunk. Mert az én jó kis „elméletemet” felülírja a szegregátumok világa, és az emberi gyarlóság. A két fél, a problémát kívülről látók, meg a benne élők együtt alakíthatják csak ki a megfelelő utat. Egyedül nem megy.
Az elején (a kilencedik éve dolgozunk a faluban) rengeteg volt a konfliktus. Volt, nem is egyszer, hogy az indulatok feszülése miatt a rendőrség segítségét kellett kérnünk, mert mi magunk is veszélyben voltunk. Volt, hogy aláírást gyűjtöttek ellenünk azok, akiknek az érdekeit sértettük, hogy eltávolítsanak bennünket a kis faluból. Már jó ideje nem történt ilyen, ám a nyáron újra volt egy, ami alaposan felkavarta a falut. És sokadjára, megint, ugyanazok voltak a mozgatói.
Sokszor írtam már arról, mennyire nehezen értem, hogy vannak emberek, akik akkor érzik jól magukat, ha feszültséget gerjesztenek, „kavarnak”, ahogy a helyiek mondják, összeugrasztanak másokat, szóval, folyamatos bajkeverők. A kreativitásukat ebben az irányban teljesítik ki, manipulálva a többit, kihasználva a tudatlanságukat, befolyásolhatóságukat, elképesztő tárházat alkalmazva ehhez.
Vicces, de néha teljesen párhuzamot lehet vonni a szegregátumok világa és a nagypolitika között, a halatomvággyal átitatott ember ugyanazokat az eszközöket használja kicsiben is, mint nagyban. Egyrészt magát mindenek felett állónak, és érinthetetlennek érzi (mondjuk azért, mert „spanja” a rendőrségnek, vagy mert a helyi kisebbségi önkormányzat vezetője), és ezzel magát a többiek fölé helyezi. Ő majd „rendet” tesz, a saját értékrendje szerint, igazságtalanságot kiállt ott, ahol semmi ilyesmi nincs, koholt vádakat terjeszt, hogy a nincstelenségben ellenségnek lásson minket a nyomorult másik ember. Ha nem megy, jön a fenyegetőzés: aki nem áll mellé, azt feljelenti a rendőrségen. Mert szerinte az ő szavára hallgatnak ott is. Vagy, hogy elviteti a gyerekeiket a gyámüggyel. Hív egy ügyvédet, aki majd segít neki, hiszen itt ugye a jog is sérül…. Próbál konfliktust gerjeszteni az alapítvány és az önkormányzat között. Aláírásgyűjtésbe kezd ellenünk. Aztán, bejelenti, hogy eljön az „igazság napja”. Mert ő szólt a médiának…és azok most kijönnek, és jól megmutatnak majd mindent. De az a bizonyos média nem jön. Nem baj, ott a facebook. Azon próbálja hergelni a többieket. A végén, mikor már semmi eszköze nem marad, akkor még bepróbál az ő vallásos „tisztaságával”, a jó és a rossz (ez mi vagyunk) szembeállításával.
Általában itt szokott elhalni a dolog, ismerjük már a forgatókönyvét. Eleinte még többen, aztán egyre kevesebben álltak mellé. Aztán pár hónapos szünet, és visszarendeződés következett. A tisztázásban pedig mindig ott voltak a nem bizonyítható elemek, a félrevezetések, a „nem is úgy volt”, amit az ember már nem szívesen boncolgat, hónapok után, mert az sokszor új feszültségeket szíthat.
Ám most nem így történt. Most továbbmentek, és augusztusban egy ügyvédi levelet kaptam, amihez csatoltak három felhatalmazást is. A „kavaró” párét és még egy asszonyét, aki már többször is társult hozzájuk. Teljesen értelmetlen vádaskodással és fenyegetőzéssel, ultimátummal. (Pl. hogy 30 napon belül „távolítsam el” a társadalmi vállalkozásunk vezetőjét, és tegyek a helyére „keresztény értékeket figyelembe vevő” személyt.) Aztán persze nem történt semmi, elég nehéz lenne az alapítványunk ellen ezekkel a vádakkal bármit elindítani. De elvett tőlem időt, sokszor kellett megnyugtatnom családokat, hogy nincs alapja semminek, és ne féljenek, mert nincs hatalma az illetőnek sem a rendőrség, sem a gyámhivatal felett. Sem felettünk, bármennyire szeretné.
A sok keserűség, amit újra, és már sokadjára okoztak a közösségnek, megerősítette, hogy velük le kell zárni a közös gondolkodást. Azt hiszem, ha hamarabb meghozzuk ezt a döntést, már sokkal előrébb tartanánk. Az elszigetelődését már önmaga megindította a közösségen belül, hiszen, míg pár éve még többen mellé álltak, most már csak egyetlen embert sikerült behúznia. Maguk maradtak. És azt hiszem, ők veszítették a legtöbbet. Mert minket, a többiekkel csak még jobban összekovácsolt a cirkuszuk. Megtanultunk már kiállni egymásért. Tudjuk a határainkat, a korlátainkat, de van erőnk, erőforrásunk, és előre nézünk. Nekik csak a hatalomvágyból és a gyűlöletből épített korlátaik maradtak. Sokadjára. És erre, úgy tűnik, nem tudjuk őket kilenc év után sem „rádöbbenteni”.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.10.15.
Már tavaly is nekifutottunk ennek, akkor is próbáltam megértetni vele, nem ennyi a dolog, mert, ha ennyi lenne, akkor már rég megoldódott volna minden, legalábbis a generációs szegénység problémája biztosan. De úgy látszik, nem tudtam akkor sem megértetni vele, azért jelentkezett újra.
Mert ez nem ennyi. A „rádöbbenések” sorozata sem elégséges. Persze, mondják, tanulni kell, igen, de ezek csak szavak maradnak, amiket mi hallani akarunk, ez nem jelent tartós elköteleződést, hiszen a család, a közeg üzenete más, más túlélési stratégiákkal, és ez a hatás sokkal erősebb. Ráadásul napi szinten megerősítést nyer, az életük minden percében. Ez ellen nagyon nehéz harcolni. Pláne, ha az iskola sem túl jó. Ha nem ad esélyt, támaszt, biztatást. Ha mindig a kudarccal szembesít. Így, még ha találkozik is más példával, hogyan „döbbenne” így rá egy kisgyerek arra, mit tegyen, kitartóan, hogy a sorsa másfele vegye az irányt?
Ez a „rádöbbenés” a közösségben sem megy, a felnőttek között. Folyamatosan teremtünk „rádöbbentő” szituációkat, és teremtődnek is. Az Igazgyöngy filozófiája az is, hogy nem kényszerít sosem, semmit, hagyja, hogy a saját kárán tapasztaljon meg mindent mindenki, és mindig adunk lehetőséget az újrakezdésre. Mert a szegregátumok indulatvezérelt világában gyorsan születnek meg döntések, felmondások, kirohanások, nagy, látványos veszekedések, a dolgok elferdítése, ami után azért hamar kiderül: nem volt ilyen súlyú az egész, nem volt valós az információ, gerjesztett és öngerjesztett volt a düh, és jó lenne visszarendeződni. Ilyenkor mi azt kérjük, a közösség előtt tisztázzuk ezt, mi nem zárjuk be az ajtót senki előtt, de beszéljük meg, mi történt, értékeljük ki, mit kellett volna másként, aztán zárjuk ezt le, és ne hátra nézzünk, hanem előre. És próbáljuk újra, egy más, a tanulságokat levonó viszonyulással.
Nem nekünk van erre szükségünk, hanem a közösségfejlesztés miatt, ezért nem is mi közöttünk zajlik le ez a beszélgetés, hanem a többieket bevonva. Hiszen azt szeretnénk, ha azok az íratlan közösségi szabályok működnének, amit tulajdonképpen ők építenek, mi csak segítünk benne, és ami majd egyszer működésképessé teszi ezt a kis közösséget.
Eddig, az elmúlt években ehhez ragaszkodtam mindig, senkivel sem zárjuk le végleg az együttműködés útját, mindenkinek kell adni lehetőséget a visszacsatornázódásra. Ám ez, bármennyire is jól hangzik, van, hogy nem megy. A nyáron muszáj voltam megfogalmazni magamnak, hogy vannak esetek, amikor nem szabad tovább engednünk ezt, muszáj elhatárolódni. Vannak, akikről itt kell lemondani, mert nem lehet mindenkit megmenteni, a maga akarata ellenére, és ha újra és újra árt a többieknek, és az együttműködésünk ellen dolgozik, a sokadik cirkusz után is, akkor egyszer azt kell mondani: elég volt. És ezt nem magam miatt kellett kimondanom, (mert én mindig, mindenkivel hajlamos vagyok az újratervezésre), hanem a közösség miatt, akikkel együtt dolgozunk. Akik ott élnek, akiktől azt várjuk, hogy képesek legyenek megszervezni magukat, akik belülről látják a folyamatokat. Saját bőrükön megtapasztalva a rosszindulatot, a feszültségkeltést, a rágalmazást. És egy ponton túl nekik nem megy a visszarendeződés támogatása.
Ez talán mutatja azt is, mennyire fontos, hogy együtt dolgozzunk. Mert az én jó kis „elméletemet” felülírja a szegregátumok világa, és az emberi gyarlóság. A két fél, a problémát kívülről látók, meg a benne élők együtt alakíthatják csak ki a megfelelő utat. Egyedül nem megy.
Az elején (a kilencedik éve dolgozunk a faluban) rengeteg volt a konfliktus. Volt, nem is egyszer, hogy az indulatok feszülése miatt a rendőrség segítségét kellett kérnünk, mert mi magunk is veszélyben voltunk. Volt, hogy aláírást gyűjtöttek ellenünk azok, akiknek az érdekeit sértettük, hogy eltávolítsanak bennünket a kis faluból. Már jó ideje nem történt ilyen, ám a nyáron újra volt egy, ami alaposan felkavarta a falut. És sokadjára, megint, ugyanazok voltak a mozgatói.
Sokszor írtam már arról, mennyire nehezen értem, hogy vannak emberek, akik akkor érzik jól magukat, ha feszültséget gerjesztenek, „kavarnak”, ahogy a helyiek mondják, összeugrasztanak másokat, szóval, folyamatos bajkeverők. A kreativitásukat ebben az irányban teljesítik ki, manipulálva a többit, kihasználva a tudatlanságukat, befolyásolhatóságukat, elképesztő tárházat alkalmazva ehhez.
Vicces, de néha teljesen párhuzamot lehet vonni a szegregátumok világa és a nagypolitika között, a halatomvággyal átitatott ember ugyanazokat az eszközöket használja kicsiben is, mint nagyban. Egyrészt magát mindenek felett állónak, és érinthetetlennek érzi (mondjuk azért, mert „spanja” a rendőrségnek, vagy mert a helyi kisebbségi önkormányzat vezetője), és ezzel magát a többiek fölé helyezi. Ő majd „rendet” tesz, a saját értékrendje szerint, igazságtalanságot kiállt ott, ahol semmi ilyesmi nincs, koholt vádakat terjeszt, hogy a nincstelenségben ellenségnek lásson minket a nyomorult másik ember. Ha nem megy, jön a fenyegetőzés: aki nem áll mellé, azt feljelenti a rendőrségen. Mert szerinte az ő szavára hallgatnak ott is. Vagy, hogy elviteti a gyerekeiket a gyámüggyel. Hív egy ügyvédet, aki majd segít neki, hiszen itt ugye a jog is sérül…. Próbál konfliktust gerjeszteni az alapítvány és az önkormányzat között. Aláírásgyűjtésbe kezd ellenünk. Aztán, bejelenti, hogy eljön az „igazság napja”. Mert ő szólt a médiának…és azok most kijönnek, és jól megmutatnak majd mindent. De az a bizonyos média nem jön. Nem baj, ott a facebook. Azon próbálja hergelni a többieket. A végén, mikor már semmi eszköze nem marad, akkor még bepróbál az ő vallásos „tisztaságával”, a jó és a rossz (ez mi vagyunk) szembeállításával.
Általában itt szokott elhalni a dolog, ismerjük már a forgatókönyvét. Eleinte még többen, aztán egyre kevesebben álltak mellé. Aztán pár hónapos szünet, és visszarendeződés következett. A tisztázásban pedig mindig ott voltak a nem bizonyítható elemek, a félrevezetések, a „nem is úgy volt”, amit az ember már nem szívesen boncolgat, hónapok után, mert az sokszor új feszültségeket szíthat.
Ám most nem így történt. Most továbbmentek, és augusztusban egy ügyvédi levelet kaptam, amihez csatoltak három felhatalmazást is. A „kavaró” párét és még egy asszonyét, aki már többször is társult hozzájuk. Teljesen értelmetlen vádaskodással és fenyegetőzéssel, ultimátummal. (Pl. hogy 30 napon belül „távolítsam el” a társadalmi vállalkozásunk vezetőjét, és tegyek a helyére „keresztény értékeket figyelembe vevő” személyt.) Aztán persze nem történt semmi, elég nehéz lenne az alapítványunk ellen ezekkel a vádakkal bármit elindítani. De elvett tőlem időt, sokszor kellett megnyugtatnom családokat, hogy nincs alapja semminek, és ne féljenek, mert nincs hatalma az illetőnek sem a rendőrség, sem a gyámhivatal felett. Sem felettünk, bármennyire szeretné.
A sok keserűség, amit újra, és már sokadjára okoztak a közösségnek, megerősítette, hogy velük le kell zárni a közös gondolkodást. Azt hiszem, ha hamarabb meghozzuk ezt a döntést, már sokkal előrébb tartanánk. Az elszigetelődését már önmaga megindította a közösségen belül, hiszen, míg pár éve még többen mellé álltak, most már csak egyetlen embert sikerült behúznia. Maguk maradtak. És azt hiszem, ők veszítették a legtöbbet. Mert minket, a többiekkel csak még jobban összekovácsolt a cirkuszuk. Megtanultunk már kiállni egymásért. Tudjuk a határainkat, a korlátainkat, de van erőnk, erőforrásunk, és előre nézünk. Nekik csak a hatalomvágyból és a gyűlöletből épített korlátaik maradtak. Sokadjára. És erre, úgy tűnik, nem tudjuk őket kilenc év után sem „rádöbbenteni”.
AZT FOGJUK GONDOLNI, HOGY UTCÁN ÉLNI BŰN - INTERJÚ GURÁLY ZOLTÁNNAL
ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2018.10.15.
Az egész társadalomra káros lehet a hétfőn életbe lépett jogszabály, ami gyakorlatilag betiltja az utcai hajléktalanságot, mert azt üzeni az embereknek, hogy a sikertelenség büntethető, mondta Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány módszertani munkatársa, a Február Harmadika munkacsoport vezetője. A szakember szerint az intézkedés felerősíti azt a vélekedést, miszerint a hajléktalanokkal szemben a kényszerítés is megengedhető, csakhogy eltűnjenek az utcáról. Nem egyedi Európában, hogy rendőrök viszik be szállóra a hajléktalanokat, az viszont példátlan, hogy egy ország alkományban tiltsa meg az utcán élést. Az új szabályozás a szállóknak is komoly problémát jelent, ugyanis nincs elég emberük, hogy egész nap nyitva tudjanak lenni. Interjú Gurály Zoltánnal.
A hétfőn életbe lépett törvénymódosítás értelmében általánosságban tilos lesz a közterületen való életvitelszerű tartózkodás. Az eddigi szabályozás a világörökségi részekre, illetve az önkormányzat által kijelölt területekre vonatkozott. A korábbi gyakorlat azt mutatta, hogy a hatóságok nem igazán tartották be ezeket a szabályokat. Mire számít, ezután is így lesz?
Való igaz, hogy az előző szabályozást alig hajtották végre. A szabálysértési eljárások szinte kivétel nélkül figyelmeztetéssel zárultak, legtöbbször csak szemetelés vagy hangoskodás miatt volt büntetés. Lehet, hogy megint csak ez fog történni, viszont fontos különbséget látok a kétféle tiltás között: míg korábban csak bizonyos feltételek mellett számított szabálysértésnek az életvitelszerű közterület használat, addig most minden körülmény között az. Tehát nem csak azért rossz, mert bizonyos körülmények között zavaró, hanem önmagában rossz, hibás cselekmény. Ez a változás később visszahat a társadalom gondolkodására: előbb-utóbb tényleg azt fogjuk gondolni, hogy utcán élni bűn. Egy törvény vagy rendelet olyan dolgot nyilvánít szabálysértésnek, amit a társadalom is büntetendőnek, betiltandónak tart. Szerintem most nem így gondolkodnak az emberek a hajléktalanságról. Van egy furcsaság, két éve készítettünk egy reprezentatív adatfelvételt a lakosság körében, amiből az derült ki, hogy a megkérdezettek döntő többsége inkább segítené a hajléktalanokat, mint büntetné. Miközben a többség azt is gondolja, hogy a hajléktalanokkal szemben a kényszerítés is megengedhető, hogy eltűnjenek az utcáról. Ez egy komoly ellentmondás, amely arról tanúskodik, hogy az emberek nem nagyon tudnak mit kezdeni a hajléktalanság által megjelenő problémákkal és ez folyamatos feszültséget okoz a közösségekben. Ez a konfliktus állhat a mostani intézkedés mögött, valószínűleg ezt a kormány ugyanúgy felmérte.
Vagyis az intézkedés valódi újdonsága az, hogy az egész társadalom sérül általa?
Az embereknek alapvetően a sikertelenség jut eszükbe egy hajléktalan láttán: valami nem sikerült az életében, ő is jobbat, mást akart. Tudják, ha valaki kifekszik az utcára, akkor ő már mindent feladott. Automatikusan magukra vetítik ezt a helyzetet, ez okozza igazából a stresszt bennük: “Úristen, ez velünk is megtörténhet.” És ha azt látják, hogy valaki szerencsétlenségében még bűnelkövetővé is válik, az csak növelni fogja ezt a feszültséget. Ez az az állapot, ami be fog szivárogni a mindennapi viszonyainkba: a sikertelenségnek lehet az a következménye, hogy büntethető vagyok. Nem állítom, hogy ez a kormány szándéka, és az sem biztos, hogy így fog történni, de tapasztalataim szerint nem elhanyagolható ennek veszélye. Amikor valaki kifekszik az utcára, akkor nem csak arról van szó, hogy nincs hol aludnia, hanem segítséget kér. Milyen az a közösség, ahol nem lehet büntetlenül segítséget kérni? Egyes elméletek szerint a közterületi hajléktalanság egyfajta demonstráció: a saját szegénységén túl felmutatja a társadalom állapotát. Erre minden önálló és felelős állampolgárnak szüksége van, még akkor is, ha ez a látvány sokszor nem szép...
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2018.10.15.
A hétfőn életbe lépett törvénymódosítás értelmében általánosságban tilos lesz a közterületen való életvitelszerű tartózkodás. Az eddigi szabályozás a világörökségi részekre, illetve az önkormányzat által kijelölt területekre vonatkozott. A korábbi gyakorlat azt mutatta, hogy a hatóságok nem igazán tartották be ezeket a szabályokat. Mire számít, ezután is így lesz?
Való igaz, hogy az előző szabályozást alig hajtották végre. A szabálysértési eljárások szinte kivétel nélkül figyelmeztetéssel zárultak, legtöbbször csak szemetelés vagy hangoskodás miatt volt büntetés. Lehet, hogy megint csak ez fog történni, viszont fontos különbséget látok a kétféle tiltás között: míg korábban csak bizonyos feltételek mellett számított szabálysértésnek az életvitelszerű közterület használat, addig most minden körülmény között az. Tehát nem csak azért rossz, mert bizonyos körülmények között zavaró, hanem önmagában rossz, hibás cselekmény. Ez a változás később visszahat a társadalom gondolkodására: előbb-utóbb tényleg azt fogjuk gondolni, hogy utcán élni bűn. Egy törvény vagy rendelet olyan dolgot nyilvánít szabálysértésnek, amit a társadalom is büntetendőnek, betiltandónak tart. Szerintem most nem így gondolkodnak az emberek a hajléktalanságról. Van egy furcsaság, két éve készítettünk egy reprezentatív adatfelvételt a lakosság körében, amiből az derült ki, hogy a megkérdezettek döntő többsége inkább segítené a hajléktalanokat, mint büntetné. Miközben a többség azt is gondolja, hogy a hajléktalanokkal szemben a kényszerítés is megengedhető, hogy eltűnjenek az utcáról. Ez egy komoly ellentmondás, amely arról tanúskodik, hogy az emberek nem nagyon tudnak mit kezdeni a hajléktalanság által megjelenő problémákkal és ez folyamatos feszültséget okoz a közösségekben. Ez a konfliktus állhat a mostani intézkedés mögött, valószínűleg ezt a kormány ugyanúgy felmérte.
Vagyis az intézkedés valódi újdonsága az, hogy az egész társadalom sérül általa?
Az embereknek alapvetően a sikertelenség jut eszükbe egy hajléktalan láttán: valami nem sikerült az életében, ő is jobbat, mást akart. Tudják, ha valaki kifekszik az utcára, akkor ő már mindent feladott. Automatikusan magukra vetítik ezt a helyzetet, ez okozza igazából a stresszt bennük: “Úristen, ez velünk is megtörténhet.” És ha azt látják, hogy valaki szerencsétlenségében még bűnelkövetővé is válik, az csak növelni fogja ezt a feszültséget. Ez az az állapot, ami be fog szivárogni a mindennapi viszonyainkba: a sikertelenségnek lehet az a következménye, hogy büntethető vagyok. Nem állítom, hogy ez a kormány szándéka, és az sem biztos, hogy így fog történni, de tapasztalataim szerint nem elhanyagolható ennek veszélye. Amikor valaki kifekszik az utcára, akkor nem csak arról van szó, hogy nincs hol aludnia, hanem segítséget kér. Milyen az a közösség, ahol nem lehet büntetlenül segítséget kérni? Egyes elméletek szerint a közterületi hajléktalanság egyfajta demonstráció: a saját szegénységén túl felmutatja a társadalom állapotát. Erre minden önálló és felelős állampolgárnak szüksége van, még akkor is, ha ez a látvány sokszor nem szép...
MIT TEHETSZ EGY HAJLÉKTALAN EMBERÉRT?
KÖTŐSZÓ
- EVANGÉLIKUS KÖZÉLETI BLOG
Szerző: HARMATI DÓRA
2018.10.15.
A hajléktalanság rendezése hosszú ideje megoldandó feladat hazánkban, nem mindegy azonban, honnan közelítjük meg a kérdést. A magyar közéletben nagy port kavart a legújabb alkotmánymódosítás, amely többek között tiltja az életvitelszerű közterületen tartózkodást. De megoldást nyújtana a problémára, ha a szállók kötelezően befogadnák ezeket az embereket? Továbbá alapvető kérdés számunkra az is, hogy keresztényként mi mit tudunk tenni értük.
A hajléktalanság kérdése Budapesten a legsúlyosabb, hiszen a fedél nélküliek fele a fővárosban él. Számukat nehéz pontosan meghatározni, országos szinten körülbelül harmincezer fővel számol a szakma. Sokan azonban nincsenek regisztrálva az ellátórendszerben, valamint a látható hajléktalanság, azaz az életvitelszerű közterületen tartózkodás nem is az egyetlen formája a problémának. Számos munkanélkülinek vagy munkára képtelen embernek van lakása, a számlákat azonban segélyszervezetek és alapítványok időnkénti támogatásából fizeti. Otthonuk elvesztése sokak feje felett lebeg állandó veszélyként.
Sok a beteg ember
Miért kerül valaki az utcára? Az okokat illetően élnek leginkább téves vélekedések a társadalomban. „Szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy vannak nem foglalkoztatható emberek is. Tartósan betegek, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek” – jellemzi a helyzetet Románné Bolba Márta, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze.
Az utcán élő emberek legtöbbje munkára alkalmatlan, hiszen nem részesül megfelelő orvosi ellátásban, illetve pszichiátriai betegsége vagy függősége megakadályozza abban, hogy törekedjen a felemelkedésre. Számtalan életút van, túlnyomó részük kezdődik állami gondozásban, és végződik az utcán.
Laborczi Géza evangélikus lelkész, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat igazgatója szerint az, hogy valaki az adott lehetőségek mellett miért nem képes a felemelkedésre, összetett és többrétű kérdés. „A szegénység, a hajléktalanság a jézusi gondolkodás szerint mindig velünk élő valóság lesz, ezt olvassuk Máté evangéliumában [Mt 26,11]. Miután a szegénység, a betegség a bibliai látásmódban nem csupán társadalmi igazságosság vagy szociális kérdés, hanem az Istentől elszakadt ember állapota, ezért ezek a különlegesen nehéz élethelyzetek a megváltás hiányáról is szólnak. Természetesen nem megkerülhető a társadalmi igazságosság kérdése sem, de a keresztyén teológiában ennek nem lehet prioritása. Szociológiai értelemben ugyanakkor nagyon különböző okai lehetnek, többfajta »szociális baleset« állhat annak a hátterében, hogy valaki elveszíti a lakhatását, a munkáját, és kiesik az addig őt is védő, megtartó közösségből. Ezzel a problémával – úgy tűnik – meg kell tanulnunk együtt élni.”
Könnyű a lejtőre kerülni
Gyakran előfordul, hogy az érintettet leszázalékolják, betegsége miatt képtelen dolgozni, a neki járó összeg pedig csak a gyógyszerek kifizetésére elég, vagy arra sem.
„Azt kellene belátni, hogy valójában egy nagyon sérülékeny közösség tagjai vagyunk, egy-egy nagyobb krízis már elindíthat a lejtőn bárkit. Egy válás vagy tartós betegség hamar jelenthet lakásvesztést".
Nekem megrázó tapasztalat volt, amikor huszonöt évesen önkéntesként beszélgettem egy nappali melegedőben az ottaniakkal. Olyan embereket ismerhettem meg, akik több évet dolgoztak le tisztes munkával, mint ahány éves én vagyok… bizony harminc-harmincöt év munkaviszonnyal is vannak emberek az utcán” – számol be tapasztalatairól Románné Bolba Márta:...
- EVANGÉLIKUS KÖZÉLETI BLOG
Szerző: HARMATI DÓRA
2018.10.15.
A hajléktalanság kérdése Budapesten a legsúlyosabb, hiszen a fedél nélküliek fele a fővárosban él. Számukat nehéz pontosan meghatározni, országos szinten körülbelül harmincezer fővel számol a szakma. Sokan azonban nincsenek regisztrálva az ellátórendszerben, valamint a látható hajléktalanság, azaz az életvitelszerű közterületen tartózkodás nem is az egyetlen formája a problémának. Számos munkanélkülinek vagy munkára képtelen embernek van lakása, a számlákat azonban segélyszervezetek és alapítványok időnkénti támogatásából fizeti. Otthonuk elvesztése sokak feje felett lebeg állandó veszélyként.
Sok a beteg ember
Miért kerül valaki az utcára? Az okokat illetően élnek leginkább téves vélekedések a társadalomban. „Szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy vannak nem foglalkoztatható emberek is. Tartósan betegek, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek” – jellemzi a helyzetet Románné Bolba Márta, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze.
Az utcán élő emberek legtöbbje munkára alkalmatlan, hiszen nem részesül megfelelő orvosi ellátásban, illetve pszichiátriai betegsége vagy függősége megakadályozza abban, hogy törekedjen a felemelkedésre. Számtalan életút van, túlnyomó részük kezdődik állami gondozásban, és végződik az utcán.
Laborczi Géza evangélikus lelkész, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat igazgatója szerint az, hogy valaki az adott lehetőségek mellett miért nem képes a felemelkedésre, összetett és többrétű kérdés. „A szegénység, a hajléktalanság a jézusi gondolkodás szerint mindig velünk élő valóság lesz, ezt olvassuk Máté evangéliumában [Mt 26,11]. Miután a szegénység, a betegség a bibliai látásmódban nem csupán társadalmi igazságosság vagy szociális kérdés, hanem az Istentől elszakadt ember állapota, ezért ezek a különlegesen nehéz élethelyzetek a megváltás hiányáról is szólnak. Természetesen nem megkerülhető a társadalmi igazságosság kérdése sem, de a keresztyén teológiában ennek nem lehet prioritása. Szociológiai értelemben ugyanakkor nagyon különböző okai lehetnek, többfajta »szociális baleset« állhat annak a hátterében, hogy valaki elveszíti a lakhatását, a munkáját, és kiesik az addig őt is védő, megtartó közösségből. Ezzel a problémával – úgy tűnik – meg kell tanulnunk együtt élni.”
Könnyű a lejtőre kerülni
Gyakran előfordul, hogy az érintettet leszázalékolják, betegsége miatt képtelen dolgozni, a neki járó összeg pedig csak a gyógyszerek kifizetésére elég, vagy arra sem.
„Azt kellene belátni, hogy valójában egy nagyon sérülékeny közösség tagjai vagyunk, egy-egy nagyobb krízis már elindíthat a lejtőn bárkit. Egy válás vagy tartós betegség hamar jelenthet lakásvesztést".
Nekem megrázó tapasztalat volt, amikor huszonöt évesen önkéntesként beszélgettem egy nappali melegedőben az ottaniakkal. Olyan embereket ismerhettem meg, akik több évet dolgoztak le tisztes munkával, mint ahány éves én vagyok… bizony harminc-harmincöt év munkaviszonnyal is vannak emberek az utcán” – számol be tapasztalatairól Románné Bolba Márta:...
NAGYOT ZUHANT, ELVESZÍTETTE TÖBBSÉGÉT A CSU A BAJORORSZÁGI VÁLASZTÁSOKON
444
Szerző: RÉNYI PÁL DÁNIEL
2018.10.15.
Az első, a közszolgálati ZDF által készített és publikált exit pollok alapján hatvan éve nem szerepelt olyan rosszul a keresztényszociális unió, azaz a CSU a bajorországi választásokon mint most vasárnap.
Angela Merkel pártjának koalíciós partnere mindössze a szavazatok 35,5 százalékát szerezte meg az első adatok szerint, és ezzel egészen biztosan elveszítik abszolút többségüket, amit kis túlzással töretlenül őriztek idáig a második világháború óta.
1962 óta egy olyan ciklus volt, amikor a CSU nem tudott abszolút többséget szerezni a tartományi gyűlésben. A legutóbbi választáson közel 48 százalékot kaptak, de az is elég volt ahhoz, hogy egyedül kormányozzanak.
Bajorország az egyik legnépesebb és legtehetősebb tartománya Németországnak 13 millió lakossal, politikai tekintetben az egyik legbefolyásosabb tartományról van szó.
A nagy győztes az első adatok alapján a Die Grüne, azaz a zöldek lehetnek, ha tényleg 18,5 százalékot kaptak, azzal megduplázták szavazóik számát a bevándorlásellenes Alternative für Deutschland (AfD) pedig 11 százalékkal ugyan az országos támogatottsága alatt teljesített, viszont először került be a bajor tartományi gyűlés pártjai közé.
Legalább akkorát zuhantak a szociáldemokraták mint Horst Seehofer pártja: az első számok szerint még az is előfordulhat, hogy a 10 százalékot sem érik el, és egész biztosan elbukják a második legerősebb párt pozícióját...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: RÉNYI PÁL DÁNIEL
2018.10.15.
Angela Merkel pártjának koalíciós partnere mindössze a szavazatok 35,5 százalékát szerezte meg az első adatok szerint, és ezzel egészen biztosan elveszítik abszolút többségüket, amit kis túlzással töretlenül őriztek idáig a második világháború óta.
1962 óta egy olyan ciklus volt, amikor a CSU nem tudott abszolút többséget szerezni a tartományi gyűlésben. A legutóbbi választáson közel 48 százalékot kaptak, de az is elég volt ahhoz, hogy egyedül kormányozzanak.
Bajorország az egyik legnépesebb és legtehetősebb tartománya Németországnak 13 millió lakossal, politikai tekintetben az egyik legbefolyásosabb tartományról van szó.
A nagy győztes az első adatok alapján a Die Grüne, azaz a zöldek lehetnek, ha tényleg 18,5 százalékot kaptak, azzal megduplázták szavazóik számát a bevándorlásellenes Alternative für Deutschland (AfD) pedig 11 százalékkal ugyan az országos támogatottsága alatt teljesített, viszont először került be a bajor tartományi gyűlés pártjai közé.
Legalább akkorát zuhantak a szociáldemokraták mint Horst Seehofer pártja: az első számok szerint még az is előfordulhat, hogy a 10 százalékot sem érik el, és egész biztosan elbukják a második legerősebb párt pozícióját...
ITT OLVASHATÓ
EROTIKUS HANGULATÚ VIDEÓT KÉSZÍTETT AZ NEMZETI KÖZSZOLGÁLAT EGYETEM KRIMINALISZTIKAI INTÉZETÉNEK TANSZÉKVEZETŐJE A HALLGATÓIVAL
ÁTLÁTSZÓ
Szerző: CSIKÁSZ BRIGITTA
2018.10.15.
Indulatokat keltett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán egy a tavaszi szemeszterben készült „oktatóvideó”, amelyben diáklányok, leendő rendőrtisztek vulgáris szavakkal dobálózva adnak elő egy jelenetet. A kisfilmet Angyal Miklós rendőr orvos-ezredes, az NKE tanszékvezető egyetemi docense rendezte. Angyalnak nem ez az első ilyen jellegű ügye, 2011-ben Pécsen visszavonták rendőri vezetői megbízását, miután egy mélygarázsban meztelenül, hölgytársaságban találtak rá egy autó motorháztetején. Az NKE vezetősége a nyáron már kivizsgálta az erotikus hangulatú videó ügyét, és a kifogásolható témaválasztás és nyelvezet miatt írásbeli figyelmeztetésben részesítették az elkészitésében érintett oktatókat.
„Elfogadható-e egy nemi identitást is sértő, erotikus filmben szerepeltetni a hallgatókat?” – tette fel a kérdést az Átlátszó névtelenségbe burkolózó olvasója az általa a szerkesztőségünknek megküldött videóval kapcsolatban, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának (NKE RTK) egyik tanára, Angyal Miklós tanszékvezető egyetemi docens idén készített a hallgatóiról.
A „Blöff (female version)” címet viselő 3 perces, az elmúlt szemeszterben készült, erotikus hangulatú kisfilmben az egyetem hallgatónői azt játsszák el álarcban és szexi ruhákban, hogy az egyik záróvizsga tételsorát szeretnék kikényszeríteni az egyik oktatótól. Mégpedig a (játék)fegyverükkel való fenyegetőzéssel, de végül felsülnek a próbálkozással.
A videóban a leggyakrabban használt szavak: a kuki, a punci, valamint a nagy- és a kisajkak. A videón szereplő egyetemi hallgatók arcát kitakartuk, hangját pedig megváltoztattuk, hogy ne legyenek felismerhetőek...
Szerző: CSIKÁSZ BRIGITTA
2018.10.15.
„Elfogadható-e egy nemi identitást is sértő, erotikus filmben szerepeltetni a hallgatókat?” – tette fel a kérdést az Átlátszó névtelenségbe burkolózó olvasója az általa a szerkesztőségünknek megküldött videóval kapcsolatban, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának (NKE RTK) egyik tanára, Angyal Miklós tanszékvezető egyetemi docens idén készített a hallgatóiról.
A „Blöff (female version)” címet viselő 3 perces, az elmúlt szemeszterben készült, erotikus hangulatú kisfilmben az egyetem hallgatónői azt játsszák el álarcban és szexi ruhákban, hogy az egyik záróvizsga tételsorát szeretnék kikényszeríteni az egyik oktatótól. Mégpedig a (játék)fegyverükkel való fenyegetőzéssel, de végül felsülnek a próbálkozással.
A videóban a leggyakrabban használt szavak: a kuki, a punci, valamint a nagy- és a kisajkak. A videón szereplő egyetemi hallgatók arcát kitakartuk, hangját pedig megváltoztattuk, hogy ne legyenek felismerhetőek...
BANKHOZ KÉNYSZERÍTHETIK A NYUGDÍJASOKAT - AKI NEM AKAR UTALÁST, ANNAK KÜLÖN KÉRELMEZNIE KELLENE A POSTAI KÉZBESÍTÉST
AZ ÉN PÉNZEM
Szerző: Az Én Pénzem
2018.10.15.
Sok nyugdíjas állt vissza a tranzakciós illeték bevezetése után a postai kézbesítésre, de az államkincstár szerint már visszafordult ez a folyamat. Úgy tűnik azonban, nem eléggé. A kötelező utalást nyilvánvalóan nem merik elrendelni, de akad javaslat, amely a magánnyugdíjpénztáraknál már sikeresen alkalmazott modellt vetné be.
A tranzakciós illeték bevezetésének hatásaként elkezdtek menekülni a nyugdíjasok a bankoktól. Mint az Azénpénzem.hu akkoriban az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól (ONYF) megtudta: sokan álltak vissza a postai kézbesítésre. A Magyar Államkincstár (MÁK) viszont nemrégiben – írta meg a Világgazdaság – közölte: az elmúlt években számottevően megnőtt a lakossági folyószámlára utalt nyugdíjak és családtámogatások aránya.
Az Államkincstár adatai szerint 2017-ben a nyugdíjak összegének már a 61 százaléka átutalással érkezett az érintettek bankszámlájára, ami számottevő haladás. Balogh László, a Pénzügyminisztérium pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkára a lapnak arról beszélt, hogy a nyugdíjjellegű és szociális ellátások terén kibontakozó folyamat öngerjesztő: a juttatásaikat elektronikus formában kapó polgárok a fizetésnél is mind nagyobb arányban használnak elektronikus megoldásokat, s így tovább csökkennek a társadalmi ráfordítások...
Szerző: Az Én Pénzem
2018.10.15.
A tranzakciós illeték bevezetésének hatásaként elkezdtek menekülni a nyugdíjasok a bankoktól. Mint az Azénpénzem.hu akkoriban az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól (ONYF) megtudta: sokan álltak vissza a postai kézbesítésre. A Magyar Államkincstár (MÁK) viszont nemrégiben – írta meg a Világgazdaság – közölte: az elmúlt években számottevően megnőtt a lakossági folyószámlára utalt nyugdíjak és családtámogatások aránya.
Az Államkincstár adatai szerint 2017-ben a nyugdíjak összegének már a 61 százaléka átutalással érkezett az érintettek bankszámlájára, ami számottevő haladás. Balogh László, a Pénzügyminisztérium pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkára a lapnak arról beszélt, hogy a nyugdíjjellegű és szociális ellátások terén kibontakozó folyamat öngerjesztő: a juttatásaikat elektronikus formában kapó polgárok a fizetésnél is mind nagyobb arányban használnak elektronikus megoldásokat, s így tovább csökkennek a társadalmi ráfordítások...
MAGYAR CSALÁD ALASZKÁBAN
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Judit
2018.10.15.
Miért – és főleg hogyan - költözik egy magyar család Alaszkába, pláne Las Vegasból? A kérdés jó, a választ Judit legutóbbi posztjából részben már megtudtuk, most azonban magát a költözés folyamatát, az első hetek élményeit is megosztotta velünk jó sok fotóval együtt. Csomagoljunk hát össze és irány Alaszka!
“Ahogy ígértem, újból jelentkezem, immáron Alaszkából. Az elmúlt közel 6 hónap igen aktívan telt, pár költözés, több ezer mérföld autókázás, kompozás, repülés és kalandos határátkelések útján megérkeztünk a remélhetőleges végállomásunkra, Anchorage-ba.
Sokat ötleteltünk, hogyan költözzünk fel Alaszkába. Rengeteg verzió merült fel attól függően, hogy mennyi holmit hozunk magunkkal, ment a matek, mi és hogyan éri meg. Nem volt könnyű. De végül kiokoskodtuk és leszerveztük.
Az út Alaszkáig és az első napok
Autóval indultunk neki Las Vegasból Venturáig, ott egy éjszaka eltöltése után a korai felkelést követően felautóztunk egyhuzamban Dél-Kalifornián keresztül, Oregonon át Washington államig, Snohomish városáig, ahol eltöltöttünk pár napot, mielőtt a kompra felszálltunk volna.
A kompút gyönyörű volt, főleg a kanadai rész, nagyon hiányzott már a természet közelsége, a sok zöld látványa és az állatvilág.
Elérvén úticélunkat az első pár nap a berendezkedésről szólt, megvárni a csomagokat míg földi, légi és vízi úton megérkeznek, ismerkedés a hellyel.
Délkelet-Alaszkában töltöttük az első időszakot, gondolván, ez lesz a végállomás, de a terv hamar megváltozott, így az egyhónapos fordulónkon már a repülőn találtuk magunkat utat véve Anchorage felé.
Lenyűgöző naplementék, korlátozott lehetőségek
Sitka volt az első, véglegesnek gondolt állomásunk, de az élet nem így hozta. Sokaknak biztos Sandra Bullock The Proposal (magyarul Nász-ajánlat címen futott – HÁ) filmbeni szereplése juthat eszébe Sitkáról, de ki kell mindenkit ábrándítanom, a település maximum ha fél percre bukkan fel a moziban.
Amit utólag el tudok mondani Sitkáról, hogy lenyűgöztek a naplementék, a kis szigetek pedig valami csodálatosak. Nekem speciel mindig az Avatar című filmből azok a levegőben lévő, zölddel borított sziklák jutottak eszembe, csak vízbe tett verzióban...
Szerző: Határátkelő / Judit
2018.10.15.
“Ahogy ígértem, újból jelentkezem, immáron Alaszkából. Az elmúlt közel 6 hónap igen aktívan telt, pár költözés, több ezer mérföld autókázás, kompozás, repülés és kalandos határátkelések útján megérkeztünk a remélhetőleges végállomásunkra, Anchorage-ba.
Sokat ötleteltünk, hogyan költözzünk fel Alaszkába. Rengeteg verzió merült fel attól függően, hogy mennyi holmit hozunk magunkkal, ment a matek, mi és hogyan éri meg. Nem volt könnyű. De végül kiokoskodtuk és leszerveztük.
Az út Alaszkáig és az első napok
Autóval indultunk neki Las Vegasból Venturáig, ott egy éjszaka eltöltése után a korai felkelést követően felautóztunk egyhuzamban Dél-Kalifornián keresztül, Oregonon át Washington államig, Snohomish városáig, ahol eltöltöttünk pár napot, mielőtt a kompra felszálltunk volna.
A kompút gyönyörű volt, főleg a kanadai rész, nagyon hiányzott már a természet közelsége, a sok zöld látványa és az állatvilág.
Elérvén úticélunkat az első pár nap a berendezkedésről szólt, megvárni a csomagokat míg földi, légi és vízi úton megérkeznek, ismerkedés a hellyel.
Délkelet-Alaszkában töltöttük az első időszakot, gondolván, ez lesz a végállomás, de a terv hamar megváltozott, így az egyhónapos fordulónkon már a repülőn találtuk magunkat utat véve Anchorage felé.
Lenyűgöző naplementék, korlátozott lehetőségek
Sitka volt az első, véglegesnek gondolt állomásunk, de az élet nem így hozta. Sokaknak biztos Sandra Bullock The Proposal (magyarul Nász-ajánlat címen futott – HÁ) filmbeni szereplése juthat eszébe Sitkáról, de ki kell mindenkit ábrándítanom, a település maximum ha fél percre bukkan fel a moziban.
Amit utólag el tudok mondani Sitkáról, hogy lenyűgöztek a naplementék, a kis szigetek pedig valami csodálatosak. Nekem speciel mindig az Avatar című filmből azok a levegőben lévő, zölddel borított sziklák jutottak eszembe, csak vízbe tett verzióban...
A BÜNTETŐJOG PROFESSZORA SZERINT KAMUINDOKKAL ÍTÉLTÉK EL BOTKA EMBEREIT
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: nickgrabowszki
2018.10.15.
A tanszékvezető egyetemi tanár tételesen cáfolja a vádirat állításait, és megállapítja, a szegedi városvezetők nem követtek el jogellenes cselekményt.
Mint ismert, a múlt héten 6 és 10 hónap közötti, egy évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Gyulai Járásbíróság a szegedi városvezetés néhány tagját, az egyik alpolgármestert, a polgármesteri kabinetfőnököt, a Szegedi Közlekedési Kft. korábbi vezetőjét, a parkolási üzletág vezetőjét, és a címzetes főjegyzőt, mert a vád szerint 2008 és 2012 között 307 ingyenes parkolóbérletet biztosítottak természetes és jogi személyeknek úgy, hogy erre közgyűlési felhatalmazásuk vagy egyéb jogszabályi alapjuk nem volt valamint olyanok is kaptak ingyenbérletet, akik semmilyen kapcsolatban nem álltak az önkormányzattal.
Egy neves büntetőjogász ugyanakkor a bírósághoz is eljuttatott szakvéleményében azt állította, már a vádirat is jogtalan volt, mert
a vádlottak a terhükre rótt bűncselekményeket több - a büntetőjogi felelősségüket egyenként is kizáró - okból sem követték el.
Tóth Mihály egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszékének vezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Büntetőjogi tanszékének professzora 2017. januári észrevételeiben pontról pontra cáfolja a vád állításait:...
Szerző: nickgrabowszki
2018.10.15.
Mint ismert, a múlt héten 6 és 10 hónap közötti, egy évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Gyulai Járásbíróság a szegedi városvezetés néhány tagját, az egyik alpolgármestert, a polgármesteri kabinetfőnököt, a Szegedi Közlekedési Kft. korábbi vezetőjét, a parkolási üzletág vezetőjét, és a címzetes főjegyzőt, mert a vád szerint 2008 és 2012 között 307 ingyenes parkolóbérletet biztosítottak természetes és jogi személyeknek úgy, hogy erre közgyűlési felhatalmazásuk vagy egyéb jogszabályi alapjuk nem volt valamint olyanok is kaptak ingyenbérletet, akik semmilyen kapcsolatban nem álltak az önkormányzattal.
Egy neves büntetőjogász ugyanakkor a bírósághoz is eljuttatott szakvéleményében azt állította, már a vádirat is jogtalan volt, mert
a vádlottak a terhükre rótt bűncselekményeket több - a büntetőjogi felelősségüket egyenként is kizáró - okból sem követték el.
Tóth Mihály egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszékének vezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Büntetőjogi tanszékének professzora 2017. januári észrevételeiben pontról pontra cáfolja a vád állításait:...
34 MILLIÁRDBÓL EGY KLEINHEISLER LETT, EZ ORBÁN SIKERE
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.10.14.
Az orbáni sikerpropaganda leglátványosabb hazugságai a futballhoz kapcsolódnak, mert ott látható leginkább az eredmény. A futballpályán 90 perc alatt kiderül, mit érnek Orbán álmai és milyen eredményekkel dicsekedhet. A futballba öntött TAO-pénzek ennek alapján maguk a hűtlen kezelés büntetőjogi tényállásának bizonyítékai.
Szerző: Amerikai Népszava
2018.10.14.
2011 óta a futballklubok 522 milliárd forint közpénzt égettek el a semmibe. Ez az összeg a 24.hu összegzése szerint hat és félszer annyi, mint amennyit a szociális és gyermekvédelmi szférában dolgozók fizetésére költ évente az állam, hússzorosa a mentőszolgálatnál dolgozó emberek bérére jutó összegnek. De még pedagógusfizetésekre is nagyjából százmilliárddal kevesebbet fordít az állam évente. A túlárazott teljes 4-es metró is csaknem százmilliárddal kevesebbe került.
A leglátványosabb kudarc hol máshol lenne, mint Felcsúton, ahol most a nagy “mágus” új konferenciaközpontot adott át. A konferenciaközpont majd biztosan segít, ez is belekerült 12,5 milliárdba. Puskás, Varga Zoli és a több nagy magyar játékos a grundokról jött, ahogy a brazil csillagok is a szegénynegyedekben mezítláb focizó gyerekek közül kerültek ki. Ők rongylabdával játszottak, s a gyerekkori meccseiken több néző volt a grundon, mint Orbán stadionjaiban.
Felcsútnak nem segített a mágia sem, hiába Puskás ellopott neve és élete, hiába a pappal felszentelt Puskás-szobor. Hiába a templomra mintázott “szentély”, a Puskás Akadémia és a Felcsút csapatában gyakran egyetlen akadémista sem játszott, mert még a gyange magyar bajnokságban sem állják meg a helyüket. Az adófizetők pénzén a drága harmadvonalbeli légiósok és a magyar csapatokból kiöregedett senkik játszanak.
Az 12 és fél milliárdos konferenciaközpont átadása jó alkalom volt, hogy sikereink kovácsa számvetést készítsen. Nem volt nehéz fejben összeadni a felcsúti “akadémia” eddigi nagy sikerjátékosait. 2010 óta két játékos jutott ki nyugat-európai klubokba. Az egyik Sallai, a tehetségét legalább nem tették tönkre, de még korai azt állítani, hogy nemzetközi játékos lesz belőle. A másik pedig az a Kleinheisler László, akit tévedésből vett meg a német klub, amely egy éven belül túladott rajta, mert vicc az ember. Kleinheisler jelenleg a bivalyerős kazah bajnokságban birkózik a labdával és az élettel.
Mindez eddig szűken számolva 34 milliárd forintba került Magyarországnak, az adófizető polgároknak (akik közé a Fidesz offshore-lovagjait nem kellene beleszámolni). 17,72 milliárd a TAO-pénz, a stadion állítólag 3,6 milliárdba került, a konferenciaközpont 12,5 milliárdba. Ebben egy csomó minden más nincs benne...
A leglátványosabb kudarc hol máshol lenne, mint Felcsúton, ahol most a nagy “mágus” új konferenciaközpontot adott át. A konferenciaközpont majd biztosan segít, ez is belekerült 12,5 milliárdba. Puskás, Varga Zoli és a több nagy magyar játékos a grundokról jött, ahogy a brazil csillagok is a szegénynegyedekben mezítláb focizó gyerekek közül kerültek ki. Ők rongylabdával játszottak, s a gyerekkori meccseiken több néző volt a grundon, mint Orbán stadionjaiban.
Felcsútnak nem segített a mágia sem, hiába Puskás ellopott neve és élete, hiába a pappal felszentelt Puskás-szobor. Hiába a templomra mintázott “szentély”, a Puskás Akadémia és a Felcsút csapatában gyakran egyetlen akadémista sem játszott, mert még a gyange magyar bajnokságban sem állják meg a helyüket. Az adófizetők pénzén a drága harmadvonalbeli légiósok és a magyar csapatokból kiöregedett senkik játszanak.
Az 12 és fél milliárdos konferenciaközpont átadása jó alkalom volt, hogy sikereink kovácsa számvetést készítsen. Nem volt nehéz fejben összeadni a felcsúti “akadémia” eddigi nagy sikerjátékosait. 2010 óta két játékos jutott ki nyugat-európai klubokba. Az egyik Sallai, a tehetségét legalább nem tették tönkre, de még korai azt állítani, hogy nemzetközi játékos lesz belőle. A másik pedig az a Kleinheisler László, akit tévedésből vett meg a német klub, amely egy éven belül túladott rajta, mert vicc az ember. Kleinheisler jelenleg a bivalyerős kazah bajnokságban birkózik a labdával és az élettel.
Mindez eddig szűken számolva 34 milliárd forintba került Magyarországnak, az adófizető polgároknak (akik közé a Fidesz offshore-lovagjait nem kellene beleszámolni). 17,72 milliárd a TAO-pénz, a stadion állítólag 3,6 milliárdba került, a konferenciaközpont 12,5 milliárdba. Ebben egy csomó minden más nincs benne...
KI FOGNAK RÚGNI
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.10.14.
Már ez a „kormánytisztviselővé” való átnevezés is mellbe vágta annak idején. Első felelős munkakörében segédelőadó volt, köztisztviselő lett, aztán pár éve találták ki, hogy ők ettől kezdve nem a köz érdekében, hanem a kormány érdekében végzik áldásos tevékenységüket. De lege lata, de lege feranda – így mondja a tudomány: a meglévő és a jövendő jog szerint . A kormány lett az ő uruk- Istenük, az rendelkezik életük és haláluk felett, tőle függnek, neki áldoznak és ő ítélkezik felettük, ha vétkezni találnának. Mindez hatásaiban kiterjed a családra, szűkebb és tágabb környezetre: feleség, gyerekek, gyermekükre büszke szülők, nagyszülők, rokonok, sajnálkozó barátok, örvendező ellenlábasok.
A létszám csökkentésének, elsősorban a politika és nem a szakma által generált kényszeres igénye 1989., a rendszerváltás óta, végighúzódik a magyar államigazgatás rendszerén. Ennek kapcsán kimutatható a mennyiségi és minőségi szemlélet közötti örök konfliktus. A költségvetési egyensúly megőrzésére való hivatkozás az elmúlt lassan 30 év során folyamatosan napirenden tartotta a létszámcsökkentés iránti igényt. Ennek köszönhetően több alkalommal került sor jelentős – nyílt, vagy burkolt – elbocsájtásokra, „leépítésekre”. A központilag elrendelt létszámcsökkentések azonban egyetlen esetben sem hozták meg a várt eredményt. Mi több, a yo-yo effektusnak megfelelően az átmeneti csökkenést követően még magasabb szintet ért el az alkalmazottak száma, mint amekkora az a kiinduláskor volt. Nem segített ezen az egyes szervezeti egységek összevonása sem. A korábbi, szakmai szintű szerveződéseket megpróbálták regionális szervezetek létrehozásával számszerűen csökkenteni. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez sem eredményezett érdemi változást. 1989-től az államigazgatás minden szintjén igyekeztek megszabadulni az előző kormányt szolgáló tisztviselőktől, legalábbis (felülről lefelé) középvezetői szintig. Fő szemponttá lépett elő a „politikai megbízhatóság” Jöttek az ejtőernyősök, a csókosok, a mindenhez (is) értő pártemberek (és akkor még nem beszéltünk mondjuk a futsál-diplomatákról vagy a fogadó ország nyelvét nem beszélő konzulokról). Az újak hamarosan elkezdték magukkal hozni a saját embereiket – „bizalmi elv” -, de mivel a régebben ott lévők ismerték a területet, ezért tőlük sem tudtak teljes egészében megválni. A boltnak ugyanis azért mennie kell. A létszám meg szépen visszarendeződött.
A kampányszerű, négy-nyolc évenkénti cserélődés ugyanakkor minimum két negatív eredményt mindig hozott. Megfogyatkozott a szakértő karrier-ügyintézők száma és romlott az ügyintézés minősége. Mindkettőt a „fogyasztó” – a társadalom érezte meg. Az alacsonyabb bértömeg kezdeti kiadás-csökkentő hatása pillanatok alatt eltűnt az így keletkező károkkal, majd végül teljes egészében felemésztették a nyereséget az új munkaerő kiképzésének költségei.
Csak szőrmentén érintem azt a hamis látszatot, ami az Orbán kormány adminisztrációs költségcsökkentő ígéreteiből, az „olcsóbb kormányzás” ígéretéből megvalósult. Kevesebb miniszter van ugyan, de a számát se tudjuk, hány államtitkár, helyettes államtitkár, miniszterelnöki biztos, kormánybiztos, miniszteri biztos, tanácsadó, főtanácsadó, fő-fő-fő tanácsadó, és még ki tudná felsorolni hány más rendű és rangú levélnehezék szorgoskodik milliós fizetésekért ebben az „olcsóbb” kormányban. Mivel sem önálló költségvetési fejezete, sem önálló gazdája nincs olyan területeknek, mint az oktatás, az egészségügy, a szociális- és munkaügy vagy éppen a környezetvédelem, így az ezekben az ágazatokban megfigyelhető anomáliáknak sem lehet látni a végét. Nem mellesleg, boldogult emlékű nagyanyósom egyik kedvenc mondását idézve: szarnak, bajnak nincs gazdája. (Talán ez is az alig titkolt kormányzati cél.)...
TÚL A CSÚCSON, JÖHET A KÖVETKEZŐ VÁLSÁG?
168 ÓRA ONLINE
Szerző: BLAHÓ MIKLÓS
2018.10.15.
Kereskedelmi háborúskodás, pénzügyi légörvények sorozata és bizalomvesztés gyengíti a világgazdaságot, amely új válság felé halad. A következő krízis kezelésére a kormányok és a választópolgárok is felkészültebbek ugyan, mint voltak a Lehman Brothers tíz évvel ezelőtti összeomlásakor – de távolról sem felkészültek. Erre figyelmeztet az IMF most zajló ülésszaka, valamint az OECD és sok tekintélyes közgazdász.
Júliusi előrejelzésén is igazít a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely ezekben a napokban az indonéziai Bali szigetén tartotta őszi ülésszakát. A világgazdaság sem idén, sem jövőre nem növekedik 3,9 százalékkal, ahogy azt a nemzetközi pénzügyi szervezet még a nyáron is remélni merte, mert mindinkább az a meggyőződése – s ezt a nézetét alátámasztja a Gazdasági és Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szintén minap közzétett prognózisa –, hogy a globális gazdaság túljutott a 2008-ban kirobbant válságot követő fellendülési szakaszának a csúcspontján. S minthogy maga az IMF 1970 óta 124 pénzügyi krízist tart számon, ezért nem is az a kérdés, lesz-e újabb válság, hanem az, vajon kezelhető lesz-e, megakadályozható-e a rombolás. Az aggodalmát pedig azért hangoztatja a valutaalap, de a többi szervezet is, mert a tíz évvel ezelőtti pénzügyi összeomlást nem sikerült előre jelezniük.
Néhány napja éppen erről beszélt Párizsban Ángel Gurría, az OECD főtitkára, elismerve, hogy a közgazdasági gondolkodás főáramlatának modelljei csődöt mondtak, s nemcsak a pénzügyi rendszer olvadását nem tudták előre jelezni, hanem azt sem, hogy a nagy recesszió milyen politikai krízisbe, bizalomvesztésbe csap át, miként növeli tovább a jövedelmi különbségeket, utat engedve olyan populista pártoknak, amelyek ma érdemben befolyásolják a politika és a gazdaságpolitika alakulását is. A reformnak Gurría szerint azzal kell kezdődnie, hogy meghallgatják a magukat vesztesnek érző emberek, társadalmi rétegek panaszát, megértik, miért baj az, hogy nem emelkedik az életszínvonal, ha a lemaradók gyermekei nem jutnak megfelelő oktatáshoz, s ezért nem tudnak kitörni reménytelennek látszó helyzetükből, ha a szabályokat betartó tömegek úgy érzik, a hatalom csúcsain lévőket semmilyen bántódás sem érheti...
Szerző: BLAHÓ MIKLÓS
2018.10.15.
Júliusi előrejelzésén is igazít a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely ezekben a napokban az indonéziai Bali szigetén tartotta őszi ülésszakát. A világgazdaság sem idén, sem jövőre nem növekedik 3,9 százalékkal, ahogy azt a nemzetközi pénzügyi szervezet még a nyáron is remélni merte, mert mindinkább az a meggyőződése – s ezt a nézetét alátámasztja a Gazdasági és Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szintén minap közzétett prognózisa –, hogy a globális gazdaság túljutott a 2008-ban kirobbant válságot követő fellendülési szakaszának a csúcspontján. S minthogy maga az IMF 1970 óta 124 pénzügyi krízist tart számon, ezért nem is az a kérdés, lesz-e újabb válság, hanem az, vajon kezelhető lesz-e, megakadályozható-e a rombolás. Az aggodalmát pedig azért hangoztatja a valutaalap, de a többi szervezet is, mert a tíz évvel ezelőtti pénzügyi összeomlást nem sikerült előre jelezniük.
Néhány napja éppen erről beszélt Párizsban Ángel Gurría, az OECD főtitkára, elismerve, hogy a közgazdasági gondolkodás főáramlatának modelljei csődöt mondtak, s nemcsak a pénzügyi rendszer olvadását nem tudták előre jelezni, hanem azt sem, hogy a nagy recesszió milyen politikai krízisbe, bizalomvesztésbe csap át, miként növeli tovább a jövedelmi különbségeket, utat engedve olyan populista pártoknak, amelyek ma érdemben befolyásolják a politika és a gazdaságpolitika alakulását is. A reformnak Gurría szerint azzal kell kezdődnie, hogy meghallgatják a magukat vesztesnek érző emberek, társadalmi rétegek panaszát, megértik, miért baj az, hogy nem emelkedik az életszínvonal, ha a lemaradók gyermekei nem jutnak megfelelő oktatáshoz, s ezért nem tudnak kitörni reménytelennek látszó helyzetükből, ha a szabályokat betartó tömegek úgy érzik, a hatalom csúcsain lévőket semmilyen bántódás sem érheti...
MÁR CSAK AZ A KÉRDÉS, MENNYIRE LESZ VAD A RENDŐRSÉG - MÁTÓL BŰN, HA VALAKI HAJLÉKTALAN
HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: WINDISCH JUDIT, CSÁNYI NIKOLETT
2018.10.15.
Egy tollvonással oldotta meg a kormány a hajléktalanság problémáját: mától szabálysértés az utcán élni. A harmadik figyelmeztetés után a hajléktalant közmunkára vagy elzárásra ítélhetik. Sőt, a holmiját meg is semmisíthetik - a rendszer az utolsó pillanatban még embertelenebbé vált.
Szinte teljesen kiürültek vasárnap estére a forgalmas belvárosi aluljárók, a hajléktalanok már máshol keresnek maguknak menedéket. Sejtik ugyanis, hogy ott kezdődik majd a rendőrségi razzia. Mától tilos és szabálysértésnek minősül, ha valaki életvitelszerűen az utcán él, vagyis,ott alszik, eszik, tisztálkodik, tartja a kutyáját. A hajléktalanokat 90 napon belül háromszor figyelmeztethetik, negyedjére már nem mérlegelhet a rendőr: szabálysértési eljárást kell indítani a renitens ellen, aki nem vonul be hajléktalanszállóra vagy vegy igénybe más, számára fenntartott ellátást.
Végigjártuk a Nyugati tér, Astoria, Deák tér, Kálvin tér, Ferenciek tere, Blaha Lujza tér, Keleti Pályaudvar útvonalat a törvény hatályba lépése előtti este. A megkérdezett hajléktalanok tisztában vannak a szabályváltozással, van, aki már talált magának hajléktalanszállót, ahová reményei szerint délután be is költözhet, más viszont nem akar menni...
Szerző: WINDISCH JUDIT, CSÁNYI NIKOLETT
2018.10.15.
Szinte teljesen kiürültek vasárnap estére a forgalmas belvárosi aluljárók, a hajléktalanok már máshol keresnek maguknak menedéket. Sejtik ugyanis, hogy ott kezdődik majd a rendőrségi razzia. Mától tilos és szabálysértésnek minősül, ha valaki életvitelszerűen az utcán él, vagyis,ott alszik, eszik, tisztálkodik, tartja a kutyáját. A hajléktalanokat 90 napon belül háromszor figyelmeztethetik, negyedjére már nem mérlegelhet a rendőr: szabálysértési eljárást kell indítani a renitens ellen, aki nem vonul be hajléktalanszállóra vagy vegy igénybe más, számára fenntartott ellátást.
Végigjártuk a Nyugati tér, Astoria, Deák tér, Kálvin tér, Ferenciek tere, Blaha Lujza tér, Keleti Pályaudvar útvonalat a törvény hatályba lépése előtti este. A megkérdezett hajléktalanok tisztában vannak a szabályváltozással, van, aki már talált magának hajléktalanszállót, ahová reményei szerint délután be is költözhet, más viszont nem akar menni...
TUDOMÁNYOSAN BEBIZONYÍTOTTÁK, 2010 ÓTA SOKKAL TÖBB LETT A GYANÚS KÖZBESZERZÉS
444
Szerző: MAGYARI PÉTER
2018.10.15.
- A Korrupciókutató Központ munkatársai megvizsgálták az összes közbeszerzést 2005-től 2018 augusztusáig, több mint 193 ezer darabot.
- 2010 óta egyértelműen kevesebben indulnak egy adott pályázaton, mint korábban, vagyis sokkal kevésbé jellemző a verseny az állami pénzek elnyeréséért.
- 2010 óta sokkal több a korlátozott nyilvánosságú kiírás. Például amikor csak meghívottak indulhatnak, vagy amikor irreálisan rövid idő alatt kell pályázatot írni.
- 2010 óta sokkal magasabb az adott év összes pályázatának korrupciós kockázati indexe, vagyis a gyanús körülmények között elnyert közbeszerzések aránya.
- Javulást az Orbán-kormányok csak abban hoztak, hogy 2014 óta pontosabban dokumentálják a megkötött szerződéseket.
A CRCB, azaz a Korrupciókutató Központ Budapest legújabb kiadványában 2005 elejétől idén augusztus végéig megvizsgálták az összes hazai közbeszerzést, a keretszerződések kivételével.
Amikor az állam építtetni akar valamit, vagy tárgyakat vásárol, esetleg szolgáltatást vesz igénybe, akkor közbeszerzést kell kiírnia, hogy lehetőség szerint a legjobb és legolcsóbb megoldást tudja választani. Ez az elv azonban csak akkor érvényesül, ha a közbeszerzéseket jól intézik, vagyis ha a felhívások igazi versenyhelyzetet teremtenek...
Szerző: MAGYARI PÉTER
2018.10.15.
- 2010 óta egyértelműen kevesebben indulnak egy adott pályázaton, mint korábban, vagyis sokkal kevésbé jellemző a verseny az állami pénzek elnyeréséért.
- 2010 óta sokkal több a korlátozott nyilvánosságú kiírás. Például amikor csak meghívottak indulhatnak, vagy amikor irreálisan rövid idő alatt kell pályázatot írni.
- 2010 óta sokkal magasabb az adott év összes pályázatának korrupciós kockázati indexe, vagyis a gyanús körülmények között elnyert közbeszerzések aránya.
- Javulást az Orbán-kormányok csak abban hoztak, hogy 2014 óta pontosabban dokumentálják a megkötött szerződéseket.
A CRCB, azaz a Korrupciókutató Központ Budapest legújabb kiadványában 2005 elejétől idén augusztus végéig megvizsgálták az összes hazai közbeszerzést, a keretszerződések kivételével.
Amikor az állam építtetni akar valamit, vagy tárgyakat vásárol, esetleg szolgáltatást vesz igénybe, akkor közbeszerzést kell kiírnia, hogy lehetőség szerint a legjobb és legolcsóbb megoldást tudja választani. Ez az elv azonban csak akkor érvényesül, ha a közbeszerzéseket jól intézik, vagyis ha a felhívások igazi versenyhelyzetet teremtenek...
A KORRUPCIÓ NEMCSAK A PÉNZÜNKET, A KÉPZELETÜNKET IS FOGVA TARTJA
MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.10.14.
Az elmúlt 8 évben sorra rázzák meg az óriási korrupciós botrányok Magyarországot. Ha érzékeltetni akarjuk, mi zajlik Magyarországon, érdemes felidézni, hogy Sepp Blatternek, a nemzetközi labdarúgó szövetség korábbi teljhatalmú vezetőjének egy tízmillió dolláros korrupciós ügy miatt kellett lemondania. Ez kb 3 milliárd forint, ilyen tétel ma Magyarországon a korrupció kapcsán naponta vetődik fel.
De mégis, miért nem bukott bele ebbe a Fidesz? Lehet az ellenzék bénaságáról, a magyarok apátiájáról értekezni, de én inkább egy rendszerszintű megoldást vetnék fel erre a problémára. Egyben kicsit utat is mutatnék, mi az, amivel nem lehet változást elérni Magyarországon, és mi az, amivel igen.
A hatalomért minden közösségben küzdelem zajlik, a nagypolitikában is. Azért, hogy ki birtokolja a közösség vezetése által rá ruházott erőforrásokat, és azokat mire használja fel. A modern demokrácia arról szól, hogy egy állam közössége képviselőket választ magának, akik a közösséget vezetik. Ezért cserébe ezek a képviselők döntéseket hoznak a beszedett adóról, az állami szolgáltatásokról, és arról, milyen törvények mentén zajlik az élet az adott országban.
A 90-es években, a liberális politikai és gazdasági hegemónia idején ez egyszerűen működött, az állampolgárok nem csupán képviselőket választottak, hanem nagy többségük le is mondott a politizálás jogáról is, és a 4 évenkénti választásokon kívül csupán nézői voltak a médiapolitizálásnak. Ez így elégséges is volt a demokráciák számára, hiszen a boldog ’90-es években és a 2000-es évek elején a gazdasági növekedés, a liberális demokrácia megkérdőjelezhetetlenségének korában elég embernek volt mit visszaosztani ahhoz, hogy a mélyben dübörgő társadalmi problémák ne feszítsék szét ennek a politizálásnak a kereteit.
A 2008-as gazdasági válság és az azt követő morális pánik viszont már megtette ezt. A recesszió és az erre adott megszorítási válaszok nem tették lehetővé, hogy a középosztály tovább növekedjen, a válság a leggazdagabbakon kívül minden társadalmi osztályt és csoportot rosszul érintett. Ez pedig még a korábbi növekedés jótéteményeit is elfeledtette azokkal a csoportokkal, amelyek ebből még részesültek.
Egy olyan politikai helyzet jött létre, amelyben addig biztosnak vett állami szolgáltatásokért, és állami jussokért, támogatásokért kellett egyre élesebb küzdelmet folytatnia olyan társadalmi csoportoknak is, amelyek addig erre nem szorultak rá. A különböző érdekérvényesítési szintekben járatlan, és a gazdasági egyenlőtlenségekre nem, a csupán a polgári, politikai jogsértésekre érzékeny civil struktúra és pártpolitika miatt pedig a 2008-as válság után szinte mindenhol a gyengébb érdekérvényesítési potenciállal bíró alsó rétegek és a dolgozók szívták meg a hirtelen jött változás hatásait. Így létrejött egy nagy számú tömeg, amely elkezdett lefelé csúszni, és egyre többen érezték úgy, hogy valójában nem kaptak semmit az államtól, a közösségtől.
Magyarországon pedig ehhez még hozzátartozik, hogy a rendszerváltás is kitermelt egy ilyen tömeget. A bezáró szocialista nagyvállalatok helyében megnőtt munkanélküliség százezreket és konkrét régiókat lökött a semmibe. Hozzájuk csatlakozott a 2008-as gazdasági és a devizahitel-válság után elszegényedő középosztálybeli réteg is.
Ezek az emberek ma Magyarországon azt gondolják, hogy őket cserbenhagyta a magyar állam, a demokrácia, a politika, nevezzük ezt bárhogy is, úgy látják, hogy nem nagyon kaptak tőle semmit, és ez nagyjából így is van...
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.10.14.
De mégis, miért nem bukott bele ebbe a Fidesz? Lehet az ellenzék bénaságáról, a magyarok apátiájáról értekezni, de én inkább egy rendszerszintű megoldást vetnék fel erre a problémára. Egyben kicsit utat is mutatnék, mi az, amivel nem lehet változást elérni Magyarországon, és mi az, amivel igen.
A hatalomért minden közösségben küzdelem zajlik, a nagypolitikában is. Azért, hogy ki birtokolja a közösség vezetése által rá ruházott erőforrásokat, és azokat mire használja fel. A modern demokrácia arról szól, hogy egy állam közössége képviselőket választ magának, akik a közösséget vezetik. Ezért cserébe ezek a képviselők döntéseket hoznak a beszedett adóról, az állami szolgáltatásokról, és arról, milyen törvények mentén zajlik az élet az adott országban.
A 90-es években, a liberális politikai és gazdasági hegemónia idején ez egyszerűen működött, az állampolgárok nem csupán képviselőket választottak, hanem nagy többségük le is mondott a politizálás jogáról is, és a 4 évenkénti választásokon kívül csupán nézői voltak a médiapolitizálásnak. Ez így elégséges is volt a demokráciák számára, hiszen a boldog ’90-es években és a 2000-es évek elején a gazdasági növekedés, a liberális demokrácia megkérdőjelezhetetlenségének korában elég embernek volt mit visszaosztani ahhoz, hogy a mélyben dübörgő társadalmi problémák ne feszítsék szét ennek a politizálásnak a kereteit.
A 2008-as gazdasági válság és az azt követő morális pánik viszont már megtette ezt. A recesszió és az erre adott megszorítási válaszok nem tették lehetővé, hogy a középosztály tovább növekedjen, a válság a leggazdagabbakon kívül minden társadalmi osztályt és csoportot rosszul érintett. Ez pedig még a korábbi növekedés jótéteményeit is elfeledtette azokkal a csoportokkal, amelyek ebből még részesültek.
Egy olyan politikai helyzet jött létre, amelyben addig biztosnak vett állami szolgáltatásokért, és állami jussokért, támogatásokért kellett egyre élesebb küzdelmet folytatnia olyan társadalmi csoportoknak is, amelyek addig erre nem szorultak rá. A különböző érdekérvényesítési szintekben járatlan, és a gazdasági egyenlőtlenségekre nem, a csupán a polgári, politikai jogsértésekre érzékeny civil struktúra és pártpolitika miatt pedig a 2008-as válság után szinte mindenhol a gyengébb érdekérvényesítési potenciállal bíró alsó rétegek és a dolgozók szívták meg a hirtelen jött változás hatásait. Így létrejött egy nagy számú tömeg, amely elkezdett lefelé csúszni, és egyre többen érezték úgy, hogy valójában nem kaptak semmit az államtól, a közösségtől.
Magyarországon pedig ehhez még hozzátartozik, hogy a rendszerváltás is kitermelt egy ilyen tömeget. A bezáró szocialista nagyvállalatok helyében megnőtt munkanélküliség százezreket és konkrét régiókat lökött a semmibe. Hozzájuk csatlakozott a 2008-as gazdasági és a devizahitel-válság után elszegényedő középosztálybeli réteg is.
Ezek az emberek ma Magyarországon azt gondolják, hogy őket cserbenhagyta a magyar állam, a demokrácia, a politika, nevezzük ezt bárhogy is, úgy látják, hogy nem nagyon kaptak tőle semmit, és ez nagyjából így is van...
ÍGY KONSZOLIDÁL
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.10.12.
...A konszolidáció a szavak köznapi és voltaképpen politikai jelentése szerint is a közállapotok helyreállását és az új uralmi rend megszilárdulását jelenti. Ez 2010 után nem lett volna túl nehéz feladat, mert a pénzügyi válság utáni kegyelmi helyzetben soha nem látott mennyiségű pénz ömlött az országba, a kormány felhatalmazottsága pedig kétharmados volt. Az évtizedben számos jel mutatott abba az irányba, hogy az Orbán-kormány a kedvező körülményeket hatalmának eszelős mértékű stabilizálására használja majd, de azt aligha hihette bárki is, hogy gazdasági és politikai túlsúlyát nem konszolidációra, hanem ellenkezőleg: a folyamatos és beteges ellenségkereséssel állandó harckészültségben tartja szimpatizánsait, és ilyen helyzetben nyilván a vele szemben állókat is. Ma már elmondható, hogy nem a társadalmi nyugalmat és békét teremtette meg, hanem saját lelki és mentális állapotára formálja az országot.
Az is tény, hogy amit akkori főemberével, Lázárral együtt Németországban saját frakciótársainak és az Európai Parlament elnökének mondtak, egy pillanatra sem volt igaz, csak a pávatáncnak elnevezett hazugságsorozat bevezetése. Ennek számos ünnepélyes pillanata volt, egyet idéznék. Még mindig 2012-ben vagyunk, a Schulzcal történt, már említett találkozó utáni sajtótájékoztatón. Orbán kormánya addigra már több megszorító törvényt vert át a magyar parlamenten a médiaszabályozástól a banki adókig, sőt tervezett volt már a bírók kényszerű nyugdíjaztatására vonatkozó bírósági reform és több garanciális intézmény jogkorlátozása. Már akkor szóba került a Magyarországgal szemben esetleg felhasználható hetes cikkely (hol voltak 2012-ben még a menekültek!), amellyel kapcsolatban a miniszterelnök így beszélt nagy nyilvánosság előtt, egyben tájékoztatva az EP-elnököt: „Magyarországon eddig a közvélemény majdnem teljes mértékben Európa-párti volt, de ami most zajlik, az megváltoztatja a hangulatot az országban. Nekem ez nem tetszik. Megpróbálom a jobbközép szavazókat Európa-párti vonalon tartani, de ez hatalmas feladat, ami egyre nehezebbé válik.” Istenem, mekkora hazugság volt ez már akkor is. Ha a rendszerváltás utáni időt nézzük, egy valami biztos: a magyar társadalom többsége uniópárti. Ha ez gyengült, nem magától gyengült, hanem épp Orbán mérgező beszédeitől, amit már akkor is erősen ambicionált, és ami mára pusztító erejűvé vált. „Megpróbálom a jobbközép szavazókat Európa-párti vonalon tartani” – mondta a kormányfő, holott minden szava az Európa-párti vonal ellen szólt. Hogy mikor hagyta el száját először a „nem hagyjuk, hogy Brüsszel bürokratái” kezdetű harsánykodás, nem is tudni már. Ezt a fordulatot aztán politikai beszállítói különböző mutációkban továbbították a nép felé: a nem hagyjuk, hogy Brüsszel gyarmatként kezeljen bennünket-től egészen a ne Brüsszel védje a határainkat tartalmú halandzsákig. Nem volt ez sokkal később, mint amikor 2009-ben ő maga folyamodott brüsszeli védelemért, és tett hitet az unió mellett. Akkor még ezt mondta: „Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben. Jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk, törekvéseinket az unió alapelveihez kell igazítanunk. A magyar demokráciának jelen állapotában óriási szüksége van a kontrollra, arra, hogy akár számon is lehessen rajta kérni a demokratikus normák követését az Európai Unióból. Fontos, hogy a magyar kormány (2009! – KZ) megértse, nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni, mert az unió mi magunk vagyunk. Az uniós intézmények döntései nem külső diktátumok, hanem azokban mi is részt veszünk.” Ugyan mit lehet egy ilyen emberre mondani, hiszen ma már nem egyszerűen kritikus megjegyzéseket tesz az unióra, hanem egy váratlan gondolattal ő vagy barátai minden további nélkül lekommunistázzák az Európai Parlamentet, és lehazaárulóznak mindenkit, aki megszavazta a Sargentini-jelentést, sőt, biztos, ami biztos, igyekeznek megvonni a szót a parlamentben az unió magyar képviselőitől. (Amúgy elhangzott a parlamentben az utóbbi idők egyik legmélyebb, nagy erejű felszólalása, ezt Ujhelyi István mondta el – kis figyelemfelkeltés elemzőknek, politológusoknak és a rutinból ugyanazt mondóknak, hogy mégiscsak lenne mondanivaló, még ha az ilyet ellenzéki oldalon nem illik is észrevenni.)
Vagyis 2011–12-től folyamatos, egybefüggő kormányzati hadoválás folyik arról, kik is éppen aktuális ellenségeink. Ez lett a Lázár és Orbán által tett konszolidációs ígéretekből...
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.10.12.
Az is tény, hogy amit akkori főemberével, Lázárral együtt Németországban saját frakciótársainak és az Európai Parlament elnökének mondtak, egy pillanatra sem volt igaz, csak a pávatáncnak elnevezett hazugságsorozat bevezetése. Ennek számos ünnepélyes pillanata volt, egyet idéznék. Még mindig 2012-ben vagyunk, a Schulzcal történt, már említett találkozó utáni sajtótájékoztatón. Orbán kormánya addigra már több megszorító törvényt vert át a magyar parlamenten a médiaszabályozástól a banki adókig, sőt tervezett volt már a bírók kényszerű nyugdíjaztatására vonatkozó bírósági reform és több garanciális intézmény jogkorlátozása. Már akkor szóba került a Magyarországgal szemben esetleg felhasználható hetes cikkely (hol voltak 2012-ben még a menekültek!), amellyel kapcsolatban a miniszterelnök így beszélt nagy nyilvánosság előtt, egyben tájékoztatva az EP-elnököt: „Magyarországon eddig a közvélemény majdnem teljes mértékben Európa-párti volt, de ami most zajlik, az megváltoztatja a hangulatot az országban. Nekem ez nem tetszik. Megpróbálom a jobbközép szavazókat Európa-párti vonalon tartani, de ez hatalmas feladat, ami egyre nehezebbé válik.” Istenem, mekkora hazugság volt ez már akkor is. Ha a rendszerváltás utáni időt nézzük, egy valami biztos: a magyar társadalom többsége uniópárti. Ha ez gyengült, nem magától gyengült, hanem épp Orbán mérgező beszédeitől, amit már akkor is erősen ambicionált, és ami mára pusztító erejűvé vált. „Megpróbálom a jobbközép szavazókat Európa-párti vonalon tartani” – mondta a kormányfő, holott minden szava az Európa-párti vonal ellen szólt. Hogy mikor hagyta el száját először a „nem hagyjuk, hogy Brüsszel bürokratái” kezdetű harsánykodás, nem is tudni már. Ezt a fordulatot aztán politikai beszállítói különböző mutációkban továbbították a nép felé: a nem hagyjuk, hogy Brüsszel gyarmatként kezeljen bennünket-től egészen a ne Brüsszel védje a határainkat tartalmú halandzsákig. Nem volt ez sokkal később, mint amikor 2009-ben ő maga folyamodott brüsszeli védelemért, és tett hitet az unió mellett. Akkor még ezt mondta: „Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben. Jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk, törekvéseinket az unió alapelveihez kell igazítanunk. A magyar demokráciának jelen állapotában óriási szüksége van a kontrollra, arra, hogy akár számon is lehessen rajta kérni a demokratikus normák követését az Európai Unióból. Fontos, hogy a magyar kormány (2009! – KZ) megértse, nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni, mert az unió mi magunk vagyunk. Az uniós intézmények döntései nem külső diktátumok, hanem azokban mi is részt veszünk.” Ugyan mit lehet egy ilyen emberre mondani, hiszen ma már nem egyszerűen kritikus megjegyzéseket tesz az unióra, hanem egy váratlan gondolattal ő vagy barátai minden további nélkül lekommunistázzák az Európai Parlamentet, és lehazaárulóznak mindenkit, aki megszavazta a Sargentini-jelentést, sőt, biztos, ami biztos, igyekeznek megvonni a szót a parlamentben az unió magyar képviselőitől. (Amúgy elhangzott a parlamentben az utóbbi idők egyik legmélyebb, nagy erejű felszólalása, ezt Ujhelyi István mondta el – kis figyelemfelkeltés elemzőknek, politológusoknak és a rutinból ugyanazt mondóknak, hogy mégiscsak lenne mondanivaló, még ha az ilyet ellenzéki oldalon nem illik is észrevenni.)
Vagyis 2011–12-től folyamatos, egybefüggő kormányzati hadoválás folyik arról, kik is éppen aktuális ellenségeink. Ez lett a Lázár és Orbán által tett konszolidációs ígéretekből...
AMEDDIG A RAJONGÓTÁBOR SÖTÉT ÖSZTÖNEINEK KISZOLGÁLÁSA EGYIK KÉTHARMADOT HOZZA A MÁSIK UTÁN
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.10.14.
Onnan folytatom, ahol reggel abbahagytuk. Az életvitelszerű embertelenséget (by Hartay Csaba) csúcsra járató bűnbandával. Az összehányt, levizelt jogalkotás császárainak hajlott gerincű különítményével. A törvényhozás folyamatát is törvénytelen machinációk sorozatával a turulszarba taposó önjelölt világmegváltók gyülekezetével. A magukat uraknak képzelő gumicsizmás erkölcsi árvízkárosultakkal, akiknek húsosfazakai alatt nem csupán a pénzkötegek lángolnak, hanem emberi sorsok, életek tűnnek el a semmiben.
És azokkal a névtelen, szolgalelkű senkikkel folytatom, akik vérükkel védik a hatalmat polgártársaik ellenében. Mert most nekik áll a zászló. Mert szerintük vannak ők, vannak amazok. Vannak az egyesek és a kettesek. Ők most lihegve megmagyarázzák, hogy hajléktalan honfitársaik nyomokban talán még megmaradt emberi méltóságát a kétharmados gőg martalékává tevő nemzetikeresztény immoralitás miért van rendben, és miért gazember mindenki, aki szóvá teszi, hogy barbár, dilettáns, földszintes emberszerű az, aki a saját maga által hozott, eleve gyalázatos rendeletet még a hatályba lépése előtt módosítja. Csak azért, hogy a minimális emberiességet is kiírtsa az egyébként is ésszerűtlen, aljadék nyomorintézkedéséből.
Csak a lényeget idézem, hogy a szarosnyelvű propagandista is felfogja, amikor a hajléktalanságban élők méltóságáért kiálló Erdős Virágot és a civileket mocskolja a nagyszerű kormánya nagyszerű intézkedésével szemben: amit véd, azt előre megfontolt szándékkal elkövetetett nettó aljasságnak hívják.
A rendelet (…) megengedi a hatóságoknak, hogy begyűjtsék az utcai hajléktalanok személyes holmiját, és azt bizonyos indokokkal megsemmisítsék. Ez a rendelkezés idáig anyagi kártérítést írt elő erre az esetre (levonva a megsemmisítés költségeit, vagyis a hajléktalan fizessen is azért, hogy elégetik a dolgait), és kikötötte, hogy nem szabad megsemmisíteni az olyan személyes tárgyakat, mint az utcán élő ember fényképei, személyes iratai, gyógyászati segédeszközei. Ez az, amit (…) még idejében megváltoztattak: az állam (…) nem állít maga elé emberiességi korlátokat, el lehet égetni a gyerekekről őrzött megkopott fotót is, bármit. (via Index)
Akkor beszéljük ezt meg annak ellenére, hogy e sorok írásakor még jövő idő a kortárs magyar írók és A Város Mindenkié csoport által vasárnap délutánra szervezett szolidaritási demonstráció. De főleg azért, mert már nem csak az életvitelszerű közterületen tartózkodás hányingerkeltő kriminalizálása a téma, hanem még egyszer: a méltóság utolsó morzsáinak elpusztítása. Ami annak ellenére ténykérdés, hogy az utcán élő hajléktalanok büntetésével párhuzamosan a kormány most nagylelkűen plusz pénzt tol a rendszerbe. (Lölö ennyiért fel sem kell hétfő reggel.) 300 millió forint azonnali átcsoportosítását írták elő többlettámogatásként, részben arra, hogy az éjjeli menedékhelyek és a nappali melegedők a jövőben 24 órás ellátást nyújtsanak.
Mielőtt vérbeli kollaboránsokat és fizetett pártfogókat megszégyenítve hanyatt vágódnánk ettől az igazán lekötelező összegtől és a kereszténység eme dörgedelmes manifesztációjától, szögezzük le: ez a jogi gánymunka ettől még semmit nem veszít az ő penetráns jellegéből. A hatóságok véges kapacitását lekötő, betarthatatlan, embertelen, parasztvakítást szolgáló, a probléma érdemi kezelésére alkalmatlan, undorító izmozás marad. Ördögi alávalóság azt hazudni, hogy csak az él az utcán, aki ott akar élni, miközben a hajléktalanellátó szervezetek évek óta kiáltják bele a pusztába, hogy a kormányzati kommunikáció hörgésével szemben nincs annyi férőhely az országban, ahány hajléktalan. A hajléktalanságot jóval inkább rendészeti, semmint szociális problémának tekintő süketek szakszervezete nem hallja, és nem is érdekli...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.10.14.
És azokkal a névtelen, szolgalelkű senkikkel folytatom, akik vérükkel védik a hatalmat polgártársaik ellenében. Mert most nekik áll a zászló. Mert szerintük vannak ők, vannak amazok. Vannak az egyesek és a kettesek. Ők most lihegve megmagyarázzák, hogy hajléktalan honfitársaik nyomokban talán még megmaradt emberi méltóságát a kétharmados gőg martalékává tevő nemzetikeresztény immoralitás miért van rendben, és miért gazember mindenki, aki szóvá teszi, hogy barbár, dilettáns, földszintes emberszerű az, aki a saját maga által hozott, eleve gyalázatos rendeletet még a hatályba lépése előtt módosítja. Csak azért, hogy a minimális emberiességet is kiírtsa az egyébként is ésszerűtlen, aljadék nyomorintézkedéséből.
Csak a lényeget idézem, hogy a szarosnyelvű propagandista is felfogja, amikor a hajléktalanságban élők méltóságáért kiálló Erdős Virágot és a civileket mocskolja a nagyszerű kormánya nagyszerű intézkedésével szemben: amit véd, azt előre megfontolt szándékkal elkövetetett nettó aljasságnak hívják.
A rendelet (…) megengedi a hatóságoknak, hogy begyűjtsék az utcai hajléktalanok személyes holmiját, és azt bizonyos indokokkal megsemmisítsék. Ez a rendelkezés idáig anyagi kártérítést írt elő erre az esetre (levonva a megsemmisítés költségeit, vagyis a hajléktalan fizessen is azért, hogy elégetik a dolgait), és kikötötte, hogy nem szabad megsemmisíteni az olyan személyes tárgyakat, mint az utcán élő ember fényképei, személyes iratai, gyógyászati segédeszközei. Ez az, amit (…) még idejében megváltoztattak: az állam (…) nem állít maga elé emberiességi korlátokat, el lehet égetni a gyerekekről őrzött megkopott fotót is, bármit. (via Index)
Akkor beszéljük ezt meg annak ellenére, hogy e sorok írásakor még jövő idő a kortárs magyar írók és A Város Mindenkié csoport által vasárnap délutánra szervezett szolidaritási demonstráció. De főleg azért, mert már nem csak az életvitelszerű közterületen tartózkodás hányingerkeltő kriminalizálása a téma, hanem még egyszer: a méltóság utolsó morzsáinak elpusztítása. Ami annak ellenére ténykérdés, hogy az utcán élő hajléktalanok büntetésével párhuzamosan a kormány most nagylelkűen plusz pénzt tol a rendszerbe. (Lölö ennyiért fel sem kell hétfő reggel.) 300 millió forint azonnali átcsoportosítását írták elő többlettámogatásként, részben arra, hogy az éjjeli menedékhelyek és a nappali melegedők a jövőben 24 órás ellátást nyújtsanak.
Mielőtt vérbeli kollaboránsokat és fizetett pártfogókat megszégyenítve hanyatt vágódnánk ettől az igazán lekötelező összegtől és a kereszténység eme dörgedelmes manifesztációjától, szögezzük le: ez a jogi gánymunka ettől még semmit nem veszít az ő penetráns jellegéből. A hatóságok véges kapacitását lekötő, betarthatatlan, embertelen, parasztvakítást szolgáló, a probléma érdemi kezelésére alkalmatlan, undorító izmozás marad. Ördögi alávalóság azt hazudni, hogy csak az él az utcán, aki ott akar élni, miközben a hajléktalanellátó szervezetek évek óta kiáltják bele a pusztába, hogy a kormányzati kommunikáció hörgésével szemben nincs annyi férőhely az országban, ahány hajléktalan. A hajléktalanságot jóval inkább rendészeti, semmint szociális problémának tekintő süketek szakszervezete nem hallja, és nem is érdekli...
A NER SZELLEME MOSTANRA MINDENHOVÁ BEFÉSZKELTE MAGÁT
INDEX
Szerző: RA
2018.10.15.
Az ajándék magánrepülőzés, a sokmillió forintos ruhák és a milliárdos (közpénz)forgalmú cégek bevállalása nem is olyan régen lett divat a NER-ben, szeptember végén szedtük össze, hogy hogyan jutottak el a titkolózástól a nyíltságig a rendszer főszereplői. Az utóbbi hónapban azonban legalább ennyire töményen záporoztak az olyan ügyek, amelyek egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy egyre inkább a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) kontrollja alatt van a teljes közélet, legyen szó kulturális, tudományos öncenzúráról, Orbán leválasztásáról a nem baráti sajtóról, vagy a gyülekezési jog totális arconköpéséről. Összegyűjtöttük az elmúlt hetek olyan történeteit, amelyek a Kádár-rezsimnek is becsületére váltak volna. (A vastag betűs címek részletek rendszerváltás előtti pártjegyzőkönyvekből, rendeletekből, rendőrségi határozatból, Kádár-beszédből)
1. Felelősek a párt politikájával alapvető kérdésben szemben álló vers közléséért
Szeptember végén a Kommentár című folyóirat után elkezdték átállítani az amúgy is inkább barátinak mondható Századvég című tudományos folyóiratot is. Mindez úgy kezdődött, hogy kirúgták a szerkesztőséget, majd leszedték az internetről a folyóirat legújabb számát, mert - az indoklás szerint "a számban olyan tanulmányok is megjelentek, amelyek nem egyeztethetők össze a (Századvég) Alapítvány szellemiségével" . Ezután lemondott a szerkesztőbizottság fele. Az Index információi szerint leginkább Bod Péter Ákos írása vágta ki a biztosítékot, a volt jegybankelnök - aki mellesleg a Fidesz miniszterelnök-jelöltje is volt - arról írt, hogy Magyarországon 2010 óta egy versenyt helyettesítő, torzító és a járadékjövedelmek kinyerésére irányuló modell nyert teret, mely „nem fér meg a demokratikus renddel, és hatékonysági veszteségekkel jár”.
Az ügyre a parlamentben Mellár Tamás is rákérdezett, de a kormány nevében Cseresnyés Péter államtitkár parádés riposztot adott: sajtószabadság van, érvelt, Mellárban pedig Kádár-nosztalgia él, mert meg akarja szabni, mi hol jelenhet meg...
Szerző: RA
2018.10.15.
1. Felelősek a párt politikájával alapvető kérdésben szemben álló vers közléséért
Szeptember végén a Kommentár című folyóirat után elkezdték átállítani az amúgy is inkább barátinak mondható Századvég című tudományos folyóiratot is. Mindez úgy kezdődött, hogy kirúgták a szerkesztőséget, majd leszedték az internetről a folyóirat legújabb számát, mert - az indoklás szerint "a számban olyan tanulmányok is megjelentek, amelyek nem egyeztethetők össze a (Századvég) Alapítvány szellemiségével" . Ezután lemondott a szerkesztőbizottság fele. Az Index információi szerint leginkább Bod Péter Ákos írása vágta ki a biztosítékot, a volt jegybankelnök - aki mellesleg a Fidesz miniszterelnök-jelöltje is volt - arról írt, hogy Magyarországon 2010 óta egy versenyt helyettesítő, torzító és a járadékjövedelmek kinyerésére irányuló modell nyert teret, mely „nem fér meg a demokratikus renddel, és hatékonysági veszteségekkel jár”.
Az ügyre a parlamentben Mellár Tamás is rákérdezett, de a kormány nevében Cseresnyés Péter államtitkár parádés riposztot adott: sajtószabadság van, érvelt, Mellárban pedig Kádár-nosztalgia él, mert meg akarja szabni, mi hol jelenhet meg...